Az a szándékuk, hogy megváltoztassák a nyelvet és az elmét – Rodrigo Ballester a brüsszeli nyelvújítókról

Rodrigo Ballester európai jogi szakember, a Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője. Tizennyolc évig dolgozott az uniós intézményrendszerben, dolgozott az Európai Parlament politikai és jogi tanácsadójaként, foglalkozott a Bizottság igazságügyi főigazgatóságán kisebbségvédelemmel, majd a migrációs főigazgatóságon az unió Marokkóval és a szubszaharai országokkal fenntartott kapcsolataival foglalkozott. 2014-2020 között Navracsics Tibor kulturális biztos kabinetének tagja volt.

***

A legtöbb olvasónk szerencsére nem járatos a brüsszeli buborékban. Elmondaná röviden, hogyan keletkezik egy olyan dokumentum, mint amilyen a napokban az uniós bürokrácia újbeszél-kódexe volt?

A Bizottság most igyekszik ezt valamiféle hibaként tálalni, mintha nem figyeltek volna oda. Nem így van. Az Európai Bizottság egy nagyon bürokratikus hely. Mielőtt egy ilyen dokumentumot elfogadnának és bemutatnának, több tucat kézen megy keresztül. Most persze azt mondják, hogy ezek az irányvonalak nem megfelelőek, nem igazodnak a Bizottság normáihoz – de ezt csak azért mondják, mert rajtakapták őket. Tudatában kell lennünk annak, hogy a dokumentumért felelősséget viselő egyenlőségi biztos,

És tartsuk észben azt is, hogy bár a Bizottság csak most fogadta el inkluzív kommunikációs irányvonalait, az Európai Parlament és a Tanács ezen már évek óta túl van! Általános trend a brüsszeli buborékban, hogy olyan nyelvi szabályokat léptetnek életbe, amelyek egy konkrét ideológiát tükröznek.

Készül valamiféle belső hatástanulmány arról, hogy a közvélemény miként reagál majd vajon egy ilyen dokumentumra? 

Nincs, mert nagyon eltávolodtak a közvéleménytől és a mindennapi élettől. Nagy meglepetésemre néhány bizottsági bürokrata ismerősöm nem is tudott erről a botrányról, pedig elérte a Vatikánt, címlapokra került Olaszországban, Franciaországban és sok más helyen... Ez jól rámutat arra, mennyire el vannak szigetelve. Csak a saját munkatársaik ellenőrzik őket, ez pedig egy hasonló világlátású emberekből álló visszhangkamra, mindenki, akinek ezekhez az irányelvekhez köze volt, ugyanazon politikai háttérrel rendelkezik. És mivel egyazon ideológiát képviselnek, senki nem gondolt arra, hogy a buborékon kívül ebből esetleg vita lehet. Emellett Brüsszelben divat összekeverni a társadalmat a civilekkel. Ahhoz szoktak hozzá, hogy csak NGO-kkal beszélnek.  Az NGO-k pedig néha kisebbségek érdekeit képviselik, és ha Brüsszel csak a kisebbségre hallgat, végül gyakran értük dolgozik, nem pedig az európaiak többségéért.

Ez a vita rámutat bizonyos NGO-k és lobbik brüsszeli befolyására is. Az a dogmatikus, kategorikus hangvétel, amit az irányelvekben olvasunk, Ctrl+C Ctrl+V-vel került át oda az identitáspolitikával foglalkozó NGO-k legradikálisabb állásfoglalásaiból. Ez aggasztó. Ami pedig szintén aggasztó,

Azt próbálják elérni, hogy a nyelv az ideológiájukhoz igazodjon, és ne a valóságot írja le.

A teljes Bizottság egyetértése szükséges ahhoz, hogy ilyen irányelveket elfogadjanak?

Nem, ez egy biztos kezdeményezése volt. A Bizottság többsége valószínűleg nem is tudott róla. A kereskedelemmel, versennyel, migrációval és egyebekkel foglalkozó embereket nem kérdezték. Nem tudtak az egészről, amíg valaki nyilvánosságra nem hozta, vagy el nem olvasták az intraneten.

Említette, hogy az illetékes biztos, Helena Dalli, aktívan terjeszti a woke ideológiát. Ezzel a dokumentummal mi lehetett a célja? 

