Hegedűs Anna írása
Az elmúlt két hónap EU-szerte a blokk jövőjéről szóló konferencia által gerjesztett hullámokról szólt. Különféle értelmezések láttak napvilágot, a legharsányabb kampány pedig az Európai Tanácsra jellemző konszenzusos döntéshozatal megszüntetésével kapcsolatban indult.
Június második felében a magyar pártok is előálltak javaslatukkal az Országgyűlésben. „Az Európai Unió jövőjével kapcsolatosan képviselendő magyar álláspontról” című iromány tizenkét pontja recept, amelyet az EU-nak érdemes kiváltania, ugyanis a Fidesz-KDNP irományának tizenkét pontja egyúttal tizenkét problémafelvetés is.
Cikksorozatunk első részében arról írtunk, hogy az EU-t meghatározó, „az európai népek közötti egyre szorosabb egység" víziója öncélúan értelmezve épp a kontinens békéjét szavatoló egységet fenyegeti. Cikksorozatunk második része az EU adósságfelvételével kapcsolatos problémákról szólt, a harmadik a nemzeti kisebbségek Európában játszott szerepéről, míg a negyedik rész az uniós hatásköri kérdések újragondolásáról számolt be.
Az ötödik részben az európai integráció keresztény gyökereiről lesz szó.
„Európa keresztény gyökerei és kultúrája jelentik az európai integráció alapját, ami erkölcsi iránytűként szolgál a bizonytalanságok korszakában. A Szerződésekben meg kell jelennie ennek az alapvetésnek.”
Amennyiben egyházpolitikáról beszélünk, úgy le kell tisztáznunk, hogy az ezzel kapcsolatos EU-s szabályozás még elég kezdetleges. Nincs részletes, koherens szabályozás, tekintve, hogy egy olyan hatáskörről van szó, amelyben a szubszidiaritás szellemében a tagállamok határoznak. Ám mint most is, az integráció története során már többször is felvetődött a szabályozás igénye, kisebb-nagyobb előrelépésekkel.
Az Európai Közösség alapító szerződését módosító Amszterdami Szerződés volt az, amely először utalt az EU és az egyházak kapcsolatára.
A szerződéshez csatolt 11. nyilatkozat kijelentette, hogy „Az Európai Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási egyesületek vagy közösségek tagállamokban meglévő státuszát. Az Európai Unió hasonlóan tiszteletben tartja a filozófiai, világnézeti és nem-vallási szervezetek státuszát is.”
A DK hozzászól
Gyurcsány Ferenc, Arató Gergely és Vadai Ágnes válaszul június 27-én a következő módosító javaslatot tűzte a határozathoz a keresztény értékrend vonatkozásában.
"(...)
Magunkénak valljuk a zsidó-keresztény tradíció, a görög-római antikvitás történelmi örökségét, a felvilágosodás szellemiségét, az európai kultúra közös alapjait, amelyekből az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoztak.
(...)"
Gyurcsány Ferenc, Arató Gergely és Vadai Ágnes válaszul június 27-én a következő tűzte a határozathoz a keresztény értékrend vonatkozásában.
"
.
"Habár ezen, az egyházakkal szembeni status quo fenntartását tartalmazó szerződés előrelépésnek tekinthető, az EU Alapjogi Chartája volt az (ami ma már része az Európai Unió Alkotmányos Szerződésének is), amelyre ténylegesen az első olyan megnyilvánulásként tekintettek, melyben a keresztény hagyomány értékelése felvetődött. Ahogy ma sem, úgy az ezredforduló előtt sem volt a tagországok körében egységes álláspont a keresztény hagyomány kapcsán. E különbséget a Charta fordítása során észlelt nyelvi különbségek tették nyilvánvalóvá:
amíg a német változat a „geistig-religiösen” („spirituális-vallási”) fordulattal, addig az angol változat csak a „spitirual and moral heritage” („spirituális és morális” kifejezéssel él, nem tulajdonítva jelentőséget a vallási hagyományoknak.
” („”) fordulattal, addig az angol változat csak a „” („” kifejezéssel él, nem tulajdonítva jelentőséget a vallási hagyományoknak. A keresztény hagyomány és az egyházak szerepéről folyó vitának újabb teret az Európai Alkotmányos Szerződés körüli tárgyalások adtak. A dokumentum (melyet végül nem ratifikáltak) tartalmazza a legátfogóbb szabályozást a kérdésről, például a II-70. cikke rögzíti, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, lelkiismeret-, és vallásszabadsághoz. Habár a szerződést tárgyaló Konvent egyes tagjai heves tiltakozása miatt (Franciaország, Belgium) kimaradt az EU keresztény gyökereinek megemlítése a tervezetből, csak általánosan utal a vallásos hagyományokra, és az egyházakat is csak egynek tekinti a különböző társadalmi szerveződések közül. Sokan úgy gondolták, ez egy nyilvánvaló történeti tény elhallgatása, amely egy kísérlet is egyben Európa múltjának átértékelésére.