Kicsit triggerelem a skandináv-modell-hívőket

„A finn gazdasági csoda bizony a 19. század utolsó harmadában született. (Harmadik utasoknak: megképződött.) A csodaszámba menő fejlődésüket három tényezőre alapozták: vámunió Oroszországgal; az evangélikus egyház és a svéd alkotmányosság megőrzése.

Oroszország ugyanis meglehetősen nagyvonalú volt a Finn Nagyhercegséggel, nem úgy, mint később a tapló szovjetek. Ugyanez igaz a balti autonóm tartományokra. A finnek megőrizhették a birodalmon belül a saját közpolitikai berendezkedésüket, közben az evangélikus egyház végezte közoktatás gyakorlatilag felszámolta az írástudatlanságot, egészen a legapróbb falvakig. És az oroszok nem vámolták a finn termékeket, ezért Nyugat-Európa tőkebefektetései záporoztak Finnországba. Míg pár évvel korábban a nyersfa és a brit árbocosokra szánt kátrány volt az egyetlen exportcikkük, hirtelen komoly feldolgozóipari kapacitások születtek a semmiből. Ekkor indult meg a városiasodás is. És a termékeiket vámmentesen a cári Oroszoroszágban értékesítették, amire másoknak nem volt lehetőségük, így aki ott akart nagy manit keresni, az a finneknél fektetett be.

Nos, röviden ennyi a titok. Aki egyébről hadovál, meg olyanokat mond, hogy Finnország rendkívül elmaradott ország volt a II. világháborúi végéig, aztán volt valami oktatási csodareform, ami elhozta a Kánaánt, az hülye.

(Tök érdekesek tudnak lenni a 19. századi európai export-import statisztikák.)”

Nyitókép: MTI/AP/Lehtikuva/Antti H'm'l'inen