Mikor Manfred Weber az olasz választási kampányban többszörösen kiállt az Európai Néppárt olasz tagpártja, a Silvio Berlusconi-féle Hajrá, Olaszország! (Forza Italia, FI) mellett, még nem tudta, hogy darázsfészekbe nyúl. „Mindenkinek, aki stabilitásra vágyik, a jobbközép koalícióra kell szavaznia” – nyilatkozta az Európai Néppárt EP-frakcióvezetője és elnöke, aki azt a véleményt is megfogalmazta, hogy Berlusconi pártja „a jövő Európa-párti kormányának őre” Olaszországban, emellett „mélységesen Európa-párti erő”. Döntése logikusnak tűnhet, hiszen
meglepő lenne, ha az EPP vezetése nem a saját tagpártját támogatná bármely választáson.
Söderék fasisztáznak
Pártjában azonban ezzel nem aratott osztatlan sikert: Markus Söder CSU-elnök, Bajorország miniszterelnöke nyilvánosan megfeddte az egyébként CSU-s Webert, felhánytorgatva neki, hogy „az EPP-nek és polgári pártoknak nem dolga, hogy jobboldali nemzeti kormányokat segítsenek hatalomra”. Söder szerint az oka ennek mindössze annyi, hogy „mindig is világossá tettük, hogy tűzfalat húzunk a szélsőjobboldali, neofasiszta csoportok felé, ez a CSU-ban is az elsöprő többségi vélemény”.
Hasonló véleményt fogalmazott meg a CSU parlamenti frakcióvezetője, Alexander Dobrindt is, aki szerint
„soha nem támogathatunk olyanokat, akik Európában jobboldali nacionalistáknak tartanak bakot”.
Manfred Weber a maga módján megpróbálta megvédeni a néppárti Berlusconit, miközben meghökkentő nyíltsággal üzent az olasz kormánynak is. A Politico tudósítása szerint kifejtette: szerinte is kell egy „tűzfal” a szélsőjobb ellen, és ő maga az első abban, hogy köveket hozzon a falba – Németországban.
De hozzátette: „Olaszország, az Olaszország”. Weber arról is beszélt: „Meloni tudja, hogy akkor kapja meg Olaszország az uniós újjáépítési forrásokat, ha Mario Draghi – a távozó olasz kormányfő (a szerk.) – reformjait valósítja meg”.
A vita természetesen nem kizárólag Weber és az olasz jobboldal viszonyáról szól, hanem az egyre inkább felerősödő CSU-s belharcról is: Weber nemrég jelentette be, hogy ahogy az Európai Parlamentben, úgy Bajorországban sem lesz automatikusan miniszterelnök egy CSU-s csúcsjelöltből. Ezt a bejelentést nem nehéz úgy érteni, hogy Weber bejelentkezett a bajor miniszterelnöki pozícióra a jövőre tartandó bajor tartományi választáson. E törekvésének pedig valóban árthat az, ha azt csinálja, ami EPP-vezérként a dolga: megpróbálja összetartani valahogy a frakciót.