Az Európai Unió jövőjéről szóló vitában Magyarország kivette a részét, hiszen hazánkban számos olyan rendezvény került megrendezésre, amely párbeszédnek és vitáknak adott helyet. Június második felében a magyar pártok is előálltak javaslatukkal az Országgyűlésben. „Az Európai Unió jövőjével kapcsolatosan képviselendő magyar álláspontról” című iromány 12 pontja recept, amelyet az EU-nak érdemes kiváltania, ugyanis a Fidesz-KDNP tizenkét pontja egyúttal tizenkét problémafelvetés is.
Cikksorozatunk első részében arról írtunk, hogy az EU-t meghatározó, „az európai népek közötti egyre szorosabb egység" víziója öncélúan értelmezve épp a kontinens békéjét szavatoló egységet fenyegeti. A második cikkünk az EU adósságfelvételével kapcsolatos problémákról szól.
A Mandiner Precedens cikksorozatának harmadik része az Európában élő őshonos nemzeti kisebbség fokozott védelméről szól, amely egy a korábban megfogalmazott 12 pont közül.
„Szerződéses védelemben kell részesíteni az Európai Unió területén élő őshonos nemzeti kisebbségeket, és támogatást kell biztosítani számukra.”
A konkrét cél tehát az, hogy
az EU részesítse Szerződéses védelemben a nemzeti kisebbségeket,
továbbá biztosítson támogatást is számukra. Ezzel egyik tagállamban sem lehetne megkerülni a nemzeti kisebbségek jogainak garantálását, és minden népcsoport azonos, uniós szintű védelemeben részesülhetne, függetlenül attól, hogy éppen külhoni magyarokról, a dél-tiroli németajkú lakosságról vagy éppen az Ibériai-félsziget északkeleti csücskében élő katalánokról van szó.
Jelenleg érdekvédelem helyett képmutatás van uniós szinten
Tavaly hideg zuhanyként érte Európát, hogy az Európai Bizottság lesöpörte az asztalról a Minority SafePack polgári kezdeményezést.
Pedig a kezdeményezés a most (is) megfogalmazott magyar álláspontot tükrözte,
hiszen a SafePack kilenc alapvető célkitűzései között szerepelt a kulturális és nyelvi sokféleség védelme és előmozdítása az EU-ban, valamint az is, hogy a regionális alapok megtervezésekor vegyék figyelembe a nemzeti kisebbségek helyzetét.
Az akkori hivatalos indoklás szerint az őshonos helyi közösségek fokozott védelme nem uniós hatáskör. Ez annak tükrében meglepő, hogy az EU intézményei több stratégiai dokumentumot is elfogadottak egyéb kisebbségi csoportok érdekében. Többek között kidolgoztak rasszizmus elleni cselekvési tervet, nemi (gender-) esélyegyenlőségi stratégiát, valamint az lmbtq-személyek egyenlőségéről szóló stratégiát is.
A Minority SafePack példaértékű eredménye, hogy képes volt közös hangot adni Európa nemzeti kisebbségeinek. Több mint egymillió ember gondolta úgy, hogy ez egy olyan ügy, ami mellett nem lehet elmenni, sőt, uniós szinten érdemes vitát folytatni róla. A Bizottság viszont nem osztotta az európaiak véleményét.