Ébredés az amerikai álmokból – mérlegen az USA hétköznapi valósága

Az utóbbi évek amerikai életének egyik legérdekesebb jelensége az ideológiai-politikai pólusváltás volt Donald Trump felemelkedése, illetve az ellene meghirdetett, elkeseredett ellenállás, a Resistance mozgalom nyomán. A Bush-féle neokonzervatív héják fénykorában 

a baloldal pedig rendszerkritikus alapon ostorozta az intervencionista külpolitikát, az egyéni szabadságjogokat mindjobban szűkítő „biztonsági állam” intézményeit.

Változik a republikánus és demokrata világkép

Ma azt látjuk, hogy a rendszerkritika mindinkább jobboldali jelenséggé válik – szemben az amerikai és globális status quo liberális védelmével. A republikánus szavazók körében mélyponton van a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) megítélése: egy tavalyi Gallup-felmérés szerint 29 százalékuk gondolja csak, hogy jó munkát végez, a demokraták esetében 79 százalék ez az arány; a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) ténykedését a republikánusok 38, a demokraták 69 százaléka nézi jó szemmel. 

Az orosz–ukrán háború kapcsán is érzékelhető az ideológiai széttartás: tavaly márciusban még mindkét oldal szavazóinak nagy többsége túl kevésnek, illetve kisebb arányban nagyjából megfelelő mértékűnek találta az Ukrajnának nyújtott segítséget, 

a demokratáknak pedig csak a 14 százaléka gondolja így. 

Hasonló pozíciócsere figyelhető meg abban is, hogy korábban a vakcinaellenesség és a gyógyszeripar („Big Pharma”) vehemens kritikája főleg a természetes gyógymódokat kultiváló liberálisok közegében dívott – elég a demokrata elnökjelöltségért bejelentkező ifjabb Robert F. Kennedyre gondolni –, a koronavírus-járvány alatt viszont az oltásszkeptikus szólamokat a túlzott állami beavatkozástól berzenkedő jobboldal tette magáévá, a demokraták pedig hetente avatták szentté a koronavírus elleni védekezés arcát, a Donald Trumppal sokszor konfliktusba kerülő Anthony Faucit.

A legfelsőbb bíróság tavalyi döntése után fellángoló abortuszvita, illetve a kulturális fősodorban megjelenő transzneműek és az óvodákban felolvasó drag queenek kiváltotta kultúrharcos indulatok bizonyára a jövő évi elnökválasztási kampány meghatározó tényezői lesznek. 

A Gallup nemrég megosztó erkölcsi kérdésekről végzett közvélemény-kutatást: hosszú évek óta először csökkent jelentősen az azonos neműek kapcsolatának elfogadottsága, a tavalyi 71 százalékról 64 százalékra (2002-ben egyébként még 38 százalék volt az arány). A dolog annak tudható be, hogy

 A másik jelentősebb változást a halálbüntetés megítélésében figyelhetjük meg: 55-ről 60 százalékra nőtt azok aránya, akik pártolják. Az abortusz ügyében továbbra is nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg az álláspontok.

De hogyan változik az amerikai emberek magánélete? Itt természetesen csak néhány érdekes jelenség kiemelésére van módunk. 2002-ben a szövetségi egészségügyi központ adatai szerint 

 (Magyarországon ez az érték tavaly 1,9 volt). A válási ráta – igaz, a házasságkötések számával együtt – hosszú ideje csökkenő tendenciát mutat. A legtöbb válókeresetet nem meglepő módon Nevadában adják be, a legkevesebbet Massachusettsben, ahol jellemzően idősebb korukban s így megfontoltabban házasodnak az emberek. 

A hagyományos társadalmi és életmódbeli normák átértékelését jelzi, hogy a házasságon kívül született gyerekek aránya 1980-ban csak 18,4 százalék volt, két éve már a 40 százalékot is elérte. Egy minap publikált kutatásból az derül ki, hogy pártállástól függetlenül 

31 százalékuk állította, hogy az előző hét napban járt templomban. (Nota bene: ez a szám még mindig a két-háromszorosa az európai adatoknak.)

A Black Lives Matter utóhatásai

Steve Sailer az egyik legfigyelemreméltóbb amerikai jobboldali újságíró. A fősodratú médiában ritkán kerül elő a neve, akkor is csak rémületkeltő jelzők kíséretében. (Egyes vélemények szerint ő fogalmazta meg először az identitáspolitikára alapozó kampánystratégiát, ami 2016-ban Trump sikeréhez vezetett.) Tegyük hozzá: Sailer egyáltalán nem véresszájú s nem is különösebben ideologikus figura, nem polemizál, nem hajtogat összeesküvés-elméleteket. Egy néhány hete tartott beszédében el is mondta: nem érti, miért lett belőle afféle „féllegendás, vitatott” alak, akinek a meglátásai – noha a nevét soha nem említik – olyan provokatívabb véleményvezérek szövegeiben tűnnek fel, mint Tucker Carlson és Elon Musk. Sailer, miként fogalmaz, pusztán megfigyeli a dolgokat, észrevesz addig nem feltárt összefüggéseket, mert hisz abban, hogy minden igazság valamilyen másik igazsághoz vezet.

