Ami az utóbbi hetekben Gabonban és Nigerben, az utóbbi években pedig a tágabb régióban történt, csak a kezdet.
Afrika a dekolonizáció óta sohasem volt igazán stabil. Újra és újra polgárháborúk, puccsok, sőt államok közötti háborúk rázták meg. Ez nem meglepő.
Az európai gyarmattartók és az arab, török hódítók alapjaiban törték össze a kontinenst. Keleten az oszmánok szívták ki az energiáit még a 19. században is rabszolga-kereskedelemmel, nyugaton és délen pedig az európai hatalmak. A század végére a földrész nagy része európai kézbe került, és ezek a hatalmak húzták meg a határokat – az etnikai, földrajzi, gazdasági viszonyok teljes figyelmen kívül hagyásával. Kettészakított törzsek, népek, vitatott határok, életképtelen gazdasági struktúrák maradtak utánuk. Ahol pedig esetleg az olaj vagy más ásványkincs kiutat jelenthetett volna, ott sem sikerült valódi prosperitást létrehozni.
A hírekben sokat szereplő Niger iskolapéldája a mesterséges államépítésnek. Akár az egy főre jutó bruttó hazai összterméket, akár a fejlettségi indexeket nézzük, Niger a világ egyik legszegényebb országa, a népességszaporulat viszont itt a legnagyobb. Az 1900-ban 1,7 milliós, 1960-ban 3,2 milliós ország ma 25 milliós, és 2050-re közel 66 milliós lehet – ha eljut odáig egységes államként. Az ország több mint fele él napi 1 dollárból, az erőltetett legeltetés és a klímaváltozás miatt terjed a sivatag. A lakosság felét alkotó hauszák egy a gyarmati határok által elszeparált nép. A 77 milliós közösségből 13 millióan élnek Nigerben, 58 millióan Nigériában: a brit–francia határhúzás egyszerűen kettévágta őket. A francia gyarmati logika viszont Nigerhez – és Malihoz – csatolta a tuaregeket, akik függetlenségi lázadások sorozatát robbantották ki. Nem csoda, soha nem kérdezte meg őket senki, akarnak-e több ország között felosztva élni, úgy, hogy a földjükből a franciák által kibányászott urán profitjából ne részesüljenek.
A 2021-ben megválasztott Mohamed Bazoum tehát egy eleve rengeteg gonddal küszködő országot vett át. Megküzdött már egy puccskísérlettel, az Iszlám Állam és a Boko Haram fegyveres akcióival. Hogy mi áll elmozdítása mögött? Aligha valamilyen orosz cselvetés. Sokszor a belső törésvonalak képződnek kifelé, húznak be külső erőket. Az persze valószínű, hogy az események Franciaország további pozícióvesztéséhez vezetnek a térségben. Párizs szorul ki volt gyarmati zónájából, egyedül képtelen is fenntartani azt az erőfeszítést, amit a gyarmati korszak után sok évtizedig kifejtett. Hogy mi lesz a nagykövettel vagy a francia katonai jelenléttel, az a nagy kép szempontjából aligha érdekes. Ahhoz ugyanis, hogy Nigert és a Száhelt stabilizálja a világ, az EU, az USA és Kína együttes erőfeszítése kellene.
Gabon a felszínen nagyon más, mint Niger, hiszen egy csupán 2,4 millió lakosú olajállam. Niger a hatodik legszegényebb, Gabon a hatodik leggazdagabb a kontinensen. Ez is egykori francia gyarmat, és érdekes tény, hogy 1990 óta az afrikai puccsok kétharmada a Párizs által létrehozott államokban történt. Az olajköztársaságot a függetlenségtől mostanáig a Bongo család irányította, először a dinasztiaalapító Omar, majd 2009-től fia, Ali. Egyikük sem a demokrácia oszlopa. Pierre Marion, a francia külügyi hírszerzés vezetője így jellemezte a Bongo családot. „Fordított gyarmatosítási helyzetben vagyunk. Franciaországot Gabon gyarmatosítja, és nem fordítva.” Omar Bongo ugyanis egy a francia politikai életet átszövő, elképesztő kapcsolati és korrupciós hálót alakított ki az olajvagyont felhasználva.
Bár Afrikát a gyarmatosítók tették olyanná, amilyen Niger, Gabon és a többi robbanni készülő ország, a mi európai és így magyar problémánk is. Mert ha Európa nem megy Afrikába, Afrika fog Európába jönni.
A szerző az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A dekarbonizáció mára nemes célból kőkemény geogazdasági fegyverré vált. Miközben Brüsszel a kínai térnyerés elleni ideológiai harccal van elfoglalva, Afrika a valódi iparosítást választja. Ha az unió nem képes félretenni a gőgjét és Pekinggel is együttműködve üzletelni a fekete kontinensen, végleg statiszta marad a globális dél erőforrásaiért vívott harcban.
A világ összesített termékenységi arányszáma 2,24: ennyi gyermeket szül átlagosan egy mai nő – ez az óriási ütemben gyarapodó Fekete-Afrika és a nagyrészt zsugorodó többi kontinens átlaga. Fordulóponthoz érkeztek az emberiség népesedési folyamatai.
A biztonságpolitikai szakértő szerint Donald Trump lépései mögött világos stratégia rajzolódik ki.
Új szintre emelkedhet a közép-európai védelmi ipari együttműködés, a beszerzés pedig az amerikai innovációt európai gyártási kapacitásokkal kapcsolja össze hosszú évekre.
Úgy tűnik, a helyzet rosszabb, mint bárki gondolta volna. Sikeresen lecsaptak az irániak a brit támaszpontra.
Mellbevágó jövőképet vázolt fel a mesterséges intelligencia: a század végére több mint 1,1 milliárd ember élelmezése omolhat össze, a válság pedig Afrika felől zúdíthat soha nem látott migrációs hullámot Európára. A klímaváltozás hozta globális káoszban Magyarország számára a vízgazdálkodás reformja jelenthet kitörési pontot.
A bejárás során a miniszterelnök megtekintett egy kutyafuttatót, az állatok elszállásolására alkalmas bokszokat, majd egy kutya sétáltatásában is részt vett.
Nem kizárt, hogy ezúttal csúnyán mellényúlt a kormánykritikus zenész.
