„Szerződéses szinten kell garantálni minden nép jogát arra, hogy eldönthesse, kivel akar együtt élni a hazájában.”
Jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 79. és 80. cikke szabályozza a bevándorlási politikát, mely fő céljai a migrációs hullámok hatékony kezelése, méltányos bánásmód biztosítása, és az illegális bevándorlás és emberkereskedelem megelőzése illetve az ezek elleni megerősített küzdelem. A témakör áthatóbb megértéséhez át kell tekintetnünk a vonatkozó nemzetközi jogi fogalmakat, ugyanis
a 2015-ös migrációs hullám óta a köznyelvben elterjedtek olyan fogalmak, melyek tartalmát sokan azóta is helytelenül használják.
A nemzetközi jog szerint megkülönböztetjük a reguláris és az irreguláris bevándorlást. A reguláris bevándorlás, vagyis az az egy évnél hosszabb távollét, amely során az adott bevándorló munkavállaló, családegyesítő, diák vagy nyugdíjas stb. szabályozása, különösen a tartózkodás és belépés feltételei meghatározása az EU hatásköre. Ám arról, hogy hány harmadik országbeli ilyen állampolgárt enged be az adott ország, már csak szigorúan tagállami szinten születhet határozat. Ezeken felül egyéb intézkedések is hozhatóak, például az EU ösztönözheti az tagállamokat, hogy hozzanak a jogszerűen a területükön tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok integrációját előmozdító intézkedéseket.
Az irreguláris bevándorlás jogalap nélküli belépést/tartózkodást, vagy kényszervándorlást jelent. Az, aki jogalap nélkül tartózkodik egy adott országban, az nem rendelkezik a tartózkodás jogával, vagyis nincsenek dokumentumai, úti okmányai, vízumai. Kényszervándorló a menekült és a belső menekült (otthonából elűzött).