Putyin súlyos tragédiába vitte Oroszországot

„Úgy tűnik, az ukrajnai invázió lassabban halad, mint ahogy azt várták volna orosz részről, és elhúzódó harcokra van kilátás. Az ukrán ellenállás is jóval nagyobb, mint arra Vlagyimir Putyin orosz elnök számított, és mint azt bárki várta akár Nyugaton is. Mi lehetett vajon Putyin szándéka, és hogyan mérhette el ennyire a helyzetet?

Talán azért mérhette el, mert az autokráciák egy idő után elveszítik azt a képességüket, hogy az első számú vezetőhöz olyan információ jusson el, ami hiteles, és nem az ő ízléséhez igazodik. Egy olyan ember, aki 22 éve irányítja mindenféle jelentős korlát és ellensúly nélkül Oroszországot, maga is egyre korlátozottabbá válik a tájékozódás képességében.

Ráadásul az elmúlt két évben a Covid-járvány miatt – átvitt értelemben – bunkerbe vonult: nagyon kevesen férnek hozzá, kerülnek kapcsolatba vele. Azt gondolom, hogy egy ideje különböző geopolitikai rögeszméknek is a rabjává vált. Ez a három körülmény adódhatott össze. Úgy gondolhatta, bármilyen nehéz is lesz, bármilyen következményekkel jár is, vagy most megtartjuk Ukrajnát, vagy végérvényesen elveszítjük.

A háború fejleményeit látva mit tud elérni Putyin a mostani helyzetben?

Bevallom őszintén, az utolsó pillanatig az volt a meggyőződésem, hogy ha a józan ész nem költözött ki a Kremlből, akkor egy ilyen háborúra, egy ilyen nyílt és átfogó támadásra nem kerülhet sor.

Többek között azért sem, mert azt gondoltam – és az események ebben a tekintetben igazoltak –, hogy Oroszországnak nincs olyan ereje, hadseregének és nemzeti gárdájának nincs olyan jelentős személyi állománya, amivel tartósan megszállás alá tudná vonni Ukrajna nagy részét, az egészéről már nem is beszélve.

Nemcsak arról van szó, hogy az ukrán hadsereg sokkal felkészültebbnek, sokkal jobban felszereltnek és sokkal motiváltabbnak bizonyult, mint volt 2014-ben, hanem lényegében a teljesen ukrán társadalom szembefordult Oroszországgal.

Azt, hogy tartósan megszállás alá vonják az országot vagy annak egy részét, nehezen tudom elképzelni.

Ami egy bábkormány felállítását illeti, azzal az a probléma – amit a háború előtt is ki lehetett volna kalkulálni –, hogy egy ilyen kormány csak addig maradhat fenn, amíg ott vannak az orosz megszálló erők. Ha elhagyják az országot, ez a bábkormány hogyan fog működni?

Ezért mondom, hogy kiköltözött a józan ész a Kremlből, mert ezeket a körülményeket végig lehetett volna gondolni, és biztos vagyok benne, hogy a titkosszolgálati és egyéb háttérintézményekben voltak olyan szereplők, akik ezt látták. De a Putyin kapcsán említett három körülmény ezeket eltorzította, és ezzel egy nemzeti katasztrófába taszították Oroszországot.

Súlyos tragédia mindaz, ami Ukrajnával történik, de beláthatatlan katasztrófáról van szó, ami Oroszországot illeti, és a végeredményét még nem is látjuk.

Természetesen reménykedem. Ez a borzalmas háború minél gyorsabban lezárul, annál jobb a világnak. Csak hiú reményeket nem szeretnék kelteni sem magamban, sem másokban.”