Elegük van az inflációból az argentinoknak, a dollárbevezetésre szavaztak
Az elnöki előválasztás dollárjobboldali győztese konkrétan ezt ígéri, meg szembeszállást az LMBTQ-val.
A modern technológia már azt is képes lehet megmutatni, hogyan nézne ki az a baba, akit negyven évvel ezelőtt, a véres argentin diktatúra elragadott a szüleitől.
Hogyan nézne ki ma a gyermek, akit négy évtizeddel ezelőtt, az argentin diktatúra idején elvettek csecsemőként a szüleitől? – erre a kérdésre keresi a választ Santiago Barros, argentin publicista. Barros mesterséges intelligencia segítségével próbálja megalkotni a véres diktatúra idején eltűnt gyermekek felnőttkori portréját.
A 1976 és 1983 közötti argentínai véres diktatúra idején katonatisztek rendszeresen elrabolták a fogságba ejtett vagy kivégzett „másként gondolkodók” gyerekeit, akik azóta nyomtalanul eltűntek. Sokukat gyakran a diktatúrához kötődő, vagy a junta ideológiáját valló családok nevelték fel sajátjukként.
Ezt is ajánljuk a témában
Az elnöki előválasztás dollárjobboldali győztese konkrétan ezt ígéri, meg szembeszállást az LMBTQ-val.
Santiago Barros kis túlzással naponta tölt fel képeket az Instagramra az iabuelas című oldalra. Az oldal neve annyit tesz: iNagymamák, ami utalás az Abuelas de Plaza de Mayo nevű civilszervezetre, amelyet 1977-ben hoztak létre azzal a céllal, hogy
felkutassa és törvényes családjukhoz juttassa az utolsó argentin diktatúra alatt eltűnt gyermekeket.
A szervezet székhelye mellesleg Buenos Airesben van, és 2023 júniusáig 133 embert „talált meg”. „Megdöbbentett, hogy ezeknek az embereknek nincsen arcuk” – nyilatkozta az AP amerikai hírügynökségnek Santiago Barros.
A Midjournay alkalmazás segítségével Barros az eltűnt apáknak és anyáknak az Abuelas de Plaza de Mayo nyilvános archívumában található, illetve az érdekelt felek által átadott fényképét dolgozza fel, olyan képeket létrehozva, amely a gyermekek mai lehetséges külsejét mutatja be. Minden egyes kombinációnál az alkalmazás két női és két férfi variációt kínál fel. Barros a valósághoz leginkább hasonlónak tűnő változatot teszi közzé minden esetben.
Barros szerint a program nem helyettesítené a nagymamák DNS-vizsgálatokkal zajló erőfeszítéseit az unokáik megtalálására, csupán
azoknak a 46 évnél idősebbeknek a lelkiismeretét kívánja felébreszteni, akiknek kétségük lehet a származásukat illetően,
és emlékeztetni kívánja őket arra, hogy lehetséges: nagymamáik több mint négy évtizede próbálják őket megtalálni.
A „Nagymamák” becslése szerint mintegy ötszáz gyermeket loptak vagy raboltak el a diktatúra alatt. A szervezet eddig genetikai vizsgálat segítségével 133 gyereket talált meg. És bár a szervezet nagyra becsüli Barros erőfeszítéseit, figyelmeztetett, hogy kétséget kizáró eredmény csak az 1987-ben kezdeményezett Nemzeti Genetikai Adatbank által végzett DNS-vizsgálatok alapján várható.
Egyes esetekben ugyanis arról panaszkodtak az iabuelas mesterséges intelligenciával készült képei kapcsán, hogy azok túl egységesek, „a szabványosítás irányába mutató tendenciát” mutatnak, noha más esetekben viszont megdöbbentőnek találták az elveszett rokonokat kereső családok, hogy a megrajzolt arcok mennyire hasonlítanak a vér szerinti rokonokhoz.
Ilyen volt Matías Ayastuy esete is, aki felvette a kapcsolatot Barros-szal, és elküldte neki eltűnt szülei fényképeit, hogy megtudja, hogyan nézne ki egy lehetséges testvére. Édesanyját, Marta Bugnone-t 1977-ben rabolták el, amikor terhes volt. Az ő és az apja, Jorge Ayastuy képének kombinálásával a mesterséges intelligencia lenyűgöző eredményeket tudott felmutatni.
Az Instagram-fiókra egyébként egy fontos megjegyzéssel kerülnek fel a képek, miszerint az iabuelas egy nem hivatalos művészeti projekt, és a mesterséges intelligencia által generált eredmények pontatlanok lehetnek. Olyannyira, hogy bármilyen érdekesnek is tűnik a projekt, Barros kezdeményezésének elindulása óta sajnos még egyetlen egy esetben sem sikerült megtalálni egyetlen eltűnt személyt sem.
Nyitókép: iabuelas Instagram-oldal