Leáldozóban az amerikai hegemónia a Közel-Keleten

2023. március 31. 15:54

Miután az Egyesült Államok két évtizedig a legmélyebben beavatkozott a közel-keleti folyamatokba, majd az elmúlt években elkezdett visszahúzódni onnan, most Kína kezd benyomulni a nagyhatalmi vákuumba.

2023. március 31. 15:54
null

Húsz évvel azután, hogy az Egyesült Államok megtámadta Irakot, úgy tűnik, legnagyobb riválisa, Kína egyre jobban kihasználja a Washington által ott hagyott örökséget. Ha a tendenciák folytatódnak, az iraki háború végül úgy fog bevonulni a történelembe, mint az amerikai hegemónia koporsójába ütött egyik első szög, amelyet éppen Washington kalapált be.

Demokrácia-export

Húsz évvel ezelőtt az Egyesült Államok lerohanta Irakot, George W. Bush akkori elnök ezt a lépést szükségesnek nevezte, a „nép felszabadítása és a világ veszélytől való megvédése érdekében”.

Néhány héttel később Bush kijelentette, hogy „a háború sikeres volt, mert az amerikai csapatok elűzték Szaddám Huszein iraki diktátort és szétverték az ország hadseregét.”

Mit ért el valójában az Egyesült Államok azzal, hogy kirobbantotta az iraki háborút? Közel kétezer milliárd dollár elköltése és több mint négyezer amerikai katona halála után

Washington semmilyen valódi előremutató eredményt nem tud felmutatni.

A háború valójában az amerikai politikai és katonai vezetés alkalmatlanságát tárta fel. Az Egyesült Államok geopolitikai helyzete a Közel-Keleten 2023-ban gyengébb, mint 2003-ban.

Irak

A kínai állami média nemrég azzal büszkélkedett, hogy a kínai vállalatok vezető szerepet töltenek be Irak újjáépítésében. Peking ezzel pedig egyszerre két legyet üt le egy csapásra, egyrészt a vállalatok növelik bevételeiket, a kínai állam pedig a befolyását. A háborús évtizedekből éledező Irak az egyik első arab államként csatlakozott Új Selyemút projekthez. Azóta az iraki-kínai kapcsolatok pedig rohamosan fejlődnek. A kínai vállalatok fontos résztvevői az ország újjáépítésének. Az ország szinte egész gazdaságában jelen vannak, továbbá számos szerződést írtak alá nagyszabású építési projektre is. Ennek szellemében

Irak és Kína 2019-ben húsz évre szóló, „olajért cserébe építés” megállapodást írt alá.

Az ország elitjének pedig sokkal vonzóbb az az együttműködés, amit Kína kínál ideológiai kötöttségek nélkül, mint az a nyugati minta, amelyik elvárja az ideológiai igazodást is. Ehhez továbbá az is hozzátartozik, hogy Peking igyekszik stratégiai távolságot tartani minden helyi csoportosulástól.

Miközben a nyugat azzal vádolja Pekinget, hogy kizsákmányolja az ország erőforrásait, a PetroChina olajipari vállalat Irakban működő partnerei között megtalálható többek között a francia Total Energies is. A kínai vállalatokkal ellentétben, amelyek az ország újjáépítésének legkülönbözőbb területeit lefedik, a nyugati vállalatok nagyrészt vonakodnak attól, hogy az olaj- és gázágazaton kívül befektetéseket eszközöljenek az országban.

Kína ma már Irak egyik legfontosabb kereskedelmi, energetikai és beruházási partnere. Idén abban is megállapodtak a felek, hogy az egymás közötti kereskedelemben jüan alapú elszámolásra térnek át.

Mostanra Kína vált a közel-keleti olaj egyik legjelentősebb importőrévé.

Szíria és Libanon

Az Irakkal határos Szíriában az „arab tavasz” eredményeként már több mint egy évtizede dúl az elmúlt évekre azért lecsillapodott polgárháború. A fejlemények következtében mostanra Oroszország, Irán és Kína befolyása erősödött meg jelentősen az országban. Utóbbi befolyásának nagy lökést adott a nemrég a saját közvetítésével tető alá hozott iráni-szaúdi kapcsolatok helyreállítása. Hiszen azt követően Rijád úgy döntött, hogy rendezni kívánja kapcsolatait Szíriával is. Peking természetesen „üdvözölte” a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítását. Bassár el-Aszad szír elnök az egy hónappal korábbi ománi látogatását követően ismét az Egyesült Arab Emírségekbe utazott.

Washington immár képtelen rávenni a térség országait, hogy szigeteljék el Aszad elnököt.

A növekvő kínai és szíriai befolyás talán hatással lehet Libanon stabilizálására is, ahol már hosszú ideje politikai patthelyzet áll fenn, emellett pedig a világ egyik legtartósabb gazdasági válsága tombol.

Washington 2003-ban az iraki háborúra úgy tekintett, mint egy új, „nyugati típusú” Közel-Kelet megteremtéséhez vezető út első lépése. Valószínűleg sosem gondolták volna az Egyesült Államok akkori vezetői, hogy valójában éppen az fog leszámolni a „demokráciaexport” elméletével, s hogy egy olyan teljesen új geopolitikai helyzethez vezet a Közel-Keleten, amelyből az Egyesült Államok fokozatosan kiszorul.

***

Nyitkókép: TOBY MELVILLE / POOL / AFP

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
llnnhegyi
2023. április 01. 14:51
Bidennel együtt az USA öregember lett. 3 miliő fiatal évente bevándorol. A Biden Pelosi Blinken Nuland quartett tagjai nem érzékelik a bajt. Belül szennved az USA.
széki lassú
2023. március 31. 18:44
Amerika a múlt, Kína a jövő.
Zolotarjov
2023. március 31. 18:29
A birodalom alkonya..
lurker
2023. március 31. 17:42
A nemzetközi balos proliság ( beleértve az itt kommentelő DK-s szektásokat is) azt az amerikát védi, amely -függetlenül attól, hogy demokrata vagy republikánus kormánya van - csak és kizárólag káoszt, halált és kizsákmányolást terjeszt a világban. A túlfzetett globalista médiájukkal az ellenkezőjéről agymosták a nyugati embert. Egy példa. A vietkongokkal annyira nem tudtak mit kezdeni, hogy kitalálták, hogy kiírtják a dzsungelt, hogy ne tudjanak bújkálni. Az "agent orange" nevű, súlyosan mérgező vegyszer bekerült a víztáblába és súlyosan mérgezi a flórát és faunát, és tömegesen születnek torzszülött babák a mai napig. A világ jobb hely lenne az amerikai démon nélkül.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!