Mindhalálig hatalom? – Kazahsztánból okulhat Putyin és Lukasenka

Írta: Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója

***

2023. január 10-én a kazah Alkotmányvédelmi Bíróság lényegében minden megmaradt pozíciójától, juttatásától és befolyásától megfosztotta Kazahsztán egykori nagy hatalmú vezetőjét, az országot harminc éven át irányító Nurszultan Nazarbajevet.

A most 82 éves Nurszultan Nazarbajev a kazah hatalom megingathatatlannak tűnő figurájának tűnt. Még a szovjet időkben, 1989 júniusában jutott az ország élére, amikor Kazahsztán kommunista pártjának a főtitkára lett. A Szovjetunió összeomlásával megőrizte a hatalmát az immár független Kazahsztánban,

A „Nemzet Atyja” nevét viselte, később a kazah fővárost is róla nevezték el Nurszultannak.

Amikor már úgy tűnt, hogy Nazarbajev az élete végéig irányíthatja az országot, az elnök 2019 márciusában, 78 éves korában váratlanul lemondott, amibe valószínűleg egészségügyi okok is közrejátszottak.

A lemondása azonban egy új hatalmi modell kialakításának is tűnt egyben: a hívei és kiterjedt családjának, klánjának a tagjai a hatalomban maradtak, a politikai örököse, Kaszim-Zsomart Tokajev pedig Nazarbajev megbízható embere volt.

megőrizte a kormánypárt elnöki tisztségét, valamint a kazah biztonsági tanács elnöke maradt. Minden szakértő egyetértett abban, hogy ezeken a pozíciókon keresztül Kazahsztán nagy hatalmú ura megőrizheti a befolyását, és a hátravonulva, a háttérből irányíthatja az országot. Akár élete végéig.

Ez a politikai transzformációs modell pedig akár egyfajta precedensnek is tűnt a régió más, autokratikus jellegű politikai rendszerei számára – legyen szó a Belaruszt 1994 óta irányító Aljakszandr Lukasenkáról vagy 2000 óta hatalmon lévő Vlagyimir Putyinról.

A kazah transzformációs, politikai visszavonulási modell azonban megbukott. Nem lesz belőle precedens,

Nazarbajev megingathatatlannak tűnő, harminc évig tartó hatalmát alig négy év alatt számolták fel teljes mértékben. A volt elnök családja egészen hamar szinte minden politikai befolyását és vagyonának egy részét elveszítette. Maga Nazarbajev pedig kiesett a hatalomból, sőt, az „élete végéig tartó immunitását” is törölték, és megnyílt az út a volt államfő elítéléséhez is.

Alig négy év.

A folyamat két lépcsőben zajlott le. Előbb a 2022 januárjában történt kormányellenes megmozdulások után fosztották meg Nazarbajevet minden tisztségéről. A kazah fővárost visszanevezték Nurszultan helyett Asztanára.

2023. január 10-én pedig a kazah Alkotmányvédelmi Bíróság hatályon kívül helyezte a korábbi, „az ország első elnökéről” szóló törvényt. Ez biztosította számára az „élete végéig tartó” immunitást, örökös parlamenti mandátumot, további kiemelt juttatásokat és privilégiumokat, valamint a „Nemzet Vezetője” címet. Mindennek most vége, de a kazah „denazarbajevizációs” folyamat valószínűleg ezen a ponton még közel sem ért célba.

Még egy gondolat. Bár egészen érdekes végignézni, hogy egy betonszilárdnak tűnő, évtizedeken keresztül kiépített rendszer hogyan omlik össze egyik pillanatról a másikra, mint egy kártyavár, de a dolog inkább aggasztó, mint pozitív.

(például a már említett Minszknek vagy Moszkvának): a békés úton történő hatalomátadás nem működik, sőt, kifejezetten veszélyes.

A halálig tartó hatalomhoz való ragaszkodás viszont sokkal kifizetődőbb lehet (lásd Fidel Castro, Kim dinasztia, Türkmenisztán dinasztikus példája, és így tovább.).

A kilencvenes évek demokratikus irányba indult átalakulásai után a posztszovjet térség politikai jövője is befagyhat, a jelen lévő katonai konfliktusokkal együtt.

Fotó: Greg Baker / POOL / AFP