Atom-arzenál: így néz ki az Egyesült Államok tengeralattjáró flottája

Nemrég mutattuk be, miként fest az oroszok tengeralattjáró-flottája annak kapcsán, hogy eltűnt a Belgorod, a legnagyobb és legújabb atommeghajtású- és töltetű tengeralattjáró. Azóta itt-ott a tengerparti vizeken felbukkannak orosz tengeralattjárók, hogy így idegesítsék a nyugati hatalmakat. Mint írtuk, az orosz tengeralattjáró-flotta 66 hajóból áll.

Az oroszok és amerikaiak közti tengeralattjáró-verseny – akárcsak sok minden más –a hidegháborúra vezethető vissza. Jelenleg az amerikaiaknak több mint hetven tengeralattjárójuk van, amiből 53 támadó tengeralattjáró (SSN), 14 ballisztikus rakétákat hordozó atommeghajtású tengeralattjáró (SSBN; rajtuk az USA nukleáris tölteteinek 54 százalékával), és négy irányított rakétákkal ellátott tengeralattjáró (SSGN).

Az 53 támadó tengeralattjáró (SSN), amely 73 százalékát adja a tengeralattjáróknak, három osztályba sorolható: Virginia; Los Angeles; Seawolf. 

A Ohio-típusú USS Michigan a dokkban, mielőtt SSBN-ből SSGN-né alakítják át

Az Ohio

A ballisztikus rakétákat hordozó14 tengeralattjáró (SSBN) mindegyike az Ohio osztályhoz tartozik, akárcsak az SSGN-ek. Egy Ohio 24 interkontinentális ballisztikus rakétát vagy 154 Tomahawkot tud magával hordozni. A 18 Ohióból alakítottak át négyet sima rakétahordozóvá, miután megállapították, hogy atommeghajtású, interkontinentális ballisztikus rakétákat hordozó tengeralattjáróból elég Amerikának 14 is. Némileg később, de öt év alatt, 2002-2007 közt végeztek is a hajóosztály négy legrégebbi darabjának (USS Ohio, USS Michigan, USS Florida, USS Georgia) az átalakításával. A Tomahawkok mellett ezeken 66 fős különleges bevetési egység is szolgál.

Érdekesség, hogy az oroszoknak több tengeralattjáró-osztályt fejlesztettek ki és használnak, ám azokba mind kevesebb hajó tartozik egyenként. 

Az Ohio ballisztikus rakétákat hordozó atommeghajtású tengeralattjárókat 1976-tól 1998-ig gyártották, mégpedig azért, hogy az akkor kifejlesztett Trident-1 ballisztikus rakétákat teljesen ki lehessen használni; ehhez az amerikaiak megítélése szerint új tengeralattjárókra volt szükség az addig ezek hordozására használt, de a Poseidon rakétákra kitalált Lafayette hajók helyett. 

(csak épp a Tájfun kétszer olyan széles). Vízkiszorítása víz alatt 18700 tonna, és 30 csomóval tud menni (56 km/h). Maximális merülési mélysége 300 méter. Személyzete 15 tiszt és 142 matróz. Egy Ohio ára 1985-ben 1,8 milliárd dollár volt. 

Az Ohiókat nagyon csendes típusnak ismerik, ezért aztán nehéz megtalálnia az ellenségnek. A 2010-es New START egyezmény szerint, amely Amerika és Oroszország közt jött létre, mind a 14 Ohión néggyel csökkentik az aktív rakétacsövek számát, így már csak 20 ballisztikus rakétát tudnak majd hordozni.

Az Ohiókat – melyek a hatvanas években készült Lafayette- és Benjamin Frankin-osztályt voltak hivatottak kiváltani – 2031-ra kiváltják a 2020-ban gyártani kezdett Columbia-osztállyal, az amerikai tengeralattjárók legújabb osztályával, amelyből 12-t terveznek gyártani.

és 15 Trident D5 ballisztikus rakétával lesznek felszerelve – valamint lesz két torpedónyílásuk is. Eddig egynek zajlik a kivitelezése, ez a USS District of Columbia. Neve azért nem Columbia, mert egy ilyen nevű hajó szolgál a Los Angeles-osztály soraiban.

A USS Los Angeles

A Los Angeles, a Seawolf és a Virginia

A Los Angeles támadó tengeralattjáró-osztály összlétszáma 62, de ebből 33-at már nyugdíjaztak és jelenleg 27 aktív belőle – a maradék kettőt pedig oktatóhajóként használják. A Los Angeleseket 1972-1966 közt építették, mint a korábbi Sturgeon osztály felváltója (a 38, hatvanas-hetvenes években épült Sturgeon utolsó példánya 2004-ben vonult nyugdíjba). 

A 110 méter hosszú, 10 méter széles Los Angeles

Sebessége hivatalosan 25 csomó (46 km/h), de egyes becslések szerint akár 33 csomóval (61 km/h) is tud hasítani, és 25 torpedóval van felszerelve. Az utolsó elkészült 31 darabnak van függőleges rakétacsöve is. 

A Los Angelesek felváltására kitalált Seawolfok tervezése már 1983-ban elindult. Eredetileg tíz év alatt 29-et terveztek belőle legyártani, de ezt előtt 12-re csökkentették, majd a hidegháború végével – és magas, 3 milliárd dolláros áruk miatt – leállították a projektet, Így összesen 3 Seawolf készült el 1989-2005 között, ebből két rövidebb (USS Seawolf és USS Connecticut, 108 méter) és egy hosszabb (USS Jimmy Carter, 138 méter). A Seawolfok 490 méter mélyre tudnak süllyedni, azt pedig, hogy mennyi ideig maradnak a tengeren, csak a 14 tisztből és 126 matrózból álló személyzet élelmiszer-ellátása korlátozza.

(az Akula merülése 490 méter). A Seawolfok nagyobbak, gyorsabbak és csendesebbek, mint a Los Angelesek, a fegyverellátmányuk is nagyobb, és kétszer annyi torpedónyílásuk van. Összesen egyenként 50 UGM-109 Tomahawk torpedót hordoznak. 

 A USS Virginia építés alatt

A Virginia-osztály a Seawolfok utóda. 2000-től kezdve 22-t építettek, és 12 van szolgálatban. Összesen 66 építését tervezik. 115 méter hosszú, 24 csomó a sebessége (46 km/h), merülése 240 méter, és csak a legénység élelmiszer-ellátása korlátozza, hogy meddig tud a tengeren maradni. Öt adagban építik, az ötödik adag kicsit hosszabb, 140 méter hosszú. 2019-ben 2,8 milliárd dollárba került egy darab. 33 éves szolgálatra tervezik őket. Jelenleg épp tíz van építés alatt.

A modern tengeralattjárók tulajdonképpen bármilyen messzire el tudnak úszni és el tudnak lőni:

Elsődleges céljuk nyilvánvalóan a járőrözés és az elrettentés. Félelmetes titkos fegyverekről van szó, melyeknek a meghajtását is nukleáris vízerőmű biztosítja. A támadó tengeralattjárók esetleges bevetése még nem lenne végzetes, ám a ballisztikus atomtöltetek remélhetőleg a csövekben maradnak. 

A tengeralattjárón való szolgálatot „csendes szolgálatnak” nevezik Amerikában.