Romlott populista örökség, pofátlan demagógia és cinizmus – jól belerongyolt a Guardian a halott Berlusconiba!

Még ki sem hűltek Silvio Berlusconi hamvai, Paulo Gerbaudo a The Guardian hasábjain óriási pofonokat osztott ki neki. „A romlott populista öröksége mindenhol ott van” – figyelmeztet a szerző.

Ez is Trump, az is Trump

Szerinte miután a 86 évesen elhunyt olasz politikus elhagyta miniszterelnöki hivatalát, „a rákövetkező évek igazolták politikai stílusát, amely az extrém személyiségpolitikát,

annak érdekében, hogy „megcsapolja a választók kiábrándulását és cinizmusát a status quóval szemben”.

Nem kell sokáig várni az obligát Trump-párhuzamra: „Berlusconi Trumphoz hasonlóan, de nála sokkal korábban hangsúlyozta azt a tényt, hogy nem karrierpolitikus, hanem sikeres self-made üzletember, aki azért lépett be a politikába, hogy megmentse hazáját a balosoktól”. Emellett trumpi vonás Berlusconi életében az is, hogy „sikerét a tévé rendkívüli hazsnálatnak köszönheti, melyet az ő esetében megkönnyített az is, hogy az övé volt az ország magántulajdonú tévécsatornáinak többsége”. Emellett Berlusconi azért is trumpi figura volt a Guardian szerzője szerint, mert „viharként robbant be a politikai színtérre azáltal, hogy az intézményi előzékenység és udvariasság minden normájára fittyet hányt”, miközben „nevetséges módon a bírák és választási hatóságok áldozatának láttatta magát, és soha nem riadt vissza a legvulgárisabb és leginkább szenzációhajhászabb taktikáktól annak érdekében, hogy megszerezze a köz figyelmét – ideértve a szexuális viccekkel kapcsolatos hajlamát is”.

Azt ugyanakkor hangsúlyozza a Guardian, hogy politikáját tekintve Berlusconi egyszerű neoliberális volt, aki adókat csökkentett, és lazította a munkajogi szabályokat.

A szélsőjobb trójai falova

„Olaszországban Berlusconinak

– hánytorgatja fel neki Gerbaudo, aki megemlíti azt is, hogy (a nyilván azóta is virtigli fasiszta politikát folytató) Giorgia Meloni Berlusconi utolsó kormányának ifjúsági minisztereként lépett az olasz politika nagyszínpadára.

„Az olasz politika egyre erősebb nacionalista jobboldali fordulata visszanézve Berlusconit egészen mérsékeltnek láttatja. Ugyanakkor a munkások elleni állandó támadásai, híresztelt maffiakapcsolatai, a jogrendszer manipulációja, katasztrofális, az ország ipari lecsúszását felgyorsító gazdaságpolitikája, és az extrém individualizmus ajnározása mind-mind megteremtették a feltételeket Olaszország jelenlegi reakciós fordulatához” – folytatja a Guardian publicistája a keresztvíz lehúzását.

Nem fogtak rajta a botrányok

Gerbaudo azt is megjegyzi, hogy Berlusconi „sikerének jobboldali populisták által világszerte másolt kulcseleme” abbéli képessége volt, hogy „az ellene felhozott vádakat túlélése tápanyagává tette”: egyrészt „lelkesen ragaszkodott hozzá, hogy ártatlan, kommunista bírák áldozata, a leginkább üldözött ember az emberi történelemben”. Másrészt viszont szintén szürkezónás bizniszekben érintett választóinak néha „kikacsintott, hogy viselkedése nem volt teljesen tiszta, de ugyan kié az?” A szerző szerint mindez egyértelműen párhuzamban áll Trump jelenlegi amerikai bírósági ügyeivel, és

A Guardian publicistája figyelmeztet arra, hogy Berlusconi népszerűségét az 1990-es évek kezdetének nagy olasz korrupciós botránya, a Tangentopoli-botrány alapozta meg, s „más országokban is jobboldali figurák prédájává váltak a hasonló kiábrándulásérzetek azzal a politikával szemben, amely mintha nem szolgálná az eliten kívül senki más érdekét sem”.

„Amíg a politikát – néha jó okkal – trumpi retorikát idézve a korrupció és álszentség nagy »mocsarának« látják, a Berlusconi által megkezdett és jobboldali populisták által tökéletesített cinikus politika további győzelmeket fog aratni” – vonja le a végkövetkeztetést Gerbaudo.

Nyitókép: MTI/EPA-ANSA/Fabio Frustaci