Az uniós adósságfelvétel tele van kiskapukkal, amelyeken a politikai akarat könnyen átszivárog. Ha ez így marad, a tagállamok kifejezett óhajuk ellenére is könnyen Brüsszel lekötelezetteivé válhatnak. Cikksorozatunk második része.
Az elmúlt két hónap EU-szerte a blokk jövőjéről szóló konferencia által gerjesztett hullámokról szólt. Különféle értelmezések láttak napvilágot, a legharsányabb kampány pedig az Európai Tanácsra jellemző konszenzusos döntéshozatal megszüntetésével kapcsolatban indult.
Június második felében a magyar pártok is előálltak javaslatukkal az Országgyűlésben. „Az Európai Unió jövőjével kapcsolatosan képviselendő magyar álláspontról” című iromány tizenkét pontja recept, amelyet az EU-nak érdemes kiváltania, ugyanis a Fidesz-KDNP irományának tizenkét pontja egyúttal tizenkét problémafelvetés is.
Cikksorozatunk első részében arról írtunk, hogy az EU-t meghatározó, „az európai népek közötti egyre szorosabb egység" víziója öncélúan értelmezve épp a kontinens békéjét szavatoló egységet fenyegeti. Ezért el lehet gondolkodni arról, hogy az EU maga mögött hagyja azt.
Cikksorozatunk második része az EU adósságfelvételével kapcsolatos problémákról szól.
„Van jövőképünk, kidolgoztuk hozzá a tervet, és megállapodtunk arról, hogy folyó árakon számolva 806.9 milliárd eurót, 2018-as árakon 750 milliárd eurót fektetünk be közösen a helyreállításba.” – áll az európai helyreállítási terv, vagyis a Next Generation EU (NGEU) ismertetőjében az Európai Bizottság honlapján.
Ennek központi eleme az úgy nevezett Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, amely 723,8 milliárd euró keretösszegig nyújt hiteleket és támogatásokat a tagállamoknak, hogy elősegítse reformjaikat és beruházásaikat. Célja, hogy enyhítse a koronavírus-világjárvány társadalmi és gazdasági hatásait.
A tetemes összeg finanszírozásának keretében az Európai Bizottság vesz fel az EU nevében piaci hiteleket a tagállamok többségénél kedvezőbb feltételekkel, az összegeket pedig szétosztja az EU országai között.
Ennek elvileg az az előnye, hogy az EU egésze alacsonyabb kockázattal (tehát kamatokkal) vehet fel hitelt, mint a legtöbb tagállam egymaga.
Az NGEU-nak már mindegy, a további adósságfelvétel kérdésével kell kezdeni valamit
Az NGEU-t elfogadták, azzal még évtizedeken keresztül együtt kell élnünk. A magyar országgyűlési képviselők a további uniós szintű adósságfelvételnek szabnának gátat – nemcsak azért, mert az EU gyökeres, de nem felvállalt átalakulásához vezet, hanem azért, mert generációkon átívelő terhet ró mindenkire az Unióban. Az NGEU esete rávilágít arra, hogy ha nincs kifejezett tilalom erre vonatkozóan, a jogi kiskapukon átszivárog a politika.
Habár az NGEU kedvezőnek tűnik, de felmerül néhány alulértékelt szempont is a kérdés kapcsán. Egyike ezeknek, hogy valójában nem az Európai Unió adósodik el – hanem az azt alkotó tagállamok. A nap végén pedig hitelt nyilvánvalóan az európai adófizetők fizetik majd vissza.
De mikor? A Deutsche Welle publicistája szerint soha – de nem is ez a lényeg. A német lap elemzése szerint ugyanis meglehet, hogy a történelmi jelentőségű és nagyságrendű hitelösszeggel kapcsolatban egyáltalán nem az a cél, hogy azt bárki visszafizesse. Épp ellenkezőleg: fizesse mindenki minél tovább.
S tekintettel arra, hogy a felvett hitel törlesztése csak a 2020-as évek vége felé kezdődik meg,
a Next Generation EU tehát valóban egy generációkon átívelő történet. Tulajdonképpen maga az „Európai Adósságunió”.
Ennél szebb hírt az európai integráció nem is kaphatna: ahogy a közös adósságvállalás az embereket, úgy a tagállamokat is összeköti. A közös hitelfelvételből ugyanis, ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz kikecmeregni – legalábbis hihetetlenül drága.
A pénzügyi integráció ügye régóta az Európai Unió ambíciói között szerepel. Ehhez képest az Európai Unió működéséről szóló szerződés 125. cikke kifejezetten rögzíti, hogy „az Unió nem felel a tagállamok központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeiért, és nem vállalja át azokat”.