A szóban forgó beszéd témája az utóbbi két évtized „titkos története” volt. Sailer azt kívánta bemutatni, hogy a két nagy párt sokszínűséget támogató ideológiájának és intézkedéseinek milyen következményei voltak, kezdve onnan, hogy a muszlim szavazóknak tetszelgő George W. Bush 2000-ben felszólalt a szigorú reptéri biztonsági ellen­őrzések ellen, amiért azok a „faji profilírozás” gyakorlatát erősítik. Az obskúrus adatokat és tényeket szakmányban előhalászó Sailer felidézi, amit egy Oprah Winfrey-interjúban az a reptéri alkalmazott mesélt, aki 2001. szeptember 11-én becsekkolta Mohamed Attát: ű

de mentálisan rögtön helyretette magát, amiért politikailag inkorrekt módon gondolkozik, s továbbengedte a terrortámadás vezetőjét.

Ez csupán egy érdekes anekdota, Sailer beszéde további részében statisztikákra támaszkodva fejti ki többek között azt, hogyan járult hozzá a Bush-kormányzat bevándorláspárti politikája a déli államokban kialakuló ingatlanbuborékhoz, az pedig a 2008-as globális gazdasági válsághoz; vagy azt, hogy a sokszínűségre alapozott rendszer még azokat is hátrányosan érinti, akik elméletileg az első számú kedvezményezettjei lennének. Hogy ezt belássuk, elég csak megérteni, mi történt George Floyd 2020. május 25-ei halála után. Megemelkedett például az autóbalesetben meghalt feketék száma: 2020 júniusában 55 százalékkal több fekete halt meg így, mint egy évvel azelőtt. Az ok Sailer szerint nem más, mint hogy a Floyd-ügy után a rendőrök óvakodtak leinteni a gyorshajtó feketéket, arra pedig pláne nem vállalkoztak, hogy mondjuk illegálisan tartott fegyver után kutakodjanak az autójukban. Eközben 

így 2020. május 31-én Chicagóban hatvan év óta a legtöbben, 18-an haltak meg emberölésben.

Steve Sailer tézise szerint a koronavírus-járvány jelentős tényező volt ebben: a szövetségi kormányzat által a rászoru­lóknak kiküldött ingyenpénz (a stimulus checkek) és a hitelmoratórium nyomán több pénz maradt az alsóbb nép­osztályok tagjainak kezében, ami – párosulva a rendőrség­ellenes hangulatkeltéssel – „emberkedésre” késztette őket. Ezeket a haláleseteket az újságíró deaths of exuberance-nek, „szertelenséghaláloknak” nevezi – szemben a fehér under­classt egyre növekvő arányban sújtó deaths of despairrel, a „kétségbe­esés-halálokkal”, az öngyilkossággal, a gyógyszer-­túladagolással, a májzsugorral. Sailer az adatokat összesítve rámutat, hogy 2019 és 2021 között az autóbalesetben meghalt feketék száma 39 százalékkal, az emberölésben meghaltaké 44 százalékkal emelkedett. 2021-ben 10 ezerrel több fekete halt efféle „szertelenséghalált”, mint 2014-ben. Ez a háromszorosa – teszi hozzá – az 1882 és 1968 között egész Amerikában meglincselt feketék számának.

– zárja beszédét Sailer, rámutatva: a fősodratú média soha nem fogja közölni az adatokat.

Erőszak és depresszió

Már jó ideje kongatják a vészharangot az Egyesült Államokban 

Különösen nagy problémát okoz a jelentős részben Kínából és Mexikóból az országba csempészett fentanil terjedése: ma már ez a morfiumnál ötvenszer erősebb, eredetileg rákbetegségekkel küzdők és nagyobb műtétből ébredők fájdalmainak enyhítésére használt szer okozza a túladagolások kétharmadát. A dílerek gyakorta az extrém függőséget kiváltó fentanillal elegyítik a többi drogot, hogy szilárd vásárlóközönséget alakítsanak ki maguknak.

