Elvbarátai társaságában tündökölt a cseh és a szlovák fővárosban Annalena Baerbock. Velük teljes az összhang, de Magyarországot mintha nem tekintené partnernek a háború ügyében Berlin. Ez nem jó jel.
„Együtt Európában” – így harangozta be a német külügyminisztérium Annalena Baerbock zöldpárti külügyminiszter keddi prágai és pozsonyi látogatását a honlapján. A német fődiplomata egy nap alatt két visegrádi ország fővárosában is feltűnt, és így már minden V4-es tagállamban járt már – kivéve hazánkat. De mit üzen Budapestnek Baerbock turnéja? És mit jelent ez az utóbbi időben tagadhatatlan problémákkal küzdő visegrádi együttműködés szempontjából?
A közös alap mindenesetre megvolt: az Ukrajna ellen indított orosz támadás hatására már-már szervilis módon kék-sárgába borult Prágában hosszú ideje olyan szelek fújnak, amelyek láttán a háború körüli kommunikációban, illetve a Moszkva gazdasági izmozása kapcsán igencsak megtépázott nimbuszú Annalena Baerbock is bizakodva bonthatta ki vitorláit. A balliberális Kalózpárt állította cseh külügyminisztertől,
Jan Lipavskytól komolyabb ellentmondásra egy kérdésben sem számíthatott az „értékelvű” – értsd: doktriner baloldali – külpolitika németországi nagyasszonya,
sőt: miután Csehország a Kiel Institut für Weltwirtschaft számításai szerint eddig 250 millió euró értékben szállított fegyvereket az ukránoknak (humanitárius segélyre ennek az összegnek még a fele sem jutott), Baerbock alig győzte dicsérni a prágai kormányt a „szolidaritásáért”.
A prágai találkozón természetesen a bizniszről is szó esett az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő Csehország külügyminisztériumának csúcsvezetőivel. A németek által megalkotott tankcsere-modell szerint a közép- és kelet-európai NATO-tagállamok leadják a még állományban lévő, szovjet eredetű tankjaikat az ukránoknak, amiért cserébe majd korszerű harckocsikat kapnak Németországból. A hivatalos indoklás szerint ez azért jó ötlet, mert így az ukrán katonákat nem kell külön kiképezni a korszerűbb harckocsi-típusok kezelésére. Más kérdés persze, hogy a korszerűtlen harckocsik a modern tankokkal szembeni harctéri küzdelemben alig érnek többet, mint a beléjük tankolt gázolaj literje, és azt is nehéz nem észrevenni, hogy Berlin így igyekszik megúszni, hogy tényleg korszerű harckocsikat kelljen közvetlenül Ukrajnába küldenie.
Prága örömmel állt bele ebbe a modellbe, de Varsó elánját még így is csak imitálnia sikerült: a lengyelek a német javaslat hallatán gyakorlatilag egyik napról a másikra ajándékozták meg az ukránokat kétszáznegyven öreg páncélossal, gyakorlatilag egyből várva a hasonló mennyiségű, vadonatúj harckocsi leszállítását a németektől – akik erre persze nem álltak készen.
„jó úton halad” az együttműködés, és „más országokkal is így kell majd történnie”. Vagyis: a csehek ügyesek, hogy nem türelmetlenkednek, a lengyelek meg vegyenek példát róluk.
Baerbock természetesen a gázhiányról is szólt. Csehország ugyan nem tiltakozott olyan hangosan az Európai Bizottság a gázügyben katasztrofálisan rosszul taktikázó Berlin számára viszonylag kedvező gázmegszorítási csomagja ellen, mint a magyar kormány, de a közvélemény azért közel sem ilyen egységesen „szolidaritáspárti” a kérdésben. A német fődiplomata kijelentette, hogy Európa nem hagyja magát, és hogy Moszkva nem verhet éket az elméletileg egységes és összetartó tagállamok közé. Doktrinerség persze ide is jutott: „Minden egyes telepített szélkerékkel és minden egyes felépített naperőművel egy darabka szabadságot nyerünk” – jelentette ki Annalena Baerbock Prágában. Kérdés persze, hogy ez a gázválságon pontosan hogyan fog majd segíteni.
A Zöldek üdvöskéje ugyanezen a napon továbbutazott Pozsonyba, ahol a liberális Szabadság és Szolidaritás soraiba tartozó Ivan Korčok külügyminiszterrel találkozott. A találkozó apropóját – a szlovákiai főváros viszonylagos közelsége mellett – az adta, hogy az ukrajnai háború kitörése óta a Bundeswehr fokozta a katonai jelenlétét északi szomszédunk területén. A német hadsereg Patriot légvédelmi rendszereket üzemeltet Szlovákia területén, ami kapcsán a külügyminiszter sietett leszögezni, hogy ezek és a jelen állás szerint hatszáznegyven német katona addig maradnak az országban, amíg csak kell.
