Lehetetlen helyzetbe kerültek a spanyol pártok a júliusi választásokat követően: miután nincs a parlamentben sem jobboldali, sem baloldali többség, bárkinek, aki kormányt akar alakítani, ki kell egyeznie a kis szeparatista pártok valamelyikével. A szocialista miniszterelnök, Pedro Sánchez ezt el is kezdte, a POLITICO szerint már tárgyal is a kormányalakításról a baszk és a katalán szeparatistákkal – ennek érdekében megszellőztették, hogy a jövőben esetleg majd kevesebb pénzt vonna el Madrid a gazdag Katalóniától, a baloldali Sumar párt pedig azt javasolta, hogy a parlamentben lehessen a spanyolon kívül baszkul, katalánul vagy Spanyolország bármely hivatalos nyelvén felszólalni.
A jobboldali Vox – amely hagyományosan ellenséges a szeparatista törekvésekkel, és Spanyolország szétverésének kísérletét látja a nemzeti önrendelkezési mozgalmakban – ezért arról döntött:
nem leszünk akadálya a nemzetrombolás kormánya elkerülésének”,
azaz a 33 voxos parlamenti képviselő hajlandó támogatni egy olyan kormányt, amellyel elkerülhető a szocialisták és a szeparatisták összefogása.
A POLITICO ezt úgy értelmezi, hogy a Vox feladta eddigi feltételét, mely szerint csak akkor hajlandó a kormányalakításban támogatni az egyetlen szóba jöhető alternatívát, a jobbközép Néppártot (PP), ha őket is beveszik a kormányba.
Így is kormány nélkül maradhat Spanyolország
Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a Vox részéről ez mindössze taktikai húzás: a kampányban a PP sikeresen közvetítette azt az üzenetet, hogy a jobboldali többséget épp azért nem lehet létrehozni, mert útban van a Vox – ez pedig jelentős szerepet játszhatott abban, hogy a jobboldali párt a 2019-es eredményénél rosszabbul szerepelt az idei választáson, s a PP képes volt tőle néhány szavazót visszahódítani. Miután a jelenlegi parlamenti mandátumeloszlás sem a jobboldali, sem a baloldali pártok számára nem teszi lehetővé a kormányalakítást (a jobbközép PP és a jobboldali Vox közösen 170, a balközép Spanyol Szocialista Munkáspárt és a baloldali Sumar közösen 152 mandátummal bírnak a 350 fős parlamentben), könnyen elképzelhető forgatókönyv egy újabb választás –
még egy kampányt pedig már nem szeretne úgy végigcsinálni a Vox, hogy őt kiáltják ki a jobboldali többségképzés kerékkötőjének.
A PP most egy kanári-szigeteki és egy navarrói konzervatív képviselő mandátumaival számolhatna a sajátjain és a Voxéin túl akkor, ha nem köt koalíciót a Vox-szal, hanem kisebbségi kormányt alakít. Ezzel a 172 mandátummal ugyanakkor – hacsak nem tartózkodik valamelyik nagyobb szeparatista párt – még mindig nem lehetne kormányt alakítani.