Más, az amerikaiak egészségi állapotát és jóllétét vizsgáló statisztikák is riasztó fejleményekre mutatnak. A várható átlagos élettartam például 2022-ben az 1996-os szintre, 76,1 évre esett vissza. A világjárvány természetesen szerepet játszott ebben, de más nyugati országokban azóta újra növekedésnek indult az érték. Az USA-ban a szakértők szerint a függőségek mellett a sokat kritizált társadalombiztosítási rendszer is súlyos problémát jelent: számos rászoruló nem jut hozzá megfelelő orvosi kezeléshez.

vélhetően az okostelefonok elterjedése és a fokozódó közösségi médiás jelenlét miatt: egy kutatás szerint a nyolcadik, tizedik és tizenkettedik osztályba járóknak immár a 48,9 százaléka „nem élvezi az életét” – 2009 táján ez az arány 20 százalék körül alakult. Más kutatások arra mutatnak rá, hogy korosztálytól függetlenül az amerikaiak egyre kevesebbet szexelnek: 2021-ben a nagykorúak 26 százaléka nem élt nemi életet. Emellett egyre kevesebb barátjuk van: egy, még a járvány előtt végzett felmérés során az Y generációs megkérdezettek 22 százaléka állította, hogy egyetlen barátja sincs.

Az általános társadalmi elidegenedést mutatják a kirívó erőszakjelenségek. 

Igaz, a faji lázongásokkal tarkított, zűrös kilencvenes évek elejének szintjét – 1991-ben 9,71 emberölés jutott százezer amerikai lakosra a Világbank adatai szerint – így sem éri el. (Összevetésül: 1990 óta a legmagasabb szám Magyarországon 3,02 volt 1994-ben, az Egyesült Királyságban 1,87 2002-ben, a tömegesen felfegyverzett Svájcban 1,65 1990-ben. Oroszországban viszont 32,27 volt a legmagasabb érték 1994-ben.)

Az amerikai emberölési ráta csökkenő tendenciát mutatott 2014-ig, amikor – bizonyára a Michael Brown halálát követő, a Floyd-lázongás előjátékának tekinthető tüntetések, az úgynevezett Ferguson-hatás nyomán – emelkedni kezdett a 4,4-es szintről, majd a 2016 utáni néhány évnyi csökkenést követően 2020-ban, Sailer tézisét igazolva, ismét nagyot ugrott, 5,07-ról 6,52-ra. 2021-ről és 2022-ről egyelőre csak becsléseink vannak, a nagyvárosokból becsorgó adatok azt mutatják, hogy valamelyest ismét csökkenni kezdett az emberölések száma (az autólopások száma viszont például a pandémia kezdete óta töretlenül nő). 

A The Atlantic egyik cikke a tavaly és idén májusban felvett nagyvárosi adatokat hasonlította össze: New Yorkban 13, Los Angelesben, Houstonban és Philadelphiában 20, Atlantában, Little Rockban, Milwaukee-ban és George Floyd halálának színhelyén, Minneapolisban 30 százalékkal csökkent az emberölések száma. Hogy ez hosszabb távú mérséklődést jelez-e előre, azt nehéz megmondani. Pláne, hogy a politika és a vele összefonódott tömegmédia a rendőri túlkapások vélt vagy valós eseteit felhasználva szítja az utcai erőszakot, amikor az éppen – mint 2020 nyarán, egy világjárvány és a választási kampány közepén – érdekében áll.

Azért korai temetni Amerikát

Joggal beszélhetünk az Egyesült Államok hanyatlásáról? Az Axios tíz pontban szedi össze, miért megalapozott ez az állítás, ezek között szerepel az említett opioidjárvány, a diákhitelek halmozódása, a fiatalok számára megfizethetetlen otthonteremtés, a középszerű közoktatás, a romló infrastruktúra. Persze a média már csak olyan, hogy a negatív folyamatokra koncentrál, 

Ami a nemzetközi pozícióját illeti: a világrend átalakulása minden bizonnyal elkerülhetetlen, de az USA elsősége – még akkor is, ha egyre fokozódik a vetélkedése Kínával – egyelőre vitathatatlan. Ha Ukrajna lerohanása után nem sikerült is elszigetelnie Oroszországot a világtól, és szembetűnő a fejlődő országok önálló útkeresése, figyelemre méltó, hogy a válságos helyzetben szövetségeseit milyen sikeresen fogta rövid pórázra. Kulturális-mentális síkon, a globális divat- és normaformálás terén az amerikai soft powernek továbbra sincsen riválisa.

Összeállításunkat zárva lássuk a The Economist érveit, miért tekinthető az Egyesült Államok továbbra is a „leggazdagabb, legtermelékenyebb és legújítóbb gazdaságnak”, egy „elképesztő sikersztorinak”. 

a G7-es országok csoportján belül pedig nőtt is. Az egy főre jutó jövedelem 1990-ben 24 százalékkal volt magasabb Nyugat-Európához képest, ma 30 százalékkal. A kutatásra és fejlődésre fordított források elérik a GDP 3,5 százalékát, amivel az Egyesült Államok ugyancsak előzi a legtöbb országot. A cikk megjegyzi: bár az egyenlőtlenségek súlyos gondot jelentenek, „egy oklahomai kamionvezető potenciálisan így is többet keres, mint egy portugál orvos”.

Nyitóképen: Lángoló rendőrautó egy rendőri erőszak elleni tüntetésen Los Angelesben 2020-ban. Fotó: Shutterstock