– hánytorgatja fel neki Gerbaudo, aki megemlíti azt is, hogy (a nyilván azóta is virtigli fasiszta politikát folytató) Giorgia Meloni Berlusconi utolsó kormányának ifjúsági minisztereként lépett az olasz politika nagyszínpadára.
„Az olasz politika egyre erősebb nacionalista jobboldali fordulata visszanézve Berlusconit egészen mérsékeltnek láttatja. Ugyanakkor a munkások elleni állandó támadásai, híresztelt maffiakapcsolatai, a jogrendszer manipulációja, katasztrofális, az ország ipari lecsúszását felgyorsító gazdaságpolitikája, és az extrém individualizmus ajnározása mind-mind megteremtették a feltételeket Olaszország jelenlegi reakciós fordulatához” – folytatja a Guardian publicistája a keresztvíz lehúzását.
Nem fogtak rajta a botrányok
Gerbaudo azt is megjegyzi, hogy Berlusconi „sikerének jobboldali populisták által világszerte másolt kulcseleme” abbéli képessége volt, hogy „az ellene felhozott vádakat túlélése tápanyagává tette”: egyrészt „lelkesen ragaszkodott hozzá, hogy ártatlan, kommunista bírák áldozata, a leginkább üldözött ember az emberi történelemben”. Másrészt viszont szintén szürkezónás bizniszekben érintett választóinak néha „kikacsintott, hogy viselkedése nem volt teljesen tiszta, de ugyan kié az?” A szerző szerint mindez egyértelműen párhuzamban áll Trump jelenlegi amerikai bírósági ügyeivel, és
nem ígér sok jót azoknak, akik azt gondolják, hogy a volt elnök sorsát megpecsételi majd egy vagy több vádemelés”.