Zelenszkij egy hamleti tragikus figura?

„Úgy látszik, az ukrán elnök »alakítása«, politikai szerepe nemcsak a portál szerzőit, hanem olvasóit is élénken foglalkoztatja. Ezzel összefüggésben ugyanígy a háború alakulásának, Ukrajna jövőjének a kérdése is. A  »zseléző«, »zellerező«, és a »Mikor állítják bíróság elé ezt a tömeggyilkost?« típusú hozzászólásokkal e helyen nem foglalkoznánk.

Mint ahogy az olyanokkal sem, hogy »Még tiszta szerencse, hogy a muszkáknál minden nagyon szép!«. Azokkal meg végképp nem, amelyek belpolitikai szemüvegen át közelítenek az írásokhoz, vagy azzal ütnek el minden, Kijev lépéseit kritikusan szemlélő elemzést, hogy »Titeket az nem zavar, hogy a ruszkik rohanták le Ukrajnát?«. A kommentelők nevének említése nélkül, kizárólag a tartalmi elemekre szorítkozva összeállítottunk viszont egy nagyobb csokrot a kevésbé érzelemdús, hozzáértő és elgondolkoztató hozzászólásokból.

Azért nem szeretnénk a rosszul értelmezett politikai korrektség hibájába esni, és csupán a teljesen szalonképes kommentekből válogatni, hiszen a több esetben tőlünk távol álló szóhasználat azért jelzi, hogy a magyar társadalom miként viszonyul a háborúhoz, annak proxy résztvevőjéhez, az Egyesült Államokhoz, és az áldozat szerepét sok esetben túljátszó ukrán vezetéshez.

A kommentek kisebb közvélemény-kutatásként is értelmezhetőek, és megerősítik azokat a jóval nagyobb merítésű felméréseket, miszerint a magyar társadalom az európai átlagnál nagyobb megértéssel, szimpátiával viszonyul Oroszországhoz, utasítja el az amerikai politikát, és negatívabban ítéli meg Ukrajna cselekedeteit. Jól demonstrálják ezt az attitűdöt a »Jenkik az utolsó hoholig fognak harcolni, és a bohóc lesz a ráadás« típusú, viszonylag nagy számban megtalálható hozzászólások.”

***

Nyitókép: OLIVIER DOULIERY / AFP