Prágai ősz – Csehország hamarosan választ

Greczula Levente László írása a Mandiner hetilapban

A cseh légierő ezüstszínű Airbus repülőgépe már egy nappal a budapesti demográfiai csúcstalálkozó előtt leszállt a kecskeméti reptéren. Kilépett belőle Andrej Babiš és népes kísérete. Orbán Viktor az előtérben várta. Útra keltek, ettek egy halászlevet Algyőn, megnézték a déli határon felhúzott kerítést, majd Babiš a demográfiai csúcson elmondta, hogy az európai emberek azért nem vállalnak gyereket, mert elkényelmesedtek. Egypár fénykép még a Karmelita teraszán, aztán kocsiba be, irány a repülőtér. Andrej Babišnak sűrű napjai vannak. Andrej Babiš kampányol.

Október 7-én és 8-án alsóházi választást tartanak Csehországban. A versengés kétszáz képviselőházi mandátumért folyik, és talán kiélezettebb, mint valaha. Sokat elmond a cseh közélet széttagoltságáról, hogy a 2017-es előző választás után kilenc frakció alakult az alsóházban, ide nem értve a független képviselők csoportját.

s az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a koalíciós kormányzás sem könnyű kihívás.

Állítsuk vissza a naptárunkat négy évvel: a 2017-es voksolást egy viszonylag új párt, az Elégedetlen Polgárok Akció­ja (ANO) nevű mozgalomból kinövő, politikailag nehezen besorolható – jobbközépnek és populistának is nevezett, ám a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért párt­-családhoz és az Újítsuk meg Európát frakcióhoz tