A pax Europaea vége?

2021 orosz katonai csapatok ukrán határ menti mozgósításával indult, majd Moszkva év végi katonai manőverei lényegében keretet adtak az egyébként sem könnyű esztendőnek. A nemzetközi sajtóban borúsabbnál borúsabb párhuzamok olvashatók: az elmúlt évet 1913-hoz vagy 1938-hoz hasonlítják – az előbbi után úgy robbant ki az első világháború, hogy valójában senki sem tartotta elképzelhetőnek, az utóbbinál pedig az egyik nézet szerint az európai vezetők túlzott békülékenysége eredményezte az emberiség eddigi legpusztítóbb világégését.

Azzal mindenki tisztában van, hogy Moszkva sem érdekelt a háborúban, és zsarolást folytat, de azt nem lehet tudni, hogy meddig terjed az orosz blöff. Ezt interpretálhatjuk úgy is, hogy a békülékeny hangnemnek vége, Oroszország kimutatta a foga fehérjét, és határozott ultimátumot adott a Nyugatnak, ami a második világháború óta kialakult európai békét, a pax Europaeát fenyegeti.

Mindkét oldal álláspontja érthető: Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint a NATO túl közel került az orosz határokhoz, és elfogadhatatlan a szervezet további bővítése. Moszkva szerint továbbá a 2002-es római nyilatkozat ellenére – amelyben Oroszország és a NATO kimondták, hogy nem tekintenek egymásra ellenfélként – a nyugati biztonsági szervezet számára továbbra is a keleti szomszéd az első számú veszélyforrás. Európa a maga részéről tartja magát ahhoz, hogy minden országnak megvan a szuverén választási joga, és a volt szovjet tagállamok, Ukrajna, Grúzia vagy Moldova ahhoz a szervezethez és szövetséghez csatlakoznak, amelyikhez csak szeretnének.

Az ellentét feloldhatatlannak tűnik: a kollektív Nyugat nem fogja elfogadni Európa hidegháborús korszakhoz hasonló felosztását befolyási zónákra, Oroszország viszont jóformán csak akkor törődne bele a NATO működésébe, ha a szervezet egyáltalán nem is létezne. Ilyen helyzetben a Moszkva által az Egyesült Államoknak és a NATO-nak felajánlott szerződéstervezet – lényegében ultimátum – érdekes kísérlet, de teljes mértékben a hidegháborús logikára épül.