Annalena Baerbock a tankcsere-programról is tárgyalt szlovák kollégájával. Pozsony egyelőre még nem vesz részt ebben a kezdeményezésben, amit Berlin a jelek szerint eltökélten szeretne megváltoztatni.
többek között helikoptereket, páncéltörő rakétákat és hasonlókat, amivel a berlini külügyminisztérium szemében már kiérdemelte a „szolidáris” országoknak járó elismerést. Meglepő lenne, ha a szlovák hadsereg megmaradt szovjet harckocsijai rövid időn belül nem indulnának útnak az ukrán front felé.
Nehéz félreérteni a német külügyminiszter közép-európai turnéjának üzenetét, ami mindenekelőtt talán éppen Budapestnek szól igazán. Baerbock – sorrendben – varsói, prágai és pozsonyi látogatásai egyértelműen azt sugallják, hogy Berlin a visegrádi négyek közül hazánk kivételével minden országgal kész ilyen szinten párbeszédet folytatni. Ez még akkor is áll, ha a zöldpárti tárcavezető varsói útja – közvetlenül a beiktatását követően – valójában a kezdő német külügyminiszterek közötti szép és történelmileg mindenképpen indokolt hagyomány folytatása volt. Ez a tényállás, legyen bármilyen színezetű a német kormány, egyáltalán nem hízelgő Magyarország számára – főleg, hogy Baerbock elődje, a külügyminiszterként leginkább csak a német női magazinok sármos politikusokat rangsoroló listáin felejthetetlent alakító szociáldemokrata Heiko Maas is látványosan kerülte Budapestet. Hazánk és Németország gazdasági és kulturális kapcsolatai egyszerűen túl szorosak és sokrétűek ahhoz, hogy a politikaiak ilyen hűvösek legyenek.
„Most persze itt vannak még a szlovák és a cseh barátaink, de ott kormányváltások történtek, és ott ma a poszt-nyugati világot részesítik előnyben” – mondta Orbán Viktor Tusnádfürdőn Prága és Pozsony, elsősorban persze a Petr Fiala vezette cseh koalíciós kormány látványos és hangzatos hátraarcaira gondolva. Pontgyűjtés ide vagy oda, Baerbock útja azt jelzi, hogy
nem pedig Lengyelországot vagy hazánkat. Ez természetesen lehet egyszerű rossz helyzetértékelés is Berlin részéről, de ez semmit nem von le a kisebb részt Varsónak, nagyobb részt pedig Budapestnek küldött üzenet erejéből: hiába törekszik Lengyelország és bizonyos tekintetben – éppen a miniszterelnök tusványosi beszédében megfogalmazottakból kiindulva – Magyarország is regionális dominanciára, a környék legnagyobb súlyú játékosa, Németország ezt nem hajlandó elfogadni.
Bizakodásra talán csak az adhat okot, hogy a háború kitörése után gyorsan újrarendezett kormányzati kommunikációs és vezetési szerepek Berlinben a zöldpárti külügyminiszter számára viszonylag kedvezőtlenül alakultak, mert Olaf Scholz kancellár látványosan háttérbe szorította őt a háborúhoz kapcsolódó ügyeknél. Ez azt jelenti, hogy Baerbock üzenetei legfeljebb csak másodlagos fontosságúak lehetnek a konfliktus kapcsán. Scholz egyelőre valamivel rugalmasabbnak tűnik zöldpárti kolléganőjénél – a kérdés az, hogy ez meddig fog még így maradni.
A nyitóképen: Annalena Baerbock (b) és Jan Lipavsky jegyzékeket cserélnek Prágában. Fotó: Facebook / Jan Lipavsky
Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész tette világossá, vonható-e párhuzam az 1956-os magyarországi forradalmi események és a jelenleg dúló orosz-ukrán háború között.
Az előzetes előrejelzések fej fej melletti állás mutatnak, de mégis mi lehet a döntő a végén? Az elnökválasztás után ketté szakadhat az amerikai társadalom?
A HVG, a Telex és a 444.hu is „lehagyta” a miniszterelnök gondolatmenetének a végét.
Bajba kerülhetnek az emberek, ha nem megfelelően tárolják a tűzifát.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
