az integráció a sokféleség egységén alapul.
Éppen ezért a politikus úgy véli, hogy zsákutcába vezet minden olyan kísérlet, amely eltérő elképzeléseket egyfajta szempontrendszer mentén egységesítene. Puttrich példát is említ: véleménye szerint
politikai agressziót követett el az Európai Parlament,
amikor a tavaly nagy port kavart szigorú abortusz-szabályozás miatt avatkozott be Lengyelország belügyeibe. Hasonlóképpen aggályos, amikor az Európai Bizottság esélyegyenlőségi biztosa elítéli a „keresztnév” kifejezést, s helyette a világnézeti szempontból is semleges „utónév” kifejezés használatára buzdít. Ezek a témák Puttrich szerint vitára alkalmasak, erőltetésük azonban agressziónak minősül. Puttrich bírálja Olaf Scholz német kancellárt is. Szerinte a politikus feleslegesen vállal konfliktust Lengyelországgal akkor, amikor visszautasítja lengyelek által követelt második világháborús jóvátételeket, s összeveti ezeket az összegeket azokkal, amelyeket Németország befizet az Európai Unió részére.
S ha már Lengyelország és konszenzuskeresés: úgy tűnik, hogy a „magyarlengyelezés” jelensége nem csak a hazai közélet számára feltűnő. Lucia Puttrich szerint ugyanis épp ezzel, vagyis