Ukrán oligarcha: Zelenszkij kirohanásai az idegi kimerültség jelei
Viktor Medvedcsuk szerint az ukrán elnök kompromisszumképtelensége csak súlyosbítja Kijev helyzetét.
A lap szerint a nyugati demokráciák nem képesek megbirkózni az összetett problémákkal, a populisták viszont sikeresek a leegyszerűsítésben, semmitmondásban és a tagadásban.
Rafael Behr kommentárt közölt a Guardian hasábjain a nyugati demokrácia helyzetéről. Behr szerint „a világ ismét a keleti és a nyugati hatalom egymással versengő szféráira oszlik”. Szerinte Vlagyimir Putyin számára a 20. századi szuperhatalmi rivalizálás soha nem ért véget, bár gazdasági és katonai szempontból volt egy egyértelmű győztes, és ez nem a Szovjetunió volt.
Megjegyezte,
„Ez a különbség a lényeges kontextusa Hszi Csin-ping e heti moszkvai látogatásának. A Kreml propagandája a csúcstalálkozót a partnerség megszilárdításaként mutatja be. Ez csak kitaláció az orosz egó sérültjei számára. A kínai elnök nem Putyin barátja, hanem egy pártfogó, aki hódolatot fogad egy kliensétől.”
Putyin pedig „egy dicsőített benzinkutat üzemeltet olyan országok számára, amelyek nem törődnek a nyugati szankciókkal, és mellékállásban zsoldosokat ad bérbe haduraknak”, viszont Putyin nincs annyira elszigetelve mint ahogy azt az USA vagy az EU gondolja a szerző szerint, de a putyinizmus a kleptokrácia és a vérszomjas nacionalizmus keveréke.
A szerző szerint a helyzet emlékeztet a demokrácia és a populizmus különbségére: „az utóbbiak kihasználják a türelmetlenséget. Egyszerű megoldásokkal házalnak az összetett problémákra. Bárkit, aki megkérdőjelezi a módszert, a hanyatlás ügynökeként, a romlott status quo jóváhagyójaként vagy a nemzeti reneszánsz meghiúsítására törekvő árulóként ítélnek el”.
Behr szerint ez egy ördögi kör: „a populista mandátumot nyer a lehetetlenre, és kiszámíthatóan kudarcot vall, ami tovább erősíti a közvéleményben azt a képzetet, hogy a demokratikus politika nem képes az emberek által áhított radikális változásokat elérni, ami újabb populizmushoz vezet.”
„Ebben az új korszakban, amely felületesen egy második hidegháborúnak tűnik, a fenyegetés nem egy másik hatalmi blokkból érkezik. Hanem a saját kudarcunkból, hogy nem tudunk megbirkózni az összetett problémákkal, és a populista visszaesésből az egyszerűségbe, a komolytalanságba és a tagadásba” – zárta a szerző.
Nyitókép: Vladimir ASTAPKOVICH / SPUTNIK / AFP