„Nem fogadom el a lőszerszállítást Ukrajnának, különösen a bolgár hadsereg tartalékaiból. Elnökként és főparancsnokként egyértelmű felelősségem, hogy nem gyengítem a bolgár fegyveres erők védelmi képességeit, mert a biztonsági környezet elég riasztó a térségünkben” – zárta rövidre a további lőszerszállításokra irányuló ukrán kérés tárgyalását is.
Tiszta, világos álláspont: Ukrajna elítélendő orosz agresszió áldozata, szolidaritást érdemel – de a konfliktus katonai megoldása légvár, az ukrán területi integritás minél jelentősebb mértékű megőrzését, ukránok millióinak emberhez méltó életét garantálni képes diplomáciától nem elzárkózni kell, hanem gyakorolni azt.
Az állóháború meg a donyecki zsákfalvak kölcsönös el- és visszafoglalgatása a világon sehová nem vezet.
Ez az újdonsült bolgár józanság mutat éles kontrasztot az ukrán Disneylanddel. Azzal az álomvilággal, amelyben a – ha fejcsóválva is, de – minden szankciót megszavazó, dízelt és áramot szállító, menekülteket ellátó szomszédos Magyarország a Rating Group emlékezetes márciusi felmérése alapján az ukránok 42 százaléka szerint ellenség – ezzel Oroszország és Belarusz után a harmadik legellenségesebb ország –, míg az orosz gazdaságot víz felett tartó Kínáról csak 18, a szankciók megkerülésében Oroszország főhadsegédjeként működő Törökországról pedig csak 4 százalékuk gondolkodik így. (Jellemző, hogy Törökország egy százalékkal kevesebb ukrán szerint ellenséges, mint Németország – miközben az ukránok kemény valutát fizetnek minden egyes török Bayraktar drónért, a németek Leopardjai meg ingyen és bérmentve korzóznak Bahmut körül.)
Ez az álomvilág ugyanaz, amely Zelenszkij elnökkel azt mondatta Bulgáriában, hogy „az önök hadserege, mindaz, amivel rendelkeznek, nem lesz elegendő az Oroszországi Föderáció elleni harchoz, ha az elér ide”; tehát „ezért jó adni, hogy az emberek meg tudják védeni magukat, hogy a háború ne jöjjön el önökhöz, a lengyelekhez, a románokhoz.”