Eurómilliárdok tűntek el a szabálytalan könyvelés és a hűtlen kezelés miatt: a Wirecard az első DAX-on jegyzett cég volt, amely csődbe ment. Most nagyszabású perben próbálják feltárni a történteket. A példátlan botrányban Olaf Scholz német kancellár is érintett lehet.
Egy bombabiztos tárgyalóterem öt méterrel a föld alatt – ide jutott a huszonegyedik század legsikeresebb német pénzügyi vállalkozása, a Wirecard. Ide vezették be csütörtök reggel Markus Braunt, a vállalat egykori vezérigazgatóját az utóbbi évek legnagyobb németországi pénzügyi botrányát feltáró per nyitányaként. Braunra tizenöt év börtön is várhat, de közel sem ő az egyetlen, akinek van félnivalója a Wirecard-ügy kapcsán:
– például Olaf Scholz, Németország jelenlegi kancellárja.
A Wirecardot 1999-ben alapították München közelében. A vállalkozás eleinte internetes fizetések lebonyolítására szakosodott. Az online kereskedelem korszakának hajnalán még nem sok ilyen vállalkozás létezett, ennek ellenére a Wirecard két éven belül csődközeli helyzetbe került. A vállalkozás 2002-ben zavaros körülmények között cserélt gazdát, majd egy holdingba szervezték, ahol az online fizetések –
– mellett a Wirecard kockázatkezeléssel is foglalkozni kezdett.
Többszöri tőkeemeléseket követően a Wirecard a 2000-es évek második felében a nemzetközi piacon is terjeszkedni kezdett, a növekedésnek pedig úgy tűnt, hogy nincs határa: a Csendes-óceáni térség után a cég leányvállalatai Ausztráliában, Dél-Amerikában, sőt, még az Egyesült Államokban is megjelentek. 2019-ben még Angela Merkel is lobbizott azért, hogy az addigra már a DAX-on is jegyzett Wirecard Kínában is megjelenhessen.
Szép sikertörténetnek tűnhet a Wirecard-sztori, de a helyzet az, hogy már a 2010-es évek közepén elkezdte járni az a hír, hogy a cég könyvelésével nincs minden egészen rendben.
A Financial Times cikksorozata szerint a szingapúri leányvállalat például fiktív ügyfeleket talált ki, hogy bejuthasson a hongkongi piacokra is. A vállalat mindent tagadott.
A folyamatos vádak ellenére alighanem mindenkit meglepetésként ért, amikor a 2020. június 25-én a Wirecard csődöt jelentett. Egy héttel korábban kiderült, hogy a vállalat könyvvizsgálója,
a Wirecard könyvelésében – azt pedig senki nem tudta megmondani, hogy ez a pénz mégis hol lehet.
A cég hitelezői erre a hírre érthető módon kétségbe estek – a Wirecard adósságállománya körülbelül négymilliárd dollár volt akkoriban –, a részvények ára pedig meredeken zuhanni kezdett. Így lett a Wirecard az első a DAX-on jegyzett vállalatok történetében, amely csődbe ment.
A Wirecard bukása azonban nem csak a vállalat vezetését hozta rendkívül nehéz helyzetbe. Rögtön felmerült, hogy a könyvvizsgálók mégis hogyan nem látták eddig, hogy a vállalat pénzügyei ennyire zavarosak – majdnem kétmilliárd euró mégsem tűnik csak úgy el egyik napról a másikra –, s persze
Felmerült a kínzó kérdés: miért nem foglalkozott a pénzügyi felügyelet behatóbban a Wirecarddal, amikor már évekkel azelőtt is olvasni lehetett arról, hogy nincs minden rendben a cégnél?
A Merkel-kormány pénzügyminisztere akkoriban nem más volt, mint a jelenlegi kancellár, Olaf Scholz. A pénzügyi szolgáltatások állami felügyeletét ellátó BaFin (Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht) ugyanis a szövetségi pénzügyminisztérium jogi és szakmai ellenőrzése alatt áll, ennek az intézménynek lett volna a feladata a Wirecard ügyeinek nyomon követése – csakhogy a BaFin ezt láthatóan elmulasztotta. Az intézmény figyelmen kívül hagyta a szaksajtóban megjelent figyelmeztetéseket is, sőt, amikor a pénzügyi szolgáltató 2019-ben beperelte a Financial Times egyik újságíróját,
Német sajtóértesülések szerint a BaFin a cum-ex-botrányban is sáros, amivel korábban a Mandineren is foglalkoztunk.
A csütörtökön megkezdődött perben az államügyészség
a Wirecard vezetését.
A vád szerint a cég szándékosan megtévesztette azokat a kereskedelmi bankokat, amikkel üzleti kapcsolatban állt, miközben fiktív – közel-keleti és ázsiai – ügyfelekkel is kereskedett. A Wirecard vezetése eurómilliárdokat tüntetett így el az évek során.
Az ügy rendkívül komplexitását jól mutatja, hogy a Wirecard egykori vezetői és főkönyvelője ellen benyújtott vádirat maga 474 oldal hosszú. Más kérdés, hogy az egykori nagyfőnökök közül egyelőre csak a már említett Markus Braunt és Stephan von Erffát tudták őrizetbe venni –
azóta pedig nem tudták előkeríteni.
Braun és Von Erffa természetesen tagadnak, szerintük a csalásokat nem ők, hanem mások követték el. Hogy ennek az állításnak jogi érvényt tudnak-e szerezni, 2024 előtt várhatóan nem fog kiderülni.
Az is kérdéses még, hogy a Wirecard-ügynek milyen politikai következményei lesznek
A Merkel-kormány hamar kifarolt a Wirecard mögül, amint a kártyavár dőlni kezdett, azt pedig mind az egykori kancellár, mind pedig Scholz tagadják, hogy felelősek lennének a történtekért. Scholz kancellári renoméjának mindenesetre biztosan nem tesz jót, hogy a neve a Wirecard- és a cum-ex-üggyel is kapcsolatba került – előbbi esetben ráadásul arra is jó esély van, hogy a jelenlegi kormányfő nem csak afféle csendestárs volt.
A nyitóképen: a Wirecard székháza. Fotó: FRANK HOERMANN / SVEN SIMON / SVEN SIMON / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A német kancellár az EU-csúcs után otthon is komoly presztízsveszteséget könyvelhetett el.
Recesszió, versenyképességi válság, politikai nyomás: a német kormány drasztikus lépésre szánta el magát.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Többen számítanak növekvő megtakarításra jövőre.
A szélsőbalos halálos fenyegetéseket Charlie Kirk meggyilkolása óta nem árt komolyan venni.
A nyugalmazott német katonatiszt szerint már több százezer orosz katona sorakozott fel az európai országok határain.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
