Győzelem után: mire készül az olasz jobboldal?

Nyitókép: Giorgia Meloni a választás után (Andreas SOLARO / AFP)

Az előzetes várakozásoknak megfelelően a jobboldal győzött a vasárnapi olaszországi választásokon. Giorgia Meloni, Matteo Salvini és Silvio Berlusconi pártjai közösen az előzetes becslések alapján 43-45 százalék közötti támogatottságot tudtak felvonultatni, amely az előzetes mandátumbecslések szerint elegendő a parlament mindkét háza feletti kontrollhoz.

Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy

azokat a pártokat részesíti előnyben, amelyeknek sikerül szavazás előtti egyezményt kötniük, így szavazatszámukhoz képest több mandátumot biztosít számukra. A választási eredmény tehát egyértelműen visszaigazolja, hogy a három pártnak érdemes volt összefognia.

Olasz sajtóértesülések szerint a jobboldali szövetség a parlament alsóházának 400 helyéből 227-257-et, a 200 szenátusi helyből pedig 111-131-et szerez.

Kettős jobboldali siker: összefogás és választási győzelem

Ez az összefogás 2-3 évvel ezelőtt sokak szemében lehetetlennek tűnt, így a jobboldal számára politikai siker kettős:

A választási részvétel alacsonyabb volt, mint az előző választások alkalmával, ami jól mutatja a választók elbizonytalanodását egy amúgy is bizonytalan időszakban. Ez az elbizonytalanodás azonban láthatóan a baloldalt érintette, amelynek az eddigi teljesítményével nem egészen voltak elégedettek.

De nézzük az eredményeket külön-külön is: 98 százalék feletti feldolgozottságnál a jobboldali blokk 43-45 százalék körüli eredményre számíthat, a baloldali blokk pedig 25-27. A blokkon kívüli Öt Csillagtól 15 százalék körüli, a Középtől 7-8, a többi párttól összesen 6-8 százalékos eredmény várható.

Itt egy megjegyzést érdemes tenni a koalíciót robbantó Öt Csillag Mozgalommal kapcsolatban: a négy évvel ezelőtti eredményéhez (32 százalék) elég rosszul teljesített, a közvélemény-kutatásokhoz képest (15 százalék) viszont jobban. A szavazatok tehát azt üzenik, hogy talán megérte elhagyni a süllyedő hajót és megelőzni a további támogatás-csökkentést.

Meloni várakozások felett, Salvini kicsivel alatta, Berlusconi annak megfelelően teljesített

Giorgia Meloni pártja, az Olasz Testvérek kicsivel a várakozások felett is teljesített: 25 helyett 26 százalék körüli eredményre számítanak. Ezzel szemben a Matteo Salvini vezette Liga a várakozásokhoz képest kevésbé jól szerepelt: az előrejelzett 13 százalék helyett 8-10 körüli eredményt tudott hozni. Silvio Berlusconi pártja, a Hajrá Olaszország! viszont szintén valamelyest jobb számokat hozott: 7 százalék körül mérték a legutolsó közvélemény-kutatások, most pedig 8 százalék feletti eredményre számíthat.

A számok – összehasonlítva a választások előtt készült felmérésekkel – persze önmagukban is érdekesek, de azok hatása sokkal inkább. Ez a hatás rövid, illetve hosszú távon lehet érdekes.

Hosszabb távon pedig az olasz politikai rendszer nem az általunk megszokott stabilitása okán lehet érdekes: ha esetleg valamelyik koalíción belüli párt jelentősen megerősödne (akár a többiek rovására), akkor az akár koalíciót is veszélye sodorhatja, ha „új meccset” akarnának.

Változás jöhet az európai politikában

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a jobboldali együttműködésben most tényleg mindegyik párt eltökélt a közös kormányzás mellett. Nem véletlenül, hiszen

És már csak a gazdasági és politikai kihívások jelentősége miatt is élniük kell ezzel a lehetőséggel, különben könnyen a süllyesztőbe kerülhetnek.

A három párt jobboldali fordulatot hirdetett, az európai mainstream pedig szélsőjobboldali, fasiszta fordulattól retteg és arra hívja fel a figyelmet, hogy a II. világháború óta nem volt ennyire jobboldali vezetése Olaszországnak – mintha bármilyen párhuzamot is lehetne vonni.

Nemzetközi szinten a legtöbbeket érdeklő és érintő kérdés az európai politikai változás. A választási eredményeket a France 24 hírcsatorna kommentátorának nagyjából a következő fordulattal sikerült értelmezni: Meloni nyilatkozatai alapján az ország marad az Európai Unióban és az Eurozónában, DE a nemzetek Európája koncepciót fogja képviselni. Ez a „de” önmagában érdekes szóhasználat, mintha a kettő kizárná egymást, mintha a nemzetállamok Európája gondolat automatikusan az EU-ból, de minimum az eurozónából való kilépéssel volna egyenlő.

