Az Economist szerint a katasztrófa szélén táncol Törökország az idei választások előtt.
A diktatúra határán táncol Törökország – írja az Economist. A lap emlékeztet arra: a törököké a második legnagyobb hadsereg a NATO-ban, alapvető szerepük van a Közel-Kelet turbulens régiójában, befolyását pedig a Balkántól Afrikáig terjeszti ki. Legutóbb pedig Ukrajna és Oroszország között közvetített a világ élelmezésének megmentésére, az ukrán gabona kiengedésével a Fekete-tengerről.
Idén májusban parlamenti és elnökválasztást tartanak Törökországban –
A lap úgy véli: Erdoğan lépései miatt a mélyen sérült török demokrácia teljes diktatúrába fordulhat át.
Az Economist emlékeztet: Erdoğan először 2003-ban lett miniszterelnök, első éveiben erős gazdasági növekedést és politikai stabilitást ért el. Ám ahogy a hatalomban teltek az évek, Erdoğan egyre inkább autokratikussá vált. 2014-ben elnökké lépett elő és elnöki köztársasággá szervezte át Törökországot. Egy 2016-os puccskísérlet után tízezreket rúgtak ki állásaikból, tömegeket tartóztattak le, mert egy széles összeesküvés tagjainak tartották őket.
Erdoğan politikai ellenfelei közül többen börtönbe kerültek. Az Economist szerint Erdoğan ma már leginkább a hatalmas palotájában üldögél, ahol udvaroncainak ad ki parancsokat, akik nem merik elmondani neki, ha esetleg tévedésben lenne.
Többek között Erdoğan unortodox gazdaságpolitikai nézetei miatt a török infláció 64 százaléknál tart, az életszínvonal süllyedni kezdett, nő a társadalmi feszültség.
A fokozódó politikai helyzet jele, hogy három évvel ezelőtt Erdoğan pártja elvesztette a három legnagyobb török város, Isztambul, Ankara és Izmir vezetését. És az Economist szerint a kutatások azt mutatják:
Ugyanakkor Isztambul polgármesterét és Erdoğan hangos kritikusát, Ekrem Imamoglut a minap börtönre ítélték és eltiltották a politizálástól, mert korábban idiótáknak nevezte a választást szervező illetékeseket. A török kormány az alkotmánybíróságot arra kéri, hogy tiltsa be vagy lehetetlenítse el a HDP-t, a legnagyobb kurd pártot. A kurdok nélkül viszont nem tudna hatalomra jutni a török ellenzék.
Az Economist szerint a nyugati vezetőknek meg kellene szólalniuk, még akkor is, ha az EU és Amerika vezetői túl gyakran fogták vissza magukat Erdoğan kritizálásában, mert szükség volt a vele való együttműködésre. A lap szerint viszont senki sem akarhatja azt, hogy Törökország teljesen elszabaduljon. Görögországtól és Ciprustól Szírián át Ukrajnáig bárhol nagyobb konfliktust tudna generálni egy elszigetelődött török vezető – nem beszélve Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának hátráltatásáról.
A lap arra is emlékeztet:
az ipari technológiáktól az amerikai fegyverekig.
Az Economist végül leszögezi: ideje, hogy a Nyugat figyelmeztesse a török elnököt.
Nyitókép: Adem Altan / AFP
A Budapest tűzfalait új életre keltő Színes Város Csoport nagyszabású falfestményei mostantól Törökországban is láthatók: Isztambulban Jankovics Marcell csodaszarvasával, Kocaeliben világhírű magyar találmányokkal találkozhatnak a járókelők. Az alkotások a Magyar–Török Kulturális Évad apropóján valósulhattak meg.
Gyakorlati hasznuk eddig se volt, a szigorúbb intézkedések pedig humanitárius katasztrófát okoznának, állította a Le Monde.
Ma Európa, a Nyugat a liberalizmus és a szocializmus semmirekellő bugrisa.
Magyarország legnagyobb olajipari vállalata bírálja a nyugati országokat az orosz energiával kapcsolatos „képmutatás” miatt.
Nógrádi György szerint rengeteg múlik az amerikai elnökválasztáson.
Az orosz elnök szerint a Nyugat „fáradtsága Ukrajnával szemben” bátorítja Oroszországot a teljes körű invázió folytatására.
Ohio szenátora lehet az Egyesült Államok történetének harmadik legfiatalabb alelnöke.
Továbbra sem nyugszanak az indulatok Nyugat-Európában.
