Így zajlik a mozgósítás Oroszországban

Szeptember 21-én rendelte el Vlagyimir Putyin orosz elnök a részleges mozgósítást Oroszországban, miután egyértelművé vált, hogy Oroszország ukrajnai pozíciói tarthatatlanok abból az emberhátrányból, amelybe az orosz hadsereg az ukrán fronton került.

Mivel a mozgósítási rendelet nyilvánosságra került változatából kimaradt, hogy hány főre terjed ki a részleges mozgósítás, valójában nem tudjuk, mennyire részleges. Szergej Sojgu védelmi miniszter szerint 300 ezer főt vonnának be a harcokba, a Novaja Gazeta nevű tekintélyes orosz ellenzéki lap viszont állítja, megszerezte az eredeti rendeletet, és az valójában egymillió ember mozgósításáról szól. A védelmi minisztérium azóta azt jelentette, hogy

őket hat kiképzőközpont nyolcvan kiképzőpályáján készítik fel éppen a frontszolgálatra. A nyílt forrású adatokból dolgozó Conflict Intelligence Teamre hivatkozva a szintén orosz ellenzéki Meduza ugyanakkor azt írja, a mozgósítottak valódi száma ennél jóval több lehet: a CITeam Oroszország régióinak kétharmadából, 53 régióból tudott adatokat szerezni, e helyekről összesen 213 ezer főt mozgósítottak. Minden bizonnyal nem tétlenkedtek a hadkiegészítő parancsnokságok a fennmaradó 32 régióban sem, így az eddig mozgósítottak száma valószínűleg jóval meghaladja a Sojguék által állított 200 ezret.

Orosz mozgósítási pop-induló

Ez már csak azért is így lehet, mert minden olyan régió, amelyekről a CITeam adatokkal rendelkezik, túlteljesítette a minisztérium által kitűzött célt, hogy tartalékosainak több mint 1 százalékát mozgósítsa. Az élen a szibériai Krasznojarszk kraj jár, ahonnan a tartalékosok 5,5 százaléka ment a frontra, de a Krím fővárosában, Szevasztopolban 4, Burjátföldön 3,7, Dagesztánban 2,6, Kalmükföldön 2,2 százalék ez az arány. Így továbbra is érvényesül az a tendencia, hogy

– ennek hátterében vagy az áll, hogy itt a legvonzóbb a biztos katonai fizetés; vagy az, hogy a kormányzat kisebb politikai kockázatot lát a kisebbségek frontra küldésében.

Pénzt és támogatást kérő katonák Omszkból

Ezzel párhuzamosan azonban azok az oroszok, akiket a hadkiegészítő parancsnokságok nem mozgósítottak, látványosan mozgósították magukat: masszív kivándorlás indult el az országból, a Foreign Policy szeptember végén 260 ezer, a Forbes orosz kiadása egyenesen 700 ezer kivándorlóról ír. A fő célpontok szerintük Kazahsztán, amely a kazah külügyminisztérium adatai szerint a részleges mozgósítás elrendelése óta 200 ezer oroszt fogadott, valamint Grúzia, ahová körülbelül napi tízezer orosz érkezik, másfélszer annyi, mint a mozgósítást megelőzően.

Harmadával nőtt azóta az EU-ba átlépők aránya is, Finnországba és Észtországba a Frontex szerint 66 ezren, a helsinki orosz nagykövet szerint csak Finnországba 60 ezren menekültek. Örményországban is a sztratoszférába emelte az oroszok bevándorlása az ingatlanárakat és bérleti díjakat. Mindez egy egyébként is jelentős orosz kivándorlási hullámra ül rá,

az előző év azonos időszakában ez feleennyi volt.

