A lezárás alatt tartott illegális Downing Street-i bulik ürügyén buktatnák meg pártjának képviselői a brit miniszterelnököt. Lapzártánkkor meglehetősen inog a széke, amire a covidkorlátozások feloldásával reagál Boris Johnson.
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban
Operation Save Big Dog (nagykutyamentő művelet) – ezen a kódnéven kezdett hatalommentő akcióba az Egyesült Királyság konzervatív párti miniszterelnöke, Boris Johnson. Nehéz dolga van: eddigi magánéleti, szakmai és politikai botrányaiból, melyeket részben rakoncátlanul pergő nyelvének, részben túlságosan is kreatív újságírói munkamódszerének köszönhetett, a brit kisember szimpátiája mentette ki,
Most azonban, amikor napról napra biztosabbá válik, hogy a saját karanténszabályait sorozatosan áthágva iszogatott végtelenbe nyúló partikon a Downing Street 10. alatti kormányfői rezidencián, míg az ország másik hatvanhétmillió lakosa a lezárás keserű kenyerét nyelte, egyre kevésbé számíthat erre a szimpátiára. „Mindig az volt a helyzet, hogy az emberek inkább ittak volna meg egy sört Boris Johnsonnal, mintsem rábízzák a gyereküket – írta Chris Curtis, az Opinium nevű közvéleménykutató szakmai vezetője. – De úgy tűnik, ez a válság oda vezetett, hogy az emberek már sörözni sem akarnak vele annyira.”
Johnson maga viszont a lockdown alatt is olthatatlan vágyat érzett a sörözés iránt. Az első három, szigorú lezárással járó hullám alatt sajtóértesülések szerint összesen kilenc szabályellenes bulinak adott helyet a Downing Street 10., amelynek homlokzatát kordonok, hátsó kertjét kormányzati irodaépületek zárják el a pórnép kíváncsi szemei elől – az emeletekről viszont az elégedetlen kollégák azt lesifotóznak, amit nem szégyellnek. Így kerültek a sajtóhoz képek egy 2020. május 15-én tartott, nagyjából húszfős borozgatásról, melyet Boris és Carrie Johnson is megtisztelt.
Május 20-ára aztán a kormányfő személyi titkára hívott össze egy harminc-negyven fős együttlétet, meghívójában azt írva,
„hozzuk ki a legjobbat a gyönyörű időből néhány távolságtartós itallal a 10. szám alatti kertben ma este”.
Ez a parti kapta talán a legnagyobb médiafigyelmet mind közül, mert a Downing Street alkalmazottai minden bizonnyal akkor végezték hozzá az előkészületeket, amikor Oliver Dowden államtitkár sajtótájékoztatón jelezte a briteknek: innentől kezdve legfeljebb egy háztartásukon kívül élő emberrel találkozhatnak, vele is csak szabadtéren, nyilvános helyen, két méter távolságot tartva.
Amikor aztán 2020. november 13-án a miniszterelnök az utazási korlátozások megszegése miatt kirúgta főtanácsadóját, Dominic Cummingsot, a sértődött politikus megszellőztette a sajtónak, hogy Boris Johnsonék előző éjjel is bulit tartottak a kormányfői lakosztályban. November 27-én aztán egy távozó munkatárs tiszteletére tartott ötvenfős ivászatra tévedt oda „beszédet mondani” a miniszterelnök, december 14-én angyalkásat játszott a kormányfői hivatal több tucat alkalmazottja, 15-én egy Zoomon tartott karácsonyi kvíz alatt Johnson mindenféle távolságtartás nélkül szórakozott pár munkatársával, december 17-én a kabinetirodán rögtön két parti is volt, másnap pedig partivá fajult egy próba-sajtótájékoztató a Downing Street 10. frissen elkészült sajtótermében. Utóbbi eseményről a miniszterelnök állítólag nem tudott, s a botrány kirobbanása után kiadott sajtótájékoztatójában felháborítónak nevezte. Az illegális bulik sorát egy hétórás dínomdánom zárta tavaly áprilisban, Fülöp herceg temetésének előestéjén, amiért
aztán Johnson „mély és keserű megbánást” tanúsítva bocsánatot kért a királynőtől.
Hasonló bocsánatkérésre a lóvá tett választók egyelőre nem számíthatnak – Johnson a személyi titkára által májusban összehívott partival kapcsolatban a parlamentben azt mondta, „a Downing Street 10. egy nagy szerv, melyben a kert az irodák kiterjesztéseként működik. Ezt a vírus megállítása érdekében folyamatosan a friss levegő forrásaként használjuk. 2020. május 6-án valamivel hat óra után mentem ki a kertbe, hogy köszönetet mondjak többcsoportnyi munkatársnak, mielőtt huszonöt perccel később visszamentem volna az irodámba dolgozni. Az volt a meggyőződésem, hogy ez munkahelyi esemény”.
Keir Starmer, a Munkáspárt elnöke természetesen sietett lecsapni a magas labdát: „Ahogy elhaladt az üres italosüvegek és a többtálcányi szendvics mellett, nem vette észre, hogy ez egy parti? Tudatában van annak a miniszterelnök, hogy mennyire nevetségesen hangzik ez?”
