Egy 3 óra 22 perc hosszúságú, prostituáltról szóló filmről van szó.
Minden idők legjobb filmjének választotta meg a feminista filmművészet úttörő alkotását, a 2015-ben elhunyt Chantal Akerman belga rendező-forgatókönyvíró Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. című (IGEN, EZ A FILM CÍME) filmjét a brit filmintézet folyóirata, a Sight and Sound – adta hírül a BBC hírportálja pénteken.
Ez az első alkalom, hogy női rendező filmje került a Sight and Sound által 1952 óta, tízévente összeállított filmes lista élére, amely filmkritikusok, kurátorok és forgalmazók szavazatai alapján alakul ki.
Az 1975-ben bemutatott Jeanne Dielman valós idejű tanulmány egy középkorú özvegyről, aki kamasz fiával él egy apró brüsszeli lakásban. Akerman a nő mindennapos teendőit mutatja be,
Minden idők legjobb filmjeinek a brit filmintézet folyóirata által összeállított listáját negyven éven keresztül Orson Welles Aranypolgára vezette egészen 2012-ig, amikor a címet átvette Alfred Hitchcock Szédülés című filmje.
A Jeanne Dielman nem annyira ismert a filmkritikusok körén kívül a nagyközönség előtt, mint a korábbi listavezetők, de egyöntetűen igazi mesterműként, a feminista filmművészet úttörő alkotásaként tartják számon. Laura Mulvey, a Birkbeck Egyetem filmelmélet professzora egy cikkében úgy fogalmazott, az idei szavazás „hirtelen felrázott mindent”, és ezek után már semmi nem lesz a régi.
A Sight and Sound százas listáját korábban többen bírálták amiatt, hogy a szavazásban részt vevő szakértők köre hosszú időn keresztül nem volt eléggé sokszínű. A legutóbbi, 2012-es listára mindössze két női rendező és csak egyetlen színes bőrű alkotó filmje került fel. Az évek során aztán egyre bővült azoknak a kritikusoknak, szakembereknek a köre, akiknek kikérik a véleményét, idén már 1639-en adták le szavazatukat a Minden idők 10 legjobb filmje listájára.
A 2022-es listán második helyre került a korábbi listavezető, a Szédülés, és harmadik lett az Aranypolgár. Negyedik helyre sorolták a szavazók az 1950-es évek klasszikusát, Ozu Jaszudzsiró japán filmrendező Tokiói történet című művét, ötödik helyre pedig a hongkongi Vong Kar-vaj 2000-ben készült Szerelemre hangolva című alkotását.
(MTI)
Nyitókép: Criterion Collection
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