Ugyanezen jogszabály 310. cikke a költségvetési fegyelemre tekintettel tovább árnyalja a képet. A lényeg, hogy
Tartózkodnia kell ettől mindaddig, amíg nem biztosítja, hogy az intézkedésből eredő kiadások az Unió saját forrásainak határán belül finanszírozhatók.
Mégis, a Next Generation EU-t épp ennek az igen körültekintően megfogalmazott rendelkezésnek a megkerülésével fogadták el. Az NGEU-t „költségvetési körön kívüli műveletként” aposztrofálták, hangsúlyozva, hogy egyszeri, vissza nem térő alkalomról van szó. Akit érdekel az NGEU-t alátámasztó jogászkodás, magyar nyelven itt olvasható. A dokumentum 169. pontja a levezetés kulcsa.
Habár az NGEU valóban ideiglenes intézkedéscsomag, azért nem árt számításba venni, hogy az elkövetkező évtizedeket alapvetően határozza majd meg. És ne feledkezzünk meg azokról a kommentárokról sem, amelyek az NGEU elfogadása körül megjelentek. Az Európai Központi Bank elnöke Le Monde-ban megjelent 2020-as interjújában
máris szorgalmazta, hogy az NGEU kerüljön be az EU általános válságkezelési repertoárjába.
A Next Generation EU elfogadása Olaf Scholz, Németország kancellárja szerint pedig egy mélyreható átalakulást előrevetítő történelmi áttörés, „az Európai Unió Hamiltoni pillanata”. Scholz ezt 2020. májusában boncolgatta a Die Zeitnak adott interjújában. Mondandójában Alexander Hamilton, az 18. századi USA pénzügyminiszterének történetét idézte fel.
Hamilton Thomas Jeffersonnal és James Madisonnal együtt győzködte az amerikai tagállamokat arról, hogy a függetlenségi háború során felhalmozott adósságállományt a szövetségi, tehát az államok feletti szint rendezze. Ennek eredményeképpen
Számos, az uniós jogfejlődéssel foglalkozó kutatás pedzegeti ezt. Az ezzel foglalkozó tanulmányok jelentős része jut arra a következtetésre, hogy bár a közös hitelfelvétel kétségkívül jelentős, ráadásul a világjárványra tekintettel váratlan módon gyorsította fel a pénzügyi integráció folyamatát, Európa nem, pontosabban még nem jutott el ehhez a bizonyos hamiltoni pillanathoz.
Nyilvánvaló azonban, hogy
A hasonlóság elemzése napjaink Európája és a 18. századvégi amerikai történések között Navracsics Tibor szerint sem megkerülhető – szerinte sem véletlen, hogy a fejlemények kapcsán az európai integráció hamiltoni pillanata felmerül. Abban azonban a politikus, jogász, politológus kételkedik, hogy a két eseménysor jelentőségét tekintve párhuzamba állítható-e.
A „szövetségi szint” ugyanis az EU esetében kézenfekvő módon az Európai Bizottság volna. A testület azonban – jóllehet ambiciózus terveket dédelget – méretében, funkcióját és hatáskörét tekintve korlátozottnak tekinthető egy tényleges szövetségi kormányzathoz képest.
Akárhogy is, az uniós szintű adósságfelvétel kérdését precíz, egyértelmű szabályokkal kell rendezni, máskülönben
Kép: Jakub Porzycki / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Grönland hatalmas ritkaföldfémkészletei elvben enyhíthetnék Európa – így Magyarország – nyersanyagfüggését, ám a kitermelés legkorábban 2035 körül indulhat érdemben. Ez azt jelenti, hogy az EU akkumulátoripara a következő évtizedben továbbra is szinte teljesen Kínára kell támaszkodjon.
Az egykori mentor szerint: Macron Franciaország legrosszabb elnöke az Ötödik Köztársaság 1958-as megalakulása óta.
Gyorsan reagált a kormány a hozzájuk érkező visszajelzésekre és panaszokra.
Célkeresztben az úgymond egészségtelen élelmiszerek és egyes alkoholos italok is.
A város közgyűlése elfogadta, hogy az új tulajdonosok hitelt vegyenek fel a klub működtetése érdekében.
A tavaly megszavazott migrációs paktum szerint Magyarországnak egy 30 ezer illegális bevándorlót befogadó tábort kellett volna építenie.
Persze nem ingyen kérjük.
Volodimir Kudrickij szerint letartóztatása egy politikai harc része.
