Az Economist szerint a katasztrófa szélén táncol Törökország az idei választások előtt.
A diktatúra határán táncol Törökország – írja az Economist. A lap emlékeztet arra: a törököké a második legnagyobb hadsereg a NATO-ban, alapvető szerepük van a Közel-Kelet turbulens régiójában, befolyását pedig a Balkántól Afrikáig terjeszti ki. Legutóbb pedig Ukrajna és Oroszország között közvetített a világ élelmezésének megmentésére, az ukrán gabona kiengedésével a Fekete-tengerről.
Idén májusban parlamenti és elnökválasztást tartanak Törökországban –
A lap úgy véli: Erdoğan lépései miatt a mélyen sérült török demokrácia teljes diktatúrába fordulhat át.
Az Economist emlékeztet: Erdoğan először 2003-ban lett miniszterelnök, első éveiben erős gazdasági növekedést és politikai stabilitást ért el. Ám ahogy a hatalomban teltek az évek, Erdoğan egyre inkább autokratikussá vált. 2014-ben elnökké lépett elő és elnöki köztársasággá szervezte át Törökországot. Egy 2016-os puccskísérlet után tízezreket rúgtak ki állásaikból, tömegeket tartóztattak le, mert egy széles összeesküvés tagjainak tartották őket.
Erdoğan politikai ellenfelei közül többen börtönbe kerültek. Az Economist szerint Erdoğan ma már leginkább a hatalmas palotájában üldögél, ahol udvaroncainak ad ki parancsokat, akik nem merik elmondani neki, ha esetleg tévedésben lenne.
Többek között Erdoğan unortodox gazdaságpolitikai nézetei miatt a török infláció 64 százaléknál tart, az életszínvonal süllyedni kezdett, nő a társadalmi feszültség.
A fokozódó politikai helyzet jele, hogy három évvel ezelőtt Erdoğan pártja elvesztette a három legnagyobb török város, Isztambul, Ankara és Izmir vezetését. És az Economist szerint a kutatások azt mutatják:
Ugyanakkor Isztambul polgármesterét és Erdoğan hangos kritikusát, Ekrem Imamoglut a minap börtönre ítélték és eltiltották a politizálástól, mert korábban idiótáknak nevezte a választást szervező illetékeseket. A török kormány az alkotmánybíróságot arra kéri, hogy tiltsa be vagy lehetetlenítse el a HDP-t, a legnagyobb kurd pártot. A kurdok nélkül viszont nem tudna hatalomra jutni a török ellenzék.
Az Economist szerint a nyugati vezetőknek meg kellene szólalniuk, még akkor is, ha az EU és Amerika vezetői túl gyakran fogták vissza magukat Erdoğan kritizálásában, mert szükség volt a vele való együttműködésre. A lap szerint viszont senki sem akarhatja azt, hogy Törökország teljesen elszabaduljon. Görögországtól és Ciprustól Szírián át Ukrajnáig bárhol nagyobb konfliktust tudna generálni egy elszigetelődött török vezető – nem beszélve Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának hátráltatásáról.
A lap arra is emlékeztet:
az ipari technológiáktól az amerikai fegyverekig.
Az Economist végül leszögezi: ideje, hogy a Nyugat figyelmeztesse a török elnököt.
Nyitókép: Adem Altan / AFP
Törökország a 8,7 milliárd dolláros szénárgaranciával a hazai lignitet favorizálja, hogy csökkentse az energiaimport-függőségét, ám ez fékezi a zöldátállást. A napenergia költsége jóval alatta marad a szénnek, mégis a fosszilis lobbi diktál.
Lezárult egy korszak.
Ukrajna őszinte és jó tanács helyett illuzórikus reményt kapott nyugati szövetségeseitől.
A litván kormány úgy döntött, hogy november végéig a litván-fehérorosz határon lévő határátkelőket is lezárja.
Friedrich Merznek nem tetszett a jogállamiság helyzete.
Az elvégzett belső vizsgálat 571 bíróra terjedt ki.
Szegeden határozottan visszautasítják a „méltatlan, jogtalan és megalapozatlan kijelentéseket”.
Közeledtek a szakszervezeti és munkáltatói álláspontok a hétfői bértárgyaláson.
