Vasárnap a CDU győzött a berlini képviselőházi választáson. Hosszú ideje nem volt már ilyen – de mire lesz elég a kereszténydemokraták sikere? Leváltható a baloldal Berlinben?
Több mint két évtizede nem volt példa arra, ami vasárnap történt Berlinben: a német főváros képviselőházi választásán
Új, szokatlan felállás ez a hosszú évek óta a baloldal és a szélsőbaloldal által dominált berlini politikájában, de az közel sem biztos, hogy a gyakorlatban bármiféle jelentősége lesz majd ennek az eredménynek.
Berlinben utoljára 2021-ben tartottak képviselőházi választást. Berlin különleges, városállami jogállása miatt az itteni képviselőházi választás lényegében egy tartományi parlamenti választásnak felel meg. Csakhogy a 2021-es választás lebonyolítása során történt szabálytalanságok – néhány szavazókör sokkal tovább tartott nyitva, mint szabad lett volna, máshol pedig a szavazólapok keveredtek össze – miatt azt a voksolást most meg kellett ismételni.
A 2021-es választás eredményeként egy vörös–vörös–zöld (SPD–Die Linke–Zöldek) koalíció vehette kezébe Berlin irányítását a korábban már szövetségi szinten is harmatosan szereplő Franziska Giffey vezetésével. Giffey azelőtt azzal került a hírekbe, hogy lopta a doktoriját – a címét a plágiumvádak ellenére is megtarthatta –,
a pártállami gyökerű Die Linke pedig arról fantáziált, hogy a várost sanyargató lakásínséget államosításokkal kellene megoldani.
A gyakorlatban a baloldali nedvesálom-koalíció azért sokkal kevésbé volt működőképes, mint akár a résztvevők, akár a rájuk szavazók remélhették.
a még a szövetségi szinten politizáló párttársaiknál is doktrinerebb Zöldekkel szemben, mint ahogy a Kelet-Berlinben és a belvárosban megkerülhetetlen szélsőbaloldallal szemben is.
Az i-re a pontot a 2022-es berlini szilveszter tette fel, ami a város bevándorlók lakta negyedeiben kitört zavargásszerű randalírozások miatt vált a németországi híreket hetekig meghatározó eseménnyé. Franziska Giffey és a városvezetés természetesen teljes körű kivizsgálást és reformokat ígért, de ez legfeljebb tűzoltásnak lehetett volna megfelelő, a nyilvánvaló alapproblémán – vagyis azon, hogy Berlin egyes városrészeiben tömegével élnek az olyan, bevándorló hátterű fiatal férfiak, akik szerint teljesen indokolt szilveszter alkalmával petárdával dobálni a mentőket és a tűzoltókat – aligha segített. Azzal az elmúlt húsz évben kellett volna kezdenie valamit a kormányzó baloldalnak.
A szilveszter kifogyhatatlan kampánymuníciót adott a Kai Wegner vezette berlini CDU számára, akik jelentős részben a párt állítólagos belpolitikai kompetenciájára építették fel a kereszténydemokraták kampányát. A CDU már hosszú évek óta nem számít potens pártnak Berlinben, hiába van viszonylag stabil szavazótábora a főváros polgári külkerületeiben, de a Giffey-féle városvezetés és a Scholz-kormány kudarcai most újra lehetőséget adtak neki.
így a szavazatok 28 százalékát szerezte meg. Ez jó tíz százalékkal erősebb eredmény, mint amit az SPD és a Zöldek külön-külön elértek; az erőviszonyokat így elsősorban nem is a kereszténydemokraták jó szereplése határozza majd meg, hanem az, hogy a hivatalos végeredmény szerint az SPD-re vagy a Zöldekre szavaztak-e többen.
A berlini CDU nagy problémája ugyanis az, hogy hiába szerezték ők a legtöbb szavazatot, továbbra is lehetséges a kormányalakítás nélkülük. A meggyengült vörös–vörös–zöld koalíciónak a jelenlegi eredmények szerint továbbra is többsége lenne a berlini képviselőházban, vagyis ha az SPD-nek végeredményben sikerülne megelőznie a Zöldeket, Giffey újra elkezdhetné az udvarlást jelenlegi koalíciós partnereinek.
de az már inkább kérdéses, hogy az ezekkel járó kompromisszumokat az érintett pártok ténylegesen el is szeretnék-e adni a választóiknak.
Az tehát nyitott kérdés, hogy Berlin hosszú évek után megmenekülhet-e a szélsőbaloldaltól. Könnyen lehet, hogy a CDU megsüvegelendő választási győzelme végül valóban csak egy megsüvegelésre lesz elég, másra nem.
De ha a baloldal mégis elveszítené Berlin felett az irányítást, az bizony nem csak a fővárosban küldene félreérthetetlen üzenetet, hanem a Németországot kormányzó jelzőlámpa-koalíciónak is.
Fotó: FABIAN SOMMER / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP
A német Katasztrófavédelmi Hivatal (BBK) alelnöke, René Funk szerint minden német háztartásnak fel kell készülnie az elhúzódó áramkimaradásokra és más vészhelyzetekre.
Orbán még mindig nem azt teszi, amit elvárnának tőle a németek.
Kettészakadt Európáról ír a La Repubblica, alig győzik negatív jelzővel.
Nincsen stabil kormányzás Európa két vezető országában.
A német CDU EP-képviselője szerint meg kell akadályozni, hogy Trump szemében a magyar miniszterelnök legyen „Mr. Európa”.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