Az európai közszolgákat ezen ideológia szóvivőivé és katonáivá szerette volna változtatni. Természetesen a hivatalos cél az inkluzivitás, de

Nem akarom túl mélyen lehúzni az LMBTQ-ügyek bugyraiba, de van egy részlet, amiről meg kell kérdeznem. Az irányelvekben kötelező előírás, hogy az LMBTQ-zászlónak azt a verzióját kell használni, ami tartalmazza a transzneműek háromszögét. Ez nem csak a konzervatívokkal szembeni támadás, hanem erős állásfoglalás is egy vitában, amely az LMBTQ- és feminista táboron belül a transzjogokról folyik. Adódik a kérdés: mégis ki viszi a Bizottságnál az LMBTQ-ügyeket, ki súg Helena Dalli fülébe?

Így van, valóban jelentős konfliktus zajlik a hagyományos feministák között, akik a nőiséget biológiai valóságnak tartják, és a transzaktivisták között, akik tagadják ezt. A Bizottság egyértelműen utóbbiakat támogatja azzal, hogy számos dokumentumában a transzmozgalom dogmáit, kifejezéseit és szimbólumait használja. Hogy ez miért van? Ne becsüljük le az összejátszásukat, szoros kapcsolataikat a brüsszeli radikális transzaktivista csoportokkal. Ebben az a felháborító, hogy

Ha például elolvassa a Bizottság rasszizmussal, LMBTQ-ügyekkel vagy nemi egyenlőséggel kapcsolatos stratégiáját, megtalálja benne az interszekcionális woke ideológia minden dogmatikus állásfoglalását. Ez nem véletlen egybeesés.

Az Európai Unió több mint húsz hivatalos nyelven dolgozik, ezeknek nyelvtani nemekkel, inkluzivitással kapcsolatos jellemzői erősen eltérnek egymástól. Hány nyelvet vettek egyáltalán figyelembe az irányelvek megalkotásakor?

Egyet sem, azaz csak az angolt. Én, akinek spanyol és francia az anyanyelve, gondolkoztam is azon, hogy hogyan lehetne ezeket egyáltalán lefordítani a nyelveimre. Nem beszélhetünk ugye policemanről, helyette policeperson-t kell mondani – hát, ez spanyolul vagy franciául nem így működik. A magyar felől közelítve is megállapíthatjuk, hogy

Egyértelmű, hogy az irányelveket csak az angolra dolgozták ki, és valószínűleg nem is akarták őket lefordítani, hiszen az EU-ban az angol a lingua franca, és ezek a „javaslatok” rendkívül jelentős hatást gyakoroltak volna arra, ahogyan a Bizottság más nyelveken kommunikál.

Beszéljünk még egy érdekes passzusról a dokumentumban, a „káros nemi, kori, etnikai stb. sztereotípiák” erősítésének tilalmáról. Jól értelmezem, hogy ez gyakorlatilag egy gumiszabály, amelyet bármely bizottsági tisztségviselő szájából véletlenül elhangzó konzervatív vélemény ellen bármikor be lehet vetni?

Valószínűleg nem konzultáltak ezekről az irányelvekről a többi biztossal, de végső soron nekik is azok alapján kellett volna kommunikálniuk a kereskedelemről, migrációról, klímaváltozásról és minden másról. Izgalmas elképzelni, mennyire más lenne a kereskedelmi tárgyú kommunikáció, ha rendes családok helyett szigorúan meleg családokat mutatva, János és Mária helyett Juliót és Malikát emlegetve zajlana. A Kommunikációs Igazgatóság gondoskodott volna arról, hogy minden kolléga az irányelveknek megfelelően kommunikáljon.

Mi volt az a hatás, ami végül meglepő módon elvezetett az irányelvek visszavonásához, illetve Dalli biztos félszívű bocsánatkéréséhez?

Óriási közfelháborodás volt. Olaszországban a politika legmagasabb szintjéről szálltak be a küzdelembe. Közbelépett a Vatikán is, mert bizonyos elvek közvetlenül a keresztény hitet támadták, így például az is, hogy betiltották a „karácsonyi időszak stresszes lehet” kifejezést. Az én olvasatomban viszont a legfontosabb szempont az volt, hogy 3-4 héttel ezelőtt már volt egy vita egy hasonló témában, akkor az Európa Tanács indított kampányt a hidzsáb mellett, szintén az Európai Bizottság támogatásával. Ez a kampány óriási felháborodást keltett Franciaországban, néhány miniszter nyíltan kritizálta is azt. Ezért az Európai Tanács a kampány visszavonására kényszerült, most pedig Brüsszel rájött, hogy alig néhány hét elteltével megint sikerült egy vitát kirobbantaniuk.

az irányelveket és közzétenni egy sajtónyilatkozatot. Ez is rámutat arra, hogy belül a woke ideológia egyre inkább megveti a lábát, és csak akkor hajlandók visszakozni, ha a külvilág rájuk üvölt. Ha nem leszünk továbbra is résen, az Európai Unióban ez az ideológia lassan kötelező lesz.