Mozgósítás ellen tüntető nők és férfiak Dagesztánban

Néhány menekülő orosz egészen extrém helyekre is eljut, van, aki egyenesen az ősellenséghez rohan: az USA bevándorlási hivatala az ukrajnai háború kitörését közvetlenül megelőző időszakban, illetve azóta összesen 30 ezer menekülő oroszt fülelt le szárazföldön és kikötőkben. A legextrémebb történet azonban egyértelműen azé a két orosz férfié, akik egy kis hajóval lógtak meg az országból, hogy az Oroszország partjaitól ötven mérföldre található, de Alaszkához tartozó St. Lawrence-szigetre meneküljenek. Ezzel igazi elitklubba csatlakoztak, mert Alaszkába tavaly októbertől idén augusztusig összesen is csak öt orosz menekült. Az amerikaiak különösebben nem is voltak felkészülve érkezésükre, a két orosz férfit a sziget egy kis, ötszáz fős faluja, Gambell rendőreinek kellett felügyelniük, amíg 750 mérföldes távolságból megérkezett értük a parti őrség egy hajója, hogy elvigye őket valahova, ahonnan már repülőre lehet őket tenni Alaszka fővárosa, Anchorage felé, hogy lefolytathassák az ügyintézést.

Néhány látványos gikszer a sorozandók kiválasztásában is becsúszott – minden jel arra mutat, hogy a hadkiegészítő parancsnokságok

A távol-keleti Habarovszk oblatszy kormányzója, Mihail Degtyarjov – aki amúgy az ellenzéki Liberális Demokraták sorait erősíti, de ez a háború kapcsán csak annyit jelent, hogy Putyint túl puhának tartja – azért kényszerült magyarázkodni, mert a besorozott férfiak fele alkalmatlannak bizonyult, így haza kellett őket küldeni. „Körülbelül felüket hazaküldtük, mivel nem teljesítették a katonai szolgálatba lépés kiválasztási kritériumait” – nyilatkozta Degtyarjov, aki a blamázs miatt azóta már kirúgta a helyi katonai biztost is. Olyan is előfordult, hogy sorozási koron (az első sorozási körben tartalékos közkatonák, altisztek, zászlósok esetén 35, tartalékos tisztek esetén 50, tartalékos főtisztek esetén 55 év) felüliek is behívót kaptak, vagy éppen rokkantak és nyugdíjasok. Kirívó volt például egy dél-oszétiai rokkant, többgyerekes, egyedüli kereső apa esete, akit behívtak a frontra, és mire a hadkiegészítő parancsnokság rájött, hogy tévesen sorozták, már a Krímben volt.

Mozgósítás Kamcsatkán

Ezeket a problémákat alapvetően nem a nyugati vagy az ukrán propaganda képzeli oda: Putyin személyesen is elismerte őket, és a Biztonsági Tanáccsal folytatott telefonkonferenciája egy nyilvánosságra hozott részében úgy nyilatkozott, „ismétlem, ha hiba történik, azt ki kell javítani”, emellett „azokat, akiket valódi ok nélkül hívtak be, haza kell küldeni”.

Emellett az orosz állami média is gőzerővel dolgozik a kedélyek lenyugtatásán: Margarita Szimonyjan, a Russia Today vezetője folyamatosan posztolgatja a tévesen behívottak történeteit, és élcelődik a hadkiegészítő parancsnokságokon. „Tényleg azt gondolják, hogy ha sorozottakat sem akart küldeni Ukrajnába, akkor valójában fodrászokat, kardiológusnőket, fájós hátú embereket, az év tanárát Pszkovból, egy zeekari zenészt vagy egy színházigazgatót akart küldeni?” – teszi fel a költői kérdést Szimonyjan, aki úgy gondolja, a hadkiegészítő parancsnokságok

Moszkvában pedig egyenesen a város rendkívül népszerű, technokrata polgármesterének, Szergej Szobjanyinnak kellett átvennie a sorozást, ami a Moszkva Múzeumban, a Viktyuk Színházban, valamint a Nemzetgazdaság Eredményeinek Kiállításán (ismertebb rövid nevén VDNH) folyik, illetve folyamatosan toboroznak a szaharovói bevándorlási központban várakozó, jellemzően közép-ázsiai menekültek között is. A deal egyszerű: egyéves katonai szolgálatért cserébe orosz állampolgárság jár.

Keringenek a nemzetközi sajtóban olyan hírek is, mely szerint a mozgósítás maga is szervezetlen, az orosz hadseregnek nincs elég egészségügyi felszerelése, fegyvere, ennivalója a frissen besorozottak számára – ezen történetek forrásai azonban jellemzően Telegramról származó, akárhol könnyen elkészíthető videófelvételek, így érdemes őket módjával fogyasztani. Ilyen ellenőrizhetetlen – de egyáltalán nem kizárt – hír az, hogy a mozgósított katonák rozsdás, szétporladó Kalasnyikovokat kapnak, illetve óriásit futott az a Telegram-videó is, melyen egy orosz női szakaszparancsnok tájékoztatja a újonnan sorozottakat, hogy a hadsereg nagyjából semmit nem tud nekik adni. „Hozzanak magukkal hálózsákot. Ott fognak aludni, ahol kell”; „ez vonatkozik a gyógyszerekre is, hasmenés elleni tablettákra, hidrogénperoxidra, érszorítókra” – mondja a videón a parancsnok, mielőtt improvizált beszéde legnevetségesebb részéhez érne: „srácok, ne nevessenek, kérjenek a feleségeiktől, barátnőiktől, anyáiktól betéteket, a legolcsóbb betéteket és a legolcsóbb tamponokat”, a tampon ugyanis nagyon hasznos a harctéren érszorító helyett, mert „beledugják a lőtt sebbe, és ennyi volt. A tampon megduzzad és lezárja a sebet.”

A körülményekre panaszkodó orosz katonák Belgorod környékén

Ukrajna részéről az az állítás is elhangzott, hogy – hiába ígérte Putyin, hogy minden sorozott kiképzést kap – mindenféle kiképzés nélkül, azonnal a harctérre dobják a mozgósítottakat, így Olekszij Danilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács főtitkára azt állítja, „néhányuk már a fronton van, néhányukat foglyul ejtettük, néhányukat már el is pusztítottuk”. Hogy ez igaz-e, az szintén teljességgel ellenőrizhetetlen.

amelyek az orosz sajtóban jelennek meg egyre-másra. A Vecsernyaja Moszkva egész csokorral közölt ilyen beszámolókat, melyeket állítólag a sorozási pontokon sorban állók szájából származnak, azonban gyanúsan szépen, egy kaptafára vannak megírva: a delikvens először néhány hazafias, kötelességtudatos mondatot mond, majd a Donbasz népének sanyarú sorsával magyarázza, hogy miért van értelme háborúba menni. Így például a 31 éves Dmitrij állítólag azt gondolja, „minden orosz kötelessége megvédeni az országunkat. Számos ismerősöm, akik még nem kaptak behívót, készek önkéntesként menni”, emellett „a Donbaszban sok orosz van, akik békés országban szeretnének éli. Kötelességemnek tartom, hogy ebben segítsek nekik.” Párja, a szintén megkérdezett, 30 éves Irina is mélyen megérti, hogy el kell vinni Dmitrijt, és nagyon együttérez a Donbasszal: „Értem, hogy a helyzet állampolgáraink részvételét igényli. Nem maradhatunk a partvonalon. Aggódom érte, de meggyőződésem, hogy minden jó lesz. Máshogy egyszerűen nem lehet. Oroszországban békének kell lennie. A Donbasz népe évek óta félelemben él, megérdemlik a nyugodt életet. Ha a férjem ebben segíthet nekik, csak boldog és büszke leszek rá érte.”

A VM által állítólag meginterjúvolt 27 éves Antont is nagyon meghatja a donbaszi helyzet: „Nyolc éve látjuk, ahogy a Donbasz területét lövik, ott emberek halnak meg, kisgyerekek... Meggyőződésem, hogy a referendumok után ezek a területek Oroszországéi lesznek. Segítenünk kell új polgártársainknak, hogy rendet teremthessenek otthon.” Állítólag szintén a Donbasz sorsa izgatja egy másik mozgósított 54 éves édesanyját, Innát, aki, miközben fiát épp a frontra viszik, úgy gondolja, „kellemes rájönni, hogy a fiam Oroszországot fogja védeni, hogy nem ment el a DNR és LNR lakóinak kínja mellett, hogy hasznos a Hazájának.”

Az viszont teljesen biztos és ellenőrizhető, hogy a bevonulás megtagadása 200 ezer rubeles (majdnem másfélmillió forintos) pénzbüntetést, két évig terjedő szabadságvesztést és kényszermunkát von maga után.

Nyitókép: „Oroszországot szolgálni valódi munka” – orosz hadsereget népszerűsítő plakát Szentpéterváron október 5-én (Olga MALTSEVA / AFP)