Olaszországban máshogyan mérik a politikai stabilitást, mint mondjuk Németországban. Míg Berlinben már az meghökkentő, ha szóba kerül egy cikluson belüli kormányváltás kérdése, addig
Olaszországban az előrehozott választás szinte a politikai kultúra része.
Az elmúlt tíz évben egyetlen kormány sem élt meg három évet, a legtöbb a ciklusa feléig sem jutott el.
Így volt ez a legutolsó, Mario Draghi vezette „egységkormánnyal” is. A Draghi-kormány júliusban omlott össze a kormány energiacsomagjáról szóló szenátusi szavazáson. Ezt követően a miniszterelnök benyújtotta lemondását, s közben kísérletet tett az egység újjáépítésére. A próbálkozása kudarcot vallott, így ismételten benyújtotta lemondását Sergio Mattarella államfőnek, aki elfogadta azt, s feloszlatta a parlamentet, ezzel pedig megnyitotta az utat az előrehozott választások előtt.
Ezt követően az amúgy sem eseménytelen olasz politikai élet még jobban felgyorsult, nagyon komoly verseny indult.
A közvélemény-kutatások már régóta jobboldali előretörést mutatnak,
mely várakozásokat szakértők is alátámasztanak.
A választások előtti legutolsó, szeptember 9-én készült felmérés szerint erre minden esély megvan, hiszen a Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek körülbelül 25 százalékkal a legnagyobb támogatottsággal bíró erő, Matteo Salvini pártja, a Liga 13 százalékon áll, Silvio Berlusconi Hajrá Olaszország!-a pedig 7 százalékot kapna.
A szakértők előzetes mandátumbecslései alapján komoly esély van arra, hogy ez a három párt alakíthasson kormány, amely egy
teljes jobboldali fordulatot, s egyúttal az ország első női miniszterelnökét jelentené.
A jobboldali erők összefogása önmagában is csodaszámba megy, hiszen ezek a pártok korábban erősen versengtek egymással, a kapcsolataik finoman szólva sem voltak túl jók.
A történelmi lehetőség viszont összekovácsolta őket, egyelőre nagyon úgy látszik, hogy félre tudták tenni az ellenérzéseiket. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a közös kampányzáró rendezvényt is tartottak.
Egy jobboldali koalíció jelentős változásokat hozna: adóreformról, szigorúbb migrációs politikáról, az abortusz-szabályozás felülvizsgálatáról, a családok támogatásáról szóltak eddig a hírek, illetve az ígéretek. Egy olasz kormány helyzete a gazdaság állapota miatt szinte sohasem könnyű, most pedig különösen nagy kihívásokkal kell majd szembesülnie a következő formációnak: az energiaárak elszabadulása, a romló gazdasági kilátások Európa számos más országánál is keményebben érintheti az olaszokat.