Az elmúlt két hónap EU-szerte a blokk jövőjéről szóló konferencia által gerjesztett hullámokról szólt. Különféle értelmezések láttak napvilágot, a legharsányabb kampány pedig az Európai Tanácsra jellemző konszenzusos döntéshozatal megszüntetésével kapcsolatban indult.

Június második felében a magyar pártok is előálltak javaslatukkal az Országgyűlésben. „Az Európai Unió jövőjével kapcsolatosan képviselendő magyar álláspontról” című iromány tizenkét pontja recept, amelyet az EU-nak érdemes kiváltania, ugyanis a Fidesz-KDNP irományának tizenkét pontja egyúttal tizenkét problémafelvetés is.

Cikksorozatunk első részében arról írtunk, hogy az EU-t meghatározó, „az európai népek közötti egyre szorosabb egység" víziója öncélúan értelmezve épp a kontinens békéjét szavatoló egységet fenyegeti. Cikksorozatunk második része az EU adósságfelvételével kapcsolatos problémákról, a harmadik a nemzeti kisebbségek Európában játszott szerepéről, a negyedik az uniós hatásköri kérdések újragondolásáról szólt. Az ötödik részben az európai integráció keresztény gyökereit jártuk körbe, a hatodik cikkünk a tagállami kormányok és a nemzeti parlamentek jogalkotási feladatkörét érintette. Hetedik elemzésünk Európa demográfiai helyzetéről, míg legutóbbi cikkünk az Európai Bizottság politikai és ideológiai semlegességéről szólt.   

Cikksorozatunk következő részében a Nyugat-Balkán országainak európai perspektívájáról írunk. 

„A Szerződésekben kifejezetten meg kell erősíteni a Nyugat-Balkán országainak európai perspektíváját.”

A nyugat-balkáni országok európai integrációja nem sokkal Magyarország uniós csatlakozása után kezdődött. Észak-Macedónia volt a régió első országa, amely uniós tagságért folyamodott 2005-ben, ezt követően 2008-ban Montenegró, 2009-ben Szerbia és Albánia, míg 2016-ban Bosznia-Hercegovina nyújtotta be kérelmét az EU-nak. A 2008 februárjában egyoldalúan kikiáltott koszovói függetlenségét Szerbia, Bosznia-Hercegovina és egyes uniós tagállamok sem ismerték el, Koszovó jelenleg, mint potenciális tagjelölt ország van számon tartva, ahogy Bosznia-Hercegovina is.

Brüsszelnek pedig a legmagasabb szinten, vagyis a Szerződésekben kell rögzítenie, hogy a Nyugat-Balkán helye az Európai Unióban van. Ez a régió stabilitása és békéje szempontjából lenne fontos lépés, ugyanakkor a régió integrációja közös európai érdekünk. Elég csak a Magyarország déli határán ismét egyre növekvő migrációs nyomásra gondolunk. A Nyugat-Balkán megerősítése és integrációja az európai biztonság szempontjából is prioritást kellene élveznie. 

A vitatott kérdések rendezésén dolgoznak a Nyugat-Balkán államai

A régió országainak csatlakozási folyamatát az államok között húzódó politikai és kulturális törésvonalak hátráltatták. Az egyik ilyen az EU-tagállam Görögország, illetve Macedónia között húzódott, ami elsősorban a „Macedónia” név használata következtében alakult ki. Mindkét nép hivatkozik a makedónokkal való rokonságra, a történelmi Makedónia területe jelenleg három ország (Görögország, Bulgária és Macedónia) részét képezi.

Ugyanakkor Észak-Macedónia és Bulgária között továbbra is fennálltak olyan történelmi és nyelvi viták, amelyek végül évekig hátráltattak a régió uniós csatlakozását. Bulgária uniós tagállamként élt a vétó jogával, ami tovább rontotta a két ország közötti kapcsolatokat. Az észak-macedón folyamat megrekedése pedig az albánok csatlakozását is zátonyra futtatta, mivel

Végül a bolgár kormányválság, valamint a bolgár vétó miatti eredménytelen júniusi EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozó hozott fordulatot a csatlakozási folyamatban. Bulgária parlamentje a brüsszeli csúcs után végül a vétó visszavonása mellett döntött, de feltételül szabta egyebek mellett, hogy Szkopje garantálja alkotmányosan az Észak-Macedóniában élő bolgárok jogait. Ezzel megnyílt az út Észak-Macedónia és Albánia előtt, hogy meginduljanak az Európai Unióba vezető úton. 

A nyugat-balkáni régió országai között azonban nem csak a bolgár-észak-macedón konfliktus terheli a kétoldalú kapcsolatokat. A Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatok alakulása is hátráltatja a folyamatokat, hiszen Szerbia nem ismeri el Koszovót független államként. Az Unió álláspontja az, hogy a két félnek előre kell lépnie a bilaterális kapcsolatok terén, vagyis

Továbbá arra kell törekedni, hogy a két entitás kapcsolatainak rendezéséről jogilag kötelező erejű, átfogó megállapodás születhessen, így biztosítva, hogy a két ország uniós tagsága biztosított legyen.

Most az Európai Unión a sor

Az elmúlt közel két évtizedben a Nyugat-Balkán államai bizonyították elköteleződésüket az európai integráció felé. Hosszú út vezetett idáig, nem volt egyszerű a történelmi és kulturális kérdéseket megvitatni és megoldani, de a régió országai egyértelműen jó úton haladnak, ami a stabilitást is garantálni tudja.

A régió felzárkózását és fejlesztését szolgáló uniós támogatásokat, valamint az Észak-macedón Köztársaság, Montenegró és Szerbia, illetve Albánia és Bosznia-Hercegovina polgárai számára nyújtott vízummentes utazás lehetősége is azt jelezte, hogy az Unió komolyan gondolja bővítéspolitikáját. Azonban az elmúlt évtizedben az Unió az eurózóna kihívásaira, a 2015-ös migrációs válságra, majd a koronavírus-járványra koncentrált, így a bővítéspolitika háttérbe szorult. 

Egyes nyugat-európai országok pedig egyre élesebben kezdték kritizálni a nyugat-balkáni bővítést, amivel tovább és tovább késleltették az integrációs folyamatot.

Albánia és Észak-Macedónia vezetésének további reformokat kell végrehajtania. Ezért Franciaország három éve nem támogatta a csatlakozási tárgyalások megkezdését a két nyugat-balkáni országgal. Macron ma már a régió integrációjának egyik hangos támogatója, ami önmagában üdvözlendő, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy három éve többek között miatta akadt meg a bővítési folyamat.

Dimitar Kovacsevszki észak-macedón miniszterelnök, valamint Edi Rama albán kormányfő is élesen bírálta az integrációs folyamat akadozását. Rama a június végi EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozót követően kijelentette: 

Most az Európai Unión, illetve a tagállamokon a sor, hogy bebizonyítsák, nem csak a szavak szintjén támogatják a Nyugat-Balkán bővítést. Az orosz-ukrán háború európai geopolitikai térképét újrarajzolta, Brüsszel, illetve a bővítéspolitika eddigi kritikusai számára eddig még soha nem volt olyan fontos a régió integrációja, mint most. A Nyugat-Balkán továbbra is számíthat Magyarország támogatására, Budapest elképzelése pedig teljes mértekben összecseng a régió célkitűzésével.

Borítókép: JOHN THYS / AFP