Két ország háborújának indult...

„Nyolcvanhárom esztendeje, 1939. szeptember 1-jén, pénteken egy olyan háború vette a kezdetét, amely 1941 decemberére világméretűvé vált.

Lengyelországot a német – és szlovák – hadüzenet nélküli támadás katonai értelemben gyakorlatilag felkészületlenül érte. Jóllehet számos jel mutatott arra, hogy Németország – amely Lengyelországgal 1934-ben tíz évre érvényes nyilatkozatot adott ki a »…Németország és Lengyelország közötti politikai kapcsolatokról« és azt 1939. április 28-án felmondta – »rendezni kívánja« a lengyel kérdést. A korabeli lengyel sajtó a végzetes 1939. szeptember 1-jei időpont előtt már hetekkel korábban írt arról, hogy egy esetleges német támadás esetén miként számolnának le a betolakodókkal. A lengyelek bizakodásának alapját az adta, hogy sokan úgy vélték, a két nyugat-európai nagyhatalom – Franciaország és a Brit Birodalom – »pártfogásában« töretlenül bízhatnak, mivel ezen két ország egyoldalú garancianyilatkozatot adott Lengyelországnak 1939. március 31-én, majd 1939. április 6-án brit–lengyel kölcsönös segélynyújtási nyilatkozat született.

A britekbe és a franciákba vetett bizalom azonban a német és szlovák támadást követően érdemi megnyilvánulásokat nem hozott a lengyelek számára. A britek és a franciák tevőlegesen semmit nem tettek a lengyelek érdekében. Felszólították ugyan a Német Birodalmat és annak vezetőit, hogy álljanak le a Lengyelország elleni támadással, mert ha nem… Ami annyit jelentett, hogy amennyiben az 1939. szeptember 2-án Németország számára adott 24 órás ultimátum nem változtat a német elképzeléseken, azaz nem áll le a Wehrmacht támadása és nem kezdenek tárgyalásokat a németek a lengyelekkel, akkor hatályosul a brit és a francia hadüzenet. A német támadás nem állt le és meg, így szeptember 3-án megérkezett a brit és francia hadüzenet a Német Birodalom számára. Ez azonban nem rettentette meg Hitlert és a német katonai és politikai vezetést.

Miközben Lengyelország hadereje kétségbeesetten harcolt a német és a szlovák támadók ellen, azon idő alatt felkészült ellene az újabb támadó fél, a hitleri Németországgal 1939. augusz­tus 23-án »megnemtámadási és együttműködési szerződést« aláíró sztálini Szovjet­unió. A két nagyhatalom megállapodása nemcsak a »meg nem támadásra« tért ki, de lényegében felosztotta közöttük Európa középső és keleti felét. Érdekszférák és megfogalmazott területi gyarapodás… Ennek a megállapodásnak az első és legnagyobb áldozata Lengyelország lett.”

Nyitókép: Mandiner