Csúcson a kultúrharc Lengyelországban: migrációs filmről vitázik az ország

Durva vita alakult ki Lengyelországban Agnieszka Holland lengyel filmrendező új alkotása, A zöld határ körül. A film a belarusz-lengyel határra érkező migránsok megpróbáltatásairól szól – filmes eszközökkel feldolgozva azt a teljesen nem is lezárult válságot, ami két éve kezdődött a két ország (és egyben az EU) határán.

Mint ismeretes, a Lukasenka-féle vezetés 

és ott akár a hatóságok segítségével vitték őket egyenesen a lengyel határra. 

A senki földjén azonban rendre elakadtak a migránsok csoportjai, egyedülálló férfiaktól a családokig. Sokszor alakult ki lehetetlen helyzet: Belarusz nem engedte vissza őket, de a lengyel hatóságok sem engedték tovább az illegálisan érkezett migránsokat az ország és az EU területére. A senki földjén rekedt migránsoknak aztán az északkelet-európai erdős-mocsaras vidékeken kellett valahogy létezniük, amíg nem oldódik meg a sorsuk.

Agnieszka Holland rendezésében. A zöld határ a kritikák szerint egy szíriai család lengyel határra érkezéséről szól, akik eredetileg „Isten ajándékának” nevezik a Belaruszba való utazás lehetőségét, nem tudván azt, milyen megpróbáltatások várnak rájuk aztán a kelet-európai senki földjén. A film négy fejezeten keresztül („Család”, „Az őr”, „Az aktivista”, „Julia”) bontja ki a történetet.

A film kapcsán Agnieszka Holland előzetesen arról beszélt: „Olyan világban élünk, amikor sok képzeletre és nagy bátorságra van szükségünk, hogy szembenézzünk a modern idők kihívásaival. A közösségi média forradalma és a mesterséges értelem jóval nehezebbé tette az őszinte hangok meghallását. Véleményem szerint nincs értelme a művészi alkotásnak, ha nem harcolunk azért a hangért, ha nem harcolunk a fontos, fájdalmas, néha megoldhatatlan ügyekkel kapcsolatos kérdésekért, amelyek drámai választások elé állítanak minket.”

Lengyelországban pedig a napokban mutatták be a mozikban. A lengyel kormány őszinte felháborodására.

A sorsdöntő október 15-ei parlamenti választás előtt álló Jog és Igazságosság kormánypárt több vezető politikusa is felemelte a szavát a film ellen.

Jaroslaw Kaczynski pártelnök is megszólalt: külön sajtótájékoztatót hívott össze, hogy elmondhassa, a film „szégyenletesen mutatja be” a lengyel határőröket, hadsereget és rendőrséget. Kacyznski a rendezőnőt „oikofóbiával”, vagyis a saját hazája gyűlöletével vádolta, a filmet „szégyenletesnek, undorítónak, megvetendőnek” nevezte.

Stanisław Żaryn kormánymegbízott azt állította, hogy Holland „nincs kapcsolatban a valósággal”.

Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter még tovább ment: Hollandot Joseph Goebbelshez hasonlította, mondván, „a szovjetek és a nácik használták a propagandafilmeket arra, hogy rombolják Lengyelország és a lengyelek imázsát”, valamint azért is támadta Hollandot, mert az apja kommunista volt. Agnieszka Holland, aki egyébként a varsói felkelés egyik tisztjének lánya és a holokauszt áldozatainak unokája, 

és bejelentette, hogy rágalmazási vádat fog emelni ellene. Ziobro ezek után azt közölte: ő nem fog bocsánatot kérni.

Blazej Pobozy belügyminiszter is megszólalt: azt követelte, hogy a Holland filmjét bemutató mozik előzetesen közvetítsenek egy kormányzati álláspontot bemutató figyelmeztető kisfilmet.

Agnieszka Holland rendező és Marcin Wierzchoslawski producer közleményt adtak ki, amelyben leszögezték: a film nem akarja megrágalmazni Lengyelországot és nem hoz kollektív ítéletet a lengyel hadseregről vagy más hatóságokról. Szerintük a film arról szól, hogy minden ember, legyenek akár egyenruhások, menekültek vagy azok segítői, különbözőképpen viselkednek különböző helyzetekben.

A közlemény arra is kitért, hogy a film egyes jeleneteiről megváltoztatott, eltorzított változatok készültek, amikkel manipulálták az eredeti film üzenetét.

Holland arról is beszélt: ugyan számított a lengyel kormány reakciójára, de nem egy ilyenre. „Hallatlan egy demokratikus országtól, hogy a teljes kormánytábor megtámad egy művészt, ilyen hasonlatokkal.” Azt állítja, nem kötötte össze direkt a film bemutatását a választással. „Nem is terveztem azt a választás elé. A nemzetközi filmfesztiválok kalendáriumával összhangban terveztem a bemutatását.”

Az Európa Filmakadémia (EFA) és az Európai Filmrendezők Szövetsége (FERA) kiálltak Agnieszka Holland mellett: szerintük 

Holland filmjei pedig a mély humanizmusról és tiszteletről szólnak, és ezért a rendezőnőt is megilleti a tisztelet. „A kiemelkedő művészet jele, ha egy mozi különböző véleményeket és hozzáállásokat generál, ha vitára ingerel társadalmi és egyéni szinten, a politikában és a médiában, családi és baráti körben egyaránt” – fogalmaztak.

A választás előtti nagy csatazaj aztán meghozta a lengyelek kedvét a film megtekintéséhez: most, az első hétvégén 137 ezren nézték meg A zöld határt, ami a legjobb eredmény lengyel film részéről az idei évben.

Nyitóképen: „Putyin köszöni Agnieszka Hollandnak” – így tüntettek a film ellen Lengyelországban (Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP)