Nem kellene álomvilágot építenie Ukrajna vezetésének

Két ország van az Európai Unióban, amely a háborús politikát skizofréniában kezdte. Teljesen önazonos a lengyel és balti válasz – az orosz birodalom ismét egy szabad nép életére tör, ütni kell tehát, amíg meleg. Önazonos a német politika, amely súlyos történelmi terheire a morális alapú külpolitizálástól várja a feloldozást, s az elvi gondolattalanságot gyakorlati tehetetlenséggé formálja. Önazonos Franciaország, amely igyekszik a háború örvén egy-egy centivel kijjebb rángatni Amerika alól Európát. Önazonos Európa déli része, amely pont annyira viseli magát gyarmatként, amennyire azt államadósság- és hiánymutatói indokolják. És önazonos Románia, amely tessék-lássék mindig oda áll, ahová érdemes. Önazonos egyébként a magyarok gondolkodása is, teljes badarság minket oroszpártizni:

Csak az nem önazonos, hogy a kontinens Oroszország felé leginkább szívélyes két népe Ukrajnába küldi a fél hadseregét. Szlovákiáról és Bulgáriáról beszélek.

Előbbi komplett légvédelmét és vadászrepülő-flottáját adta az ukránoknak; utóbbi a háború elején Ukrajna lőszerellátásának harmadát biztosította egymaga régi szovjet készleteiből. Tették mindezt elképesztően rozoga liberális kisebbségi kormányok hajszálvékony demokratikus legitimációval, teljesen szembemenve azzal a népakarattal, amely inkább egy magyar vagy legalább román – szép szavak és kevés fegyver – stílusú háborús politikát kívánt volna meg. A következmény meg is lett persze: a nevezett döntéseket meghozó kormány egyik országban sincs már a helyén. Helyette Bulgáriában most Rumen Radev elnök fújja a passzátszelet, akin – ellentétben Kirill Petkov kérészéletű kormányával – nem lehet átvinni az ukrán maszlagot, hiába próbálkozott ezzel múlt hét végi látogatásán Volodimir Zelenszkij.

„Szolidáris vagyok az ukrán néppel, és a most dúló kegyetlen háború áldozataival.” „Már az első napon elítéltem az országuk elleni agressziót” – oszlatta el az oroszpártiság vádját Radev rögtön a találkozó elején, világossá téve azt a Magyarországon is evidenciaként kezelt álláspontot, hogy „ennek a konfliktusnak nincs katonai megoldása, és az újabb és újabb fegyverek szállítása nem fogja megoldani”.

„Nem fogadom el a lőszerszállítást Ukrajnának, különösen a bolgár hadsereg tartalékaiból. Elnökként és főparancsnokként egyértelmű felelősségem, hogy nem gyengítem a bolgár fegyveres erők védelmi képességeit, mert a biztonsági környezet elég riasztó a térségünkben” – zárta rövidre a további lőszerszállításokra irányuló ukrán kérés tárgyalását is.

Tiszta, világos álláspont: Ukrajna elítélendő orosz agresszió áldozata, szolidaritást érdemel – de a konfliktus katonai megoldása légvár, az ukrán területi integritás minél jelentősebb mértékű megőrzését, ukránok millióinak emberhez méltó életét garantálni képes diplomáciától nem elzárkózni kell, hanem gyakorolni azt.

Ez az újdonsült bolgár józanság mutat éles kontrasztot az ukrán Disneylanddel. Azzal az álomvilággal, amelyben a – ha fejcsóválva is, de – minden szankciót megszavazó, dízelt és áramot szállító, menekülteket ellátó szomszédos Magyarország a Rating Group emlékezetes márciusi felmérése alapján az ukránok 42 százaléka szerint ellenség – ezzel Oroszország és Belarusz után a harmadik legellenségesebb ország –, míg az orosz gazdaságot víz felett tartó Kínáról csak 18, a szankciók megkerülésében Oroszország főhadsegédjeként működő Törökországról pedig csak 4 százalékuk gondolkodik így. (Jellemző, hogy Törökország egy százalékkal kevesebb ukrán szerint ellenséges, mint Németország – miközben az ukránok kemény valutát fizetnek minden egyes török Bayraktar drónért, a németek Leopardjai meg ingyen és bérmentve korzóznak Bahmut körül.)

Ez az álomvilág ugyanaz, amely Zelenszkij elnökkel azt mondatta Bulgáriában, hogy „az önök hadserege, mindaz, amivel rendelkeznek, nem lesz elegendő az Oroszországi Föderáció elleni harchoz, ha az elér ide”; tehát „ezért jó adni, hogy az emberek meg tudják védeni magukat, hogy a háború ne jöjjön el önökhöz, a lengyelekhez, a románokhoz.” 

Ukránbarát szó bennszakad, érdes hang fennakad, józan paraszti lehelet megszegik: a Koszovótól gyönge száz kilométerre élő, nem mellesleg jelentős török kisebbséggel bíró Bulgáriának

mint attól, hogy robban a Balkán.

Nem, az ukrán vezetés geopolitikai gondolkodása nem e világból való. Lehet a hősiesen védekező Ukrajnával szolidaritást mutatni, lehet az orosz imperializmustól félni, annak legyőzését nemzeti érdeknek tartani és támogatni – de ezt magyarázni nem lehet. Az ukrán vezetés geopolitikai vaksága védhetetlen. Világhallucinációjuk olyan vékony héjú lufi, amit méterekről kidurrant egy tompa kanál is. Az ellenségek, a lehetőségek és a veszélyek ilyen mértékű ordas félremérése semmi jót nem ígér az ukrán jövőre nézve. 

Érdemes magunkban itt, az Ukrajna lélegeztetőgépén működő Nyugaton is tudatosítani: Ukrajnát nem csak a szuverenitására törő Oroszországtól kell megmenteni. Ukrajnának igencsak jót tenne, ha valaki végre a saját álomvilágától is megmentené. Háborúban csak a bolond épít Disneylandet. Meg Diznilendszkij.

Nyitókép: Alessandra Tarantino (AFP)