A Munkáspártnak egyébként is minden oka megvan nevetni, ugyanis a „partygate” felszínre hozott egy jelentős törésvonalat a Konzervatív Párton belül. A 2019-es elsöprő jobboldali győzelem nem a semmiből érkezett, hanem jelentős részben az úgynevezett vörös falból, Közép-Anglia, Észak-Anglia és Északkelet-Wales azon választókerületeiből, amelyek hagyományosan baloldaliak, de az EU-ból való kilépés támogatói is, így a 2019-es választáson a brexit végrehajtását ígérő torykra szavaztak.
Igen ám, de a 2019-ben megválasztott parlament harmadik évében a brexit még mindig csak torzó, az északír határhelyzet továbbra is rendezetlen, és a járvány által megtépázott, inflációtól, kamionsofőr- és energiahiánytól sújtott gazdaságon egyelőre egyáltalán nem látszik, hogy jót tett volna neki az unióból való kilépés.
december elején a partibotrány hatására valósággal bezuhant, most 32 százalékon áll, a Munkáspárt pedig 41 százalékot kapna – és mivel a brit választások kizárólag egyéni körzetekben dőlnek el, a mandátumkülönbség ennél még jóval jelentősebb lenne.
A népszerűségvesztést a leginkább a vörös fal területéről megválasztott toryk érzik a bőrükön, az ő székük inog a leginkább – így az ő köreikben a legnagyobb a zúgolódás a legújabb felmérés szerint a britek 72 százaléka által elutasított miniszterelnökkel szemben. Most van itt a pillanat, hogy a választási földrajz szülte nehézségeiket egy az egyben a népszerűtlen Johnson nyakába varrják, és magukat erkölcsös, a törvényszegő kormányfőt megpuccsoló politikusoknak láttatva visszanyerjék választóik szimpátiáját.
Ennek jegyében cselekedett Christian Wakeford, Bury South képviselője, aki – azzal a szándékkal, hogy kilépési hullámot indítson el a Konzervatív Pártból – nemes egyszerűséggel átlépett a munkáspárti frakcióba, deklarálva, hogy a miniszterelnök „képtelen olyan vezetést és kormányzást nyújtani, amilyet ez az ország érdemel”. És bár kiállása bátor, gerinces lépésnek tűnhet, Wakeford talán inkább csak ürügyet keresett egyébként is esedékes dezertálásához – körzetét 1997 és 2019 között munkáspárti politikus képviselte, emiatt ha 2024-ben itt akar újra nyerni, kénytelen lesz bedolgozni magát a vörösökhöz.
Valamivel őszintébben cseng a 2024-es választáson egyáltalán nem veszélyeztetett volt brexitminiszter, David Davis kritikája, aki a Neville Chamberlain világháborús miniszterelnököt lemondásra buzdító egyszeri parlamenti képviselő, Leo Amery szavaival próbálta sajtónyilvánosan távozásra bírni Boris Johnsont:
„Bár sok jót tettél, már túl sokat ültél itt. Menjél Isten nevében!”
Egyelőre azonban parlamenti forradalom nem fenyegeti Johnsont, azt a szakértők az üggyel kapcsolatos miniszterelnökségi vizsgálati jelentés utánra várják.
Közben persze a kormányfő is meghozta a saját óvintézkedéseit, hogy megállítsa maga és pártja gyors népszerűségvesztését: a súlyosan elfogult hírszolgáltatásáért gyakran kritizált BBC minden állampolgár által kötelezően megfizetett licencdíját két évre befagyasztotta, s megígérte, hogy öt év múlva el is törli. Emellett az omikron vírusvariáns által okozott enyhe tünetekre hivatkozva feloldotta szinte az összes járványügyi korlátozást, hangsúlyozva, hogy „bízunk a brit emberek ítélőképességében”. Nagy kérdés viszont, hogy vajon a brit emberek bíznak-e még az ő ítélőképességében.
Nyitókép: Boris Johnson whiskyt kóstol Skóciában 2019-es kampányában. Fotó: AFP/Daniel Leal/Pool
„Nem túl fényes négy év után” a Fidesz képes volt közel két és félmillió szavazót elvinni az urnákhoz, ami nem kis eredmény – világít rá Megadja Gábor, aki Kohán Mátyással volt Kacsoh Dániel vendége a Reakcióban.
A jobboldali pártvezető a Telegraphban fejtette ki, miért óriási felelősség a múlt heti, elsöprő erejű győzelem.
A brit miniszterelnök nagy beszédben próbálta megmenteni politikai jövőjét, de a munkáspárti elégedetlenség tovább erősödött a választási vereség után.
Az angliai önkormányzati választásokon leszerepeltek a klasszikus pártok, miközben Nigel Farage jobboldali kihívója várakozáson felül teljesített.
Az ideológiai vakság következményei mostanra kézzelfoghatóvá váltak a mindennapokban.
Budapest főpolgármestere visszavonulót fújt és előállt az új tervvel.
A nemzeti össztermékük 0,25 százalékáról lenne szó.
Arra is fény derült, mit tervez a kormány az Ukrajnából érkező élelmiszerekkel és hogyan alakítaná át az agrártámogatásokat.
