Mark Milosch szerint ugyan a választók egy része szerint túl sok pénzt kap Ukrajna, és inkább a gender és a bűnözés jelent gondot, de a republikánus elit nem ezt képviseli.
Az amerikai félidős választásokról beszélt az MCC-ben, kedd este Mark Milosch, az amerikai kormány külpolitikai ügynökségének, az Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottságnak (Helsinki Bizottság) volt a kabinetfőnöke, aki az MCC választási estjének vendége volt.
Milosch kifejtette, bár a sajtóban sokat beszélnek arról, hogy ha a republikánusok nyernek, akkor Amerika visszafogja Zelenszkij eddigi kritikátlan támogatását, „én nem várok ilyen drámai változást. Amerikában az a helyzet, hogy az elnök szinte teljes irányítást gyakorol a külpolitika felett. A kongresszusnak pedig limitált eszközei vannak az elnök irányítására, főleg a költségvetés terén." Ezen kívül a republikánus pártban „sokan vannak, akik a végtelenségig hajlandók lennének támogatni Ukrajnát, elsősorban a szenátusban. A szenátusnak pedig még mindig nagyobb ráhatása van a külpolitikára, mint a képviselőháznak".
„Több republikánus szenátor is van, akik éppen olyan agresszíven támogatták Zelenszkijt, mint Biden – ha nem agresszívebben".
Ukrajna támogatása pedig „nagyon fontos ügy" a Biden-kormánynak. Ez a kormány nem egyszerűen a Donbasz vagy Luhanszk hovatartozásában érdekelt, hanem „azt hiszik, hogy a kérdés, hogy milyen lesz a jövő világrendje. Ez az elsőszámú ügyük. És az a gondolat, hogy egy apró republikánus többség a szenátusban képes lenne megakadályozni ebben őket", téves.
Ez persze nem feltétlenül tükrözi azt, amit a republikánus szavazók képviselnek.
„Az elmúlt hat hónapban erősen megváltozott az Ukrajnának nyújtott rengeteg támogatáshoz való hozzáállás a republikánus szavazók között.
Azonban ilyen változás nem történt a demokrata szavazók között." Viszont az újabb csavar: az, hogy egyes választói rétegek szkeptikusak a Biden-kormány által adott támogatás mértékével kapcsolatban, nem jelenti, hogy ne támogatnák Ukrajnát. „Továbbra is erősen támogatják Ukrajnát, csak talán azt gondolják, hogy ez azért már sok, és túl sok pénzt költünk." Az amerikaiak alapvetően nem realistán, nem Amerika érdekeit figyelembe véve nézik a világpolitikát, hanem rögtön azt kérdezik: kik a jó fiúk és kik a rossz fiúk? „Az ukránokat úgy látják, mint a jó fiúkat." Milosch szerint „nem lehet elvárni az amerikai szavazóktól, hogy részletesen gondolkodjanak ezekről a kérdésekről".
A kérdésre, miszerint Biden miért veszített minden felmérés szerint a népszerűségéből, Milosch úgy felelt, hogy az országot általánosságban belengi a bizonytalanság érzése. „Bűnözési hullám, infláció, a transzgenderizmus népszerűsítése, a kritikai fajelmélet – ez sok olyan téma, ami sok embert nagyon zavar. Mindez együtt hozzájárul ahhoz az érzéshez, hogy az országban a dolgok elszabadultak, elvesztettük az irányítást. Elsősorban a középosztálybeli emberek félnek. Ha megkérdezzük egy átlagos középosztálybeli amerikaitól – és én sok ilyennek beszélek –, hogy milyen lesz az ország jövője, azt hallom vissza, hogy nagyon félnek".
A kampányt elsősorban a megélhetés határozta meg republikánus részről, ők az inflációról, a benzin áráról és a gazdaságról beszéltek. „A republikánusok a demokraták túlköltekezését ostorozzák" – fejtegeti Milosch. Eközben a demokraták nem akarnak a gazdaságról beszélni, mert minden ilyen megszólalással a republikánus kampányt erősítenék. Ezért azt állítják, hogy a választás a demokráciáról szól, arról, hogy a szélsőjobboldallal összejátszó republikánusok alatt csökkenne a demokrácia mértéke. „Viszont minden felmérés arra mutat, hogy ez a taktika nem működik". Republikánus oldalon közben lejátszódik egy generációs váltás, megérkeztek olyan szenátorok, akik a trumpi álláspontot képviselők, főleg a nemzetközi elköteleződések és a bevándorlás terén. "Nem akarnak háborúkat külföldön és bele akarnak szólni a gyermekeik oktatásába".
Eközben persze Bident a népszerűtlensége nem akadályozza meg abban, hogy olyan külpolitikát vigyen, amilyet csak akar. A népszerűtlenség bizonyos irányba tolhatja a kormányt, de nem fogja megváltoztatni, milyen fegyvereket küldenek Ukrajnába vagy milyen nyelvezetet használnak egy külügyi nyilatkozatban. A kormány sokkal nagyobb dolgokat tart szem előtt: hogy Amerika és nyugati szövetségesei diktálják-e majd a következő világrendet, vagy Kína és Oroszország?
Az interjú a 2022-es amerikai időközi választások napján, november 8-án, kedden készült.
Fotó: Gyurkovits Tamás
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Kijev hajlandó lehet kompromisszumot kötni a Donbasz régió területének kérdésében, amelyet Moszkva teljes ellenőrzés alá szeretne vonni.
Moszkva tárgyalási alapnak tekinti az amerikai béketervet, de kulcsfontosságú garanciák hiányára hivatkozva jelentős változtatásokat követel.
„Moszkva és Washington álláspontja az ukrajnai konfliktus rendezését illetően jelentős hasonlóságot mutat” – állapította meg az orosz külügyminiszter-helyettes.
Időközben az is egyértelművé vált, hogy a magyarok nem gyűlölik Oroszországot, ami egyedülálló Európában. Mutatjuk július hónap legolvasottabb Mandiner-cikkeit.
Hónapokig tartó titkolózás után lehullt a lepel: az ukrán elnök bemutatta a dokumentumot, ami lezárhatja a háborút.
Steinmeier elmondta, bár az emberek karácsonykor leginkább családi kötelékeiket és barátságaikat ápolják, a támogatás és a szolidaritás, „nem csupán a földrajzilag közel lévőknek jár”.
A mámorító lüktetése a létezésnek és nem létezésnek, ez maga az Isten.
Beszéde végén a nagy világnyelveken áldott karácsonyt kívánt, majd latinul Urbi et Orbi áldását adta Rómára és a világra.
