Milliók indulhatnak el Afrikából

„Az elmúlt hetekben Afrika forrongani kezdett, a kontinens vezetői úgy járnak Oroszországba, mintha haza mennének. Mi ennek az oka? Véget érni látszik a nyugati befolyás Afrikában?

Alapvetően két, egymással párhuzamos folyamatot kell kiemelnünk. Az egyik valóban a nyugati befolyás csökkenése az afrikai kontinensen: gazdaságilag Kína, illetve részben India veszi át a helyüket, katonai és diplomáciai téren pedig Oroszország jelenléte is egyre nagyobb. Másrészt azonban az afrikai országok saját súlya is egyre növekszik, és egyre több hatalom kénytelen számolni velük. Oroszország, Kína és más államok pedig könnyebben megtalálták a közös hangot ezekkel az országokkal, mint a gyarmatosító reflexeiket még nem teljesen levetkőző nyugati államok.

Mekkora arcvesztés a franciáknak Niger »elvesztése«?

Kosztur András: Az arcvesztés valóban ideillő kifejezés, ugyanis elsősorban presztízsveszteségről van szó. Miközben Párizs talán a többi volt gyarmattartónál is jobban igyekezett megőrizni befolyását Afrikában, most sorra veszíti el korábbi hídfőállásait. Ez persze gazdaságilag is előnytelen, most éppen a jórészt állami tulajdonú Orano atomenergiavállalat izgulhat, a gazdasági kapcsolatok helyreállítása azonban mindig egyszerűbb, mint a katonai-politikai és főképp a kulturális befolyás visszaszerzése.

Megfigyelhető egy érdekes jelenség: Nyugat-Afrika (Guinea, Mali, most Niger) orosz érdekszféra lett, miközben Líbiában is előretört az orosz támogatású Halifa Haftár tábornok. Elképzelhető, hogy további országokban is hasonló események játszódnak le, mondjuk Algériában vagy Csádban?

Orosz érdekszféráról beszélni túlzás: tény, hogy ezek az országok politikailag elkötelezettek Moszkva irányában, amely a védelmi szférában segítséget nyújt nekik. Ugyanakkor Oroszország gazdasági jelenléte a kontinensen jócskán elmarad a többi nagy- és középhatalom mögött is, ez különösen igaz erre a régióra. Niger esetén pedig végképp korai lenne még következtetéseket levonni a geopolitikai irányváltást illetően, bár várható, hogy amennyiben stabilizálódik a katonai vezetés, Oroszországgal szemben barátságos politikát fog folytatni.

A másik két említett országot illetően, Algéria jelenlegi vezetése jó viszonyt ápol Oroszországgal, és az ország jóval stabilabb politikai és gazdasági rendszerrel bír a Száhel-övezet államainál. Csád valóban azon országok közé tartozik, ahol folyamatosan fennáll egy hasonló államcsíny veszélye, már csak azért is, mert ugyanazon problémákkal küzd (iszlamista terrorizmus, rossz gazdasági helyzet), mint szomszédai.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán