Fagyos telet ígérnek az oroszok – a Gazprom megijesztette Európát

Végigsöpört a pánikérzékeny magyar sajtón az orosz Gazprom tegnapi „előrejelzése”, melyben az orosz gázóriás többek közt azt írja: „Megjegyezzük, hogy az európai spot tőzsdéken a gázárak átvitték a 2500 dolláros jegyzést. A konzervatív becslések szerint, ha ezek a tendenciák fennmaradnak, az árak meg fogják haladni a 4 ezer dollárt 1000 köbméterenként ezen a télen.” A Portfolio elemzésében a Gazprom bejelentésének következtében az átlagfogyasztásra korlátozott rezsicsökkentés ellehetetlenülését is vizionálta – hiszen a cikket jegyző Weinhardt Attila szerint ha a mostani 950 forint körüli tőzsdei gázár 1600 forint fölé ugrana, akkor az októbertől 752,5 forintos lakossági piaci gázár sem volna fenntartható.

Tendenciák a Gazprom szerint

Érdemes közelebbről is megvizsgálni, mit érthet a Gazprom „jelenlegi tendenciák” alatt. Az Európában irányadó holland tőzsdei (TTF) gázár éves alapon, azaz múlt augusztus azonos időszakához képest majdnem megötszöröződött: tavaly augusztus 18-án 45 eurón állt a gázár megawattóránként (ugyan ez nem teljesen pontos, de jó közelítéssel tíz a váltószám a megawattóra és az ezer köbméter között), cikkünk írásakor pedig 230,62 eurón áll. A „jelenlegi tendenciák” első eleme az, hogy Oroszország 2021 őszétől kezdve – fontos megjegyezni: hosszú távú szerződésekben vállalt kötelezettségeinek teljesítése mellett – jelentősen visszafogta az Európába irányuló gázszállításokat. Ezzel gyakorlatilag

így elérve a tőzsdei gázár emelkedését – ezen egyébként azok is rajtavesztettek, akik a TTF-et valamilyen módon követő gázszerződések szerint vásároltak a Gazpromtól, hiszen a TTF emelkedése onnantól kezdve az ő áraikat is húzza maga után.

A „jelenlegi tendenciák” második eleme az, hogy az ukrán-orosz háború következtében az ukrajnai gáztranzit gyakorlatilag kiesett, az Északi Áramlat 2 engedélyezési folyamatát Németország nyílt politikai utasításra leállította, az orosz kormány Lengyelország ellenséges lépései miatt május közepén megtiltotta a Gazpromnak, hogy a Jamal-Európa gázvezeték lengyelországi szakaszát üzemeltető Europol Gazzal üzleteljen, így onnan sem érkezik Európába gáz, az Oroszország és Nyugat-Európa között fennmaradó utolsó gázkapcsolaton, az Északi Áramlat 1-en pedig elindult az orosz-német gázháború, s jelenleg a vezeték kapacitásának 20 százalékán üzemel. Kezdetben úgy tűnt, a Gazprom valóban egy Siemens-turbina karbantartásának szankciók miatti ellehetetlenülése okán kényszerült csökkenteni az Északi Áramlat 1 kihasználtságát, ugyanakkor

egyre egyértelműbbé válik, hogy itt az orosz fél a szankciókat már csak ürügyül használja, valójában pedig a gázszállításokkal egyszerűen csak beleáll az Európa által kezdeményezett gazdasági háborúba.

Kevesebb gáz Európába, több Kínába

Mindennek következtében a Reuters összeállítása szerint év elejétől augusztus 15-ig a tavalyihoz képest 36,2 százalékkal csökkent a Gazprom exportja, miközben a kitermelés csak 13,2 százalékkal; az utolsó két gázháborús hónap, július és augusztus pedig Jevgenyij Szuvorov, a CentroKredit bank elemzője szerint 58,4 és 59 százalékos éves alapú exportcsökkenést, valamint 35,8 és 32,2 százalékos kitermeléscsökkenést hozott az orosz gázóriásnak. A Gazprom közleményében utal arra, hogy hova tűnhetett a különbözet a kitermelés és az export csökkenése között: „Nő a gázexport Kínába a Szibéria Ereje gázvezetéken keresztül a Gazprom és a CNPC közötti kétoldalú hosszútávú szerződés szerint. A szállítmányok rendszeresen meghaladják a szerződés szerinti napi mennyiségeket” – írja a cég. Azaz a Gazprom a szerződéseken felüli szállítással szándékosan gázbőséget csinál Kínában, épp az ellenkezőjét annak, amit tavaly ősz óta a Európában csinál.

A „jelenlegi tendenciák” az európai gázárban a következő módon csapódnak le: június óta a gázár folyamatosan csökkenő ütemben ugyan, de növekszik. Június elsejétől június 30-áig 85,55 euróról 144,51 euróra nőtt a TTF gázár (68,92 százalékkal), július elejétől végéig 147,78 euróról 190,91 euróra (29,18 százalékkal), augusztus elejétől mostanáig pedig 200,79 euróról 230,62 euróra (14,8 százalékkal). Ha a „jelenlegi tendenciákat” természeti adottságnak vesszük, és a júliusi növekedést kivetítjük az év további részére, akkor a szeptembert 259,38, az októbert 335,07, a novembert 432,84, a decembert pedig 559,14 eurós TTF gázárral kezdené Európa – azaz ilyen szempontból a Gazprom négyezer dolláros prognózisa valóban „konzervatív becslés”.

A Gazprom nem prognosztizál, hanem fenyeget

A bökkenő – azon túl, hogy a gázár növekedése nem lineáris, jelentősen befolyásolja az európai fogyasztás alakulása, az, hogy a betározási időszak őszre véget ér, az európai energiapolitika minden egyes kommunikációs vagy gyakorlati rezdülése, és megannyi egyéb tényező – mindössze annyi, hogy a Gazprom az egyetlen olyan szereplő az európai gázpiacon, amely

így előrejelzésüket érdemes kevésbé előrejelzésként, sokkal inkább politikai üzenetként értékelni. Ebből a szempontból érdemes visszaemlékezni a legutóbbi ilyen előrejelzésre, igaz, az nem a Gazpromtól, hanem Dmitrij Medvegyev volt orosz miniszterelnöktől, a Biztonsági Tanács elnökhelyettesétől jött, aki az Északi Áramlat 2 engedélyezési folyamatának leállítására február 22-én így reagált: „Németország kancellárja, Olaf Scholz elrendelte az Északi Áramlat 2 gázvezeték engedélyezésének leállítását. Nocsak. Üdv az új világban, ahol az európaiak hamarosan 2000 eurót fizetnek majd ezer köbméter gázért!”

Bár a TTF gázár március elején röviden valóban megjárta a Medvegyev által említett szintet, utána annak felén normalizálódott, s csak július végén vált valósággá, amikor a június közepe óta zajló német-orosz gázháború eszkalálásáról orosz oldalon politikai döntés született. Hasonló a helyzet a Gazprom 4000 dolláros előrejelzéséhez is: ahhoz, hogy a TTF gázárat Oroszország a gázszállítások további korlátozásával erre a szintre lökje, politikai döntésre van szükség – a nagy európai országokban pedig már a fűtési szezon előtt oly mértékben instabillá vált a politikai helyzet, hogy Európának ősszel nemhogy az Oroszországgal folytatott gazdasági háború eszkalációjára nem lesz módja, hanem

Mi lesz így Magyarországgal?

Ami a magyarországi rezsihelyzetre való hatást illeti: az augusztusban hatályba lépett lakossági rezsirendszert a 4000 dolláros gázár valószínűleg közvetlenül még nem borítaná fel akkor sem, ha hatályba lépne, ugyanis Magyarország kifejezetten jól áll a tározók feltöltésével. Télen a fűtést ezért nem egyenesen a gáztőzsdéről vásárolt gázzal kell majd megoldani, hanem azzal a gázzal, amit az így is brutálisan magas, de a lakossági piaci árral azért kompatibilis jelenlegi áron tároltunk be.

– a magyar valutának ugyanis a politikai tényezőkön és a befektetői hangulaton túlmutatóan van egy úgynevezett egyensúlyi árfolyama is, amely a rendszeresen bekövetkező, stabil forinteladási és forintvásárlási tranzakciók eredményeként alakul ki. A gyakorlatban tehát az országnak euróbevételt eredményező magyar export, valamint az eurókiadást jelentő gázvásárlás határozza meg azt az egyensúlyi forint-euró árfolyamot, amelytől a politikai tényezők és a befektetői hangulat csak valamelyest tudja a forintot eltéríteni. Ugyanez a folyamat érvényes az euró-dollár viszonylatban is, hiszen az európai országok egy jelentős része cseppfolyós gázt is vásárol, dollárért. Ha a gázár a jelenlegihez képest még hatvan százalékkal megemelkedik a télre, az két oldalról is a forint durva gyengülését eredményezi: egyrészt jelentősen több eurót kell majd vennünk a gáz kifizetésére, másrészt pedig gyengül a dollárhoz képest az euró is, amely lefelé és felfelé is magával rántja a forintot.

Nyitókép: A Gazprom székháza

fotó: MTI/EPA