Nehéz előrejelzésként, és nem fenyegetésként kezelni a Gazprom „prognózisát” a 4000 dolláros téli gázárról.
Végigsöpört a pánikérzékeny magyar sajtón az orosz Gazprom tegnapi „előrejelzése”, melyben az orosz gázóriás többek közt azt írja: „Megjegyezzük, hogy az európai spot tőzsdéken a gázárak átvitték a 2500 dolláros jegyzést. A konzervatív becslések szerint, ha ezek a tendenciák fennmaradnak, az árak meg fogják haladni a 4 ezer dollárt 1000 köbméterenként ezen a télen.” A Portfolio elemzésében a Gazprom bejelentésének következtében az átlagfogyasztásra korlátozott rezsicsökkentés ellehetetlenülését is vizionálta – hiszen a cikket jegyző Weinhardt Attila szerint ha a mostani 950 forint körüli tőzsdei gázár 1600 forint fölé ugrana, akkor az októbertől 752,5 forintos lakossági piaci gázár sem volna fenntartható.
Érdemes közelebbről is megvizsgálni, mit érthet a Gazprom „jelenlegi tendenciák” alatt. Az Európában irányadó holland tőzsdei (TTF) gázár éves alapon, azaz múlt augusztus azonos időszakához képest majdnem megötszöröződött: tavaly augusztus 18-án 45 eurón állt a gázár megawattóránként (ugyan ez nem teljesen pontos, de jó közelítéssel tíz a váltószám a megawattóra és az ezer köbméter között), cikkünk írásakor pedig 230,62 eurón áll. A „jelenlegi tendenciák” első eleme az, hogy Oroszország 2021 őszétől kezdve – fontos megjegyezni: hosszú távú szerződésekben vállalt kötelezettségeinek teljesítése mellett – jelentősen visszafogta az Európába irányuló gázszállításokat. Ezzel gyakorlatilag
így elérve a tőzsdei gázár emelkedését – ezen egyébként azok is rajtavesztettek, akik a TTF-et valamilyen módon követő gázszerződések szerint vásároltak a Gazpromtól, hiszen a TTF emelkedése onnantól kezdve az ő áraikat is húzza maga után.
A „jelenlegi tendenciák” második eleme az, hogy az ukrán-orosz háború következtében az ukrajnai gáztranzit gyakorlatilag kiesett, az Északi Áramlat 2 engedélyezési folyamatát Németország nyílt politikai utasításra leállította, az orosz kormány Lengyelország ellenséges lépései miatt május közepén megtiltotta a Gazpromnak, hogy a Jamal-Európa gázvezeték lengyelországi szakaszát üzemeltető Europol Gazzal üzleteljen, így onnan sem érkezik Európába gáz, az Oroszország és Nyugat-Európa között fennmaradó utolsó gázkapcsolaton, az Északi Áramlat 1-en pedig elindult az orosz-német gázháború, s jelenleg a vezeték kapacitásának 20 százalékán üzemel. Kezdetben úgy tűnt, a Gazprom valóban egy Siemens-turbina karbantartásának szankciók miatti ellehetetlenülése okán kényszerült csökkenteni az Északi Áramlat 1 kihasználtságát, ugyanakkor
egyre egyértelműbbé válik, hogy itt az orosz fél a szankciókat már csak ürügyül használja, valójában pedig a gázszállításokkal egyszerűen csak beleáll az Európa által kezdeményezett gazdasági háborúba.
Mindennek következtében a Reuters összeállítása szerint év elejétől augusztus 15-ig a tavalyihoz képest 36,2 százalékkal csökkent a Gazprom exportja, miközben a kitermelés csak 13,2 százalékkal; az utolsó két gázháborús hónap, július és augusztus pedig Jevgenyij Szuvorov, a CentroKredit bank elemzője szerint 58,4 és 59 százalékos éves alapú exportcsökkenést, valamint 35,8 és 32,2 százalékos kitermeléscsökkenést hozott az orosz gázóriásnak. A Gazprom közleményében utal arra, hogy hova tűnhetett a különbözet a kitermelés és az export csökkenése között: „Nő a gázexport Kínába a Szibéria Ereje gázvezetéken keresztül a Gazprom és a CNPC közötti kétoldalú hosszútávú szerződés szerint. A szállítmányok rendszeresen meghaladják a szerződés szerinti napi mennyiségeket” – írja a cég. Azaz a Gazprom a szerződéseken felüli szállítással szándékosan gázbőséget csinál Kínában, épp az ellenkezőjét annak, amit tavaly ősz óta a Európában csinál.
A „jelenlegi tendenciák” az európai gázárban a következő módon csapódnak le: június óta a gázár folyamatosan csökkenő ütemben ugyan, de növekszik. Június elsejétől június 30-áig 85,55 euróról 144,51 euróra nőtt a TTF gázár (68,92 százalékkal), július elejétől végéig 147,78 euróról 190,91 euróra (29,18 százalékkal), augusztus elejétől mostanáig pedig 200,79 euróról 230,62 euróra (14,8 százalékkal). Ha a „jelenlegi tendenciákat” természeti adottságnak vesszük, és a júliusi növekedést kivetítjük az év további részére, akkor a szeptembert 259,38, az októbert 335,07, a novembert 432,84, a decembert pedig 559,14 eurós TTF gázárral kezdené Európa – azaz ilyen szempontból a Gazprom négyezer dolláros prognózisa valóban „konzervatív becslés”.
A bökkenő – azon túl, hogy a gázár növekedése nem lineáris, jelentősen befolyásolja az európai fogyasztás alakulása, az, hogy a betározási időszak őszre véget ér, az európai energiapolitika minden egyes kommunikációs vagy gyakorlati rezdülése, és megannyi egyéb tényező – mindössze annyi, hogy a Gazprom az egyetlen olyan szereplő az európai gázpiacon, amely
a „jelenlegi tendenciáknak” nem szenvedő alanya, hanem elsődleges alakítója,
így előrejelzésüket érdemes kevésbé előrejelzésként, sokkal inkább politikai üzenetként értékelni. Ebből a szempontból érdemes visszaemlékezni a legutóbbi ilyen előrejelzésre, igaz, az nem a Gazpromtól, hanem Dmitrij Medvegyev volt orosz miniszterelnöktől, a Biztonsági Tanács elnökhelyettesétől jött, aki az Északi Áramlat 2 engedélyezési folyamatának leállítására február 22-én így reagált: „Németország kancellárja, Olaf Scholz elrendelte az Északi Áramlat 2 gázvezeték engedélyezésének leállítását. Nocsak. Üdv az új világban, ahol az európaiak hamarosan 2000 eurót fizetnek majd ezer köbméter gázért!”
Bár a TTF gázár március elején röviden valóban megjárta a Medvegyev által említett szintet, utána annak felén normalizálódott, s csak július végén vált valósággá, amikor a június közepe óta zajló német-orosz gázháború eszkalálásáról orosz oldalon politikai döntés született. Hasonló a helyzet a Gazprom 4000 dolláros előrejelzéséhez is: ahhoz, hogy a TTF gázárat Oroszország a gázszállítások további korlátozásával erre a szintre lökje, politikai döntésre van szükség – a nagy európai országokban pedig már a fűtési szezon előtt oly mértékben instabillá vált a politikai helyzet, hogy Európának ősszel nemhogy az Oroszországgal folytatott gazdasági háború eszkalációjára nem lesz módja, hanem
Ami a magyarországi rezsihelyzetre való hatást illeti: az augusztusban hatályba lépett lakossági rezsirendszert a 4000 dolláros gázár valószínűleg közvetlenül még nem borítaná fel akkor sem, ha hatályba lépne, ugyanis Magyarország kifejezetten jól áll a tározók feltöltésével. Télen a fűtést ezért nem egyenesen a gáztőzsdéről vásárolt gázzal kell majd megoldani, hanem azzal a gázzal, amit az így is brutálisan magas, de a lakossági piaci árral azért kompatibilis jelenlegi áron tároltunk be.
– a magyar valutának ugyanis a politikai tényezőkön és a befektetői hangulaton túlmutatóan van egy úgynevezett egyensúlyi árfolyama is, amely a rendszeresen bekövetkező, stabil forinteladási és forintvásárlási tranzakciók eredményeként alakul ki. A gyakorlatban tehát az országnak euróbevételt eredményező magyar export, valamint az eurókiadást jelentő gázvásárlás határozza meg azt az egyensúlyi forint-euró árfolyamot, amelytől a politikai tényezők és a befektetői hangulat csak valamelyest tudja a forintot eltéríteni. Ugyanez a folyamat érvényes az euró-dollár viszonylatban is, hiszen az európai országok egy jelentős része cseppfolyós gázt is vásárol, dollárért. Ha a gázár a jelenlegihez képest még hatvan százalékkal megemelkedik a télre, az két oldalról is a forint durva gyengülését eredményezi: egyrészt jelentősen több eurót kell majd vennünk a gáz kifizetésére, másrészt pedig gyengül a dollárhoz képest az euró is, amely lefelé és felfelé is magával rántja a forintot.
Nyitókép: A Gazprom székháza
fotó: MTI/EPA
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az Európai Néppárt elnöke szerint csak idő kérdése, hogy az Európai Unió felhasználja a pénzeszközöket Ukrajna támogatására.
Zelenszkij a közösségi oldalán figyelmeztetett.
Újabb helyszínre terjed ki az orosz-ukrán háború?
„Oroszország kész megfontolni, hogy az ukrajnai választások napján...”
Az ukrán elnök lengyelországi látogatásán beszélt arról, mihez kezdene a Brüsszelből várható 90 milliárd euróval.
Figyelmeztetett az orosz elnök.
A legjobban kereső hölgysportolók között továbbra is a teniszezők dominálnak.
Röhögjön a Népszava inkább azokon a kormányfőkön, akik lehazudják a csillagokat is az égről a saját lakosságuk előtt. Horváth K. József írása.
