Mint írta, a fegyverszállítások céljáról kialakult két homályos és egymással versengő meghatározás. Az egyik az, hogy Ukrajna nem veszíthet, a másik pedig az, hogy le kell győzni Oroszországot. A pontos támogatási cél megjelölésének elmulasztása végzetes hiba, az pedig következetlen és felelőtlen, hogy átengedik Kijevnek a döntést arról, hogy mikor legyen tárgyalás a háború lezárásáról és mi legyen a tárgyalási alap. Aláhúzta:
a Nyugat támogatásától is függ, hogy Ukrajna meddig bírja a harcot,
és a Nyugat erkölcsi felelősséget is visel az általa biztosított fegyverekkel okozott pusztításért. Az Ukrajnát támogató nyugati országok azért sem háríthatják az ukrán kormányra a felelősséget a fegyverszállítások révén elhúzódó harcok brutális következményeiért, mert előállhat az a helyzet, amelytől a leginkább tartaniuk kell: azaz szembekerülhetnek azzal a dilemmával, hogy vagy magára hagyják az orosz túlerővel küzdő Ukrajnát, vagy pedig a háború részesévé válnak – fejtette ki a német filozófus. Hozzátette: az egyre modernebb fegyverek szállítása olyan dinamikát indított el, amely
észrevétlenül átlendíthet bennünket egy harmadik világháború küszöbén.
Habermas szerint mindez azt mutatja, hogy a Nyugatnak magához kell ragadnia a kezdeményezést. Ugyanakkor egyelőre semmi nem utal arra, hogy Vlagyimir Putyin hajlandó lehet tárgyalni, ráadásul a kelet-ukrajnai területfoglalásokkal Kijev számára elfogadhatatlan helyzetet teremtett.