Erről persze szó sincs, de az olaszok várhatóan  drasztikusan más Európa-politikát visznek majd tagállami szinten. Valóban

de ez nem jelenti az EU-ból való kilépést. Ha erőset akarunk mondani, akkor ennek pont az említett nemzetállamok versus föderatív Európa versenyben lehet jelentősége – ami persze önmagában igaz -, de leginkább az olyan „hétköznapi” ügyekben hozhat akár azonnal érzékelhető változást, mint a jogállamisági viták, a helyreállítási alap kezelése és hasonlók. Hiszen egy alapító tagállam ilyen irányú fordulatának már több mint jelzésértékűnek kell lennie a brüsszeli mainstream számára.

A legfontosabb kérdés: a gazdaság

A legizgalmasabb és egyben legfontosabb kérdés a gazdasági, illetve pénzügyi területek irányítása az új kormányban. Ezzel kapcsolatban konkrétumok még nem jelentek meg, de az egész közös kormányalakítás sarokpontja lesz. Máskor is az lenne, hiszen Olaszország gazdasági problémákkal küzd már hosszabb ideje, Eurozóna tagországként pedig különösen jelentős ez a kérdés. A szankciós politika hatása, az energiaárak elszabadulása viszont szinte az egekbe emeli ennek a kérdésnek a jelentőségét. Meloni korábban az adórendszer átalakítására tett utalásokat, a családtámogatások kiemeltebb kezelésére, s az elsősorban a németek által diktált adóemelési politika átgondolására, más megközelítések alkalmazására. Félnek is Brüsszelben, a Bizottság elnöke Ursula von der Leyen fenyegetésnek is beérő kijelentést tett a választások előtt, amiről itt írtunk.

Visszatérve a gazdaságra: Olaszországban talán ez foglalkoztat most mindenkit,

hiszen az európai szankciós politika és az energiaárak már most nagyon komoly problémákkal szembesítik a kis- és középvállalkozásokat, illetve a magánszemélyeket is. Giorgia Meloni a kampány során következetesen hangoztatta, hogy az ország nincs jó helyzetben, a gazdaság pedig kemény döntések elé állítja majd a következő kormányt. Meloni leszögezte: a jobboldal sem képes csodákra, de szerinte sokkal jobban tudnak kormányozni, mint a baloldal.

Keményebb migrációs politika

Változásokra kell számítani a migrációs politika terén: itt a Salvini belügyminisztersége idején elért eredményekhez való visszatérésre kell elsősorban gondolni.

az illegális bevándorlók előtt, s erre jó példa Salvini belügyminiszteri időszaka, amikor – komoly európai kritikák mellett, de – megtették. Szintén változások várhatók az olyan világnézeti kérdésekhez való kormányzati hozzáállásban, mint a gender-ügyek vagy abortusz – a jobboldali tömb várhatóan meg akarja majd állítani a baloldali és liberális erők előrenyomulását ezekben a kérdésekben. Ezekben a kérdésekben pedig számos szövetségesre találhatnak majd.

Magyar-lengyel-olasz, három jóbarát

Az értékvállalások, illetve a gazdaságpolitikában való hasonló gondolkodás miatt

Az előbbire számítani lehetett, hiszen a magyar miniszterelnök kiváló kapcsolatot ápol mindhárom olasz jobboldali párt vezetőjével.

Az utóbbinak pedig elég komoly előjele, hogy a lengyel kormányfő, Mateusz Morawiecki elég erősen kritizálta Ursula von der Leyen fenyegetésnek is beillő üzenetét az olasz választókhoz.

Az egyetlen megosztó kérdés az orosz-ukrán konfliktus kezeléséhez való hozzáállás: itt a nézetkülönbségek a magyar-lengyel, illetve az olasz jobboldali blokkon belül húzódnak, azonban minden szereplőtől az várható, hogy ezeket a különbségeket képeseket lesznek meghaladni majd – ezt diktálja a politikai szükségszerűség is, amely az közös együttműködést szorgalmazza, s amely a lengyel kommunikációt is megváltoztatta.

Kormányalakítás előtt

Még meg sem született a végeredmény, de az érdeklődés egyre inkább a kormányalakítás és a pozíciók elosztása irányába tolódik el. A miniszterelnök személye úgy tűnik, nem kérdés:

A legizgalmasabb kérdés a gazdasági, illetve pénzügyi területek feletti kontroll: nem lenne meglepő, ha Meloni ez magához közel tartaná. Kiemelkedően fontos lesz külügyi, illetve európai ügyekért felelős poszt is, valamint a belügyi tárca.

A végeredmény és a következő napok meghatározók lesznek. A kormány összeállításának rendezőelve viszont már most tudható: Meloni szerint az olasz emberek erős üzenetet küldtek, és a balközép kormányzás után jelentős változásokat, világos, jobboldali vezetést és eredményeket várnak.