Végre egy brüsszeli döntés, mely egy irányba mutat a magyar nemzeti érdekkel
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
„Nagy a por, a korhadt ágak letörnek… De utána szebb, tisztább, egészségesebb lesz a világ” – fogalmazott a ferences szerzetes.
Interjút adott a VálaszOnline-nak Böjte Csaba ferences szerzetes. Korábban a Mandiner beszámolt róla, hogy gyermekek szexuális bántalmazásért 28 év letöltendőt kapott a Dévai Szent Ferenc Alapítvány volt nevelője – erről is kérdezték Böjtét.
A beszélgetés elején a kérdező emlékeztet, a szerzetes éppen harminc éve fogadta be az első gyerekeket Déván, ma meg már 84 intézmény tartozik az alapítványa hálózatába. „Nem nagy, ágas-bogas fát képzeltem magam elé tehát. Hanem erdőt. Az önszerveződés katalizátora akartam lenni. Ez működik is. A városoknak, falvaknak vannak tehetős lakói, rájuk hatni kell, hiszen ha csak abból gazdálkodnék, amit a román állam ad, rég csődbe mentünk volna” – fogalmazott Böjte Csaba.
A fenti esettel kapcsolatban megjegyezte,
A kérdésre, hogy a jogerősen 28 évre ítélt egykori nevelőjük is elment ezekre az alkalmasságikra, leszögezte: húsz ilyen pecsétje volt.
A kérdező megemlítette, a hírek arról szóltak, hogy Böjte ránézésre, emberismeretére hagyatkozva vett fel képzettség nélküli embereket. „Azt tényleg én döntöm el, önkénteskedni ki jöhet, de ha valakinek munkakönyvet adunk, akkor el kell mennie a munkaügyhöz, minden hivatalos helyre” – felelt a szerzetes, majd megosztotta a teóriáját arról, miért nem vette észre senki a bántalmazást:
„Az ítélet szerint tíz év alatt úgy egy tucat ilyen eset történt. Azaz évente egy-kettő. Legfeljebb három. Ezek a gyerekek viszont olyan helyekről jönnek, ahol gyakran mindennapos a testi-lelki és szexuális bántalmazás. Úgy gondolom: nem tűnt fel nekik. Megsimogatta itt vagy ott fürdetés közben… Akkor nem tudatosult bennük, hogy mi történt. Utólag, felnőtt fejjel már igen.
Aztán elindult a nyomozás és kiderült, hogy egyéb is volt” – fogalmazott Csaba testvér, majd hozzátette: végtelenül sajnálja, ami történt.
Személyes felelősségével kapcsolatban azt mondta, „ha fáj a fogam, nem újságírót kérek meg, hogy tömje be. Hanem fogorvost. Az ítélkezés sem az újságírók dolga szerintem”.
Mint fogalmazott: „általános értelemben persze mindenért felelős vagyok, de olyan értelemben, hogy ki tudtam volna szűrni, ami történt, vagy hogy mulasztást követtem volna el…
Arra a kérdésre, hogy utólag sem lát semmit, amit másképp kellett volna csinálniuk, Böjte úgy válaszolt: „Minél kisebb a gyerek, annál többet kell beszélni vele és nem szabad, hogy egy kézben legyen a sorsa. Ez tanulság. És persze: nekem is kudarc mindez.
Nem mondták. Szabolccsal is beszéltem többször. Utólag rakom csak össze, hogy küzdött ő is a démonaival” – felelt a szerzetes.
A kérdésre, miszerint „hogyan írná le az elmúlt harminc évet? Böjte Csaba tündöklése és bukása?”, úgy felelt: „Erőpróba. Ami most történik, az komoly vihar. Ami általában félelmetes. Nagy a por, a korhadt ágak letörnek…
Nyitókép: MTI/Mónus Márton