November 12-én az Arénában ad életműkoncertet Bródy János és úgy készül, hogy lehet, ez lesz számára az utolsó, írja a hvg. Hozzátették: hamarosan bemutatnak egy sajátos portréfilmet is a 76 éves, „rezignált nyuggerről”, aki új dalokat viszont nem ír, mint mondja, amiket most gondol a világról – a háborúról, a tanárok helyzetéről, a magyar demokráciáról –, nem dalba valók.
A háborúról
Az interjúból kiderül, hogy a háborúról például ezt gondolja: „A most dúló háború ugyan Ukrajna földjén pusztít, de az valójában Amerika és Oroszország háborúja.” Szerinte az amerikaiak minden olyan segítséget megadnak a hazájuk szabadságát védő ukránok támogatására, ami remélhetőleg még nem jelent világháborút. De az orosz fenyegetések mintha azt jeleznék, hogy
bizony a harmadik világháború küszöbén állunk.
Gondoljunk csak bele, elmélkedik Bródy, 1939-ben Németország is a németek védelmére hivatkozva támadta meg Lengyelországot, ami a második világháború nyitánya volt.
„Ezt a magyarok akkor még sokáig nem érezték elég komoly veszélynek. A lakosság még akkor is inkább a hétköznapi gondjaival volt elfoglalva – mit lehet olcsón kapni és mivel lehet fűteni télen –, amikor már kiküldték az orosz frontra a magyar hadsereget. És egészen addig nem vették komolyan, amíg 1944 márciusában a németek megszállták az országot, és aztán már nagyon keményre fordultak a dolgok. Nem szeretnék ilyen történelmi analógiákba mélyen belemerülni, de ha ez Amerika háborúja Oroszországgal szemben, akkor itt valójában a NATO áll szemben az oroszokkal. Európa minden nemzete szilárdan az amerikai oldalon áll, kivéve egyet, a magyart, ami egyébként már két világháborút elveszített.
Nagyon nem szeretném, hogy a következőben sem a győztes oldalán állnánk. A maihoz hasonló hintapolitikát folytattunk már a második világháború előtt is”
– bocsátkozik történelemleckébe a zenész.
Hozzátette: „Az utóbbi 30 év számomra mindenestül kiábrándító. Az utolsó olyan éveim, amikor bizakodva néztem a jövőbe, az a nyolcvanas évek végén volt. És még valami: Magyarország sokáig nagyra becsült ország volt, mert 1956-ban képes volt a szovjet birodalom túlerejével szemben is hősiesen fellépni. Valójában az ötvenhatos hősök,
a pesti srácok emlékét gyalázzák azok, akik ma az ukrán harcosokkal szemben az oroszok számára keresnek valamiféle mentséget.”
Az oktatásról, a művészek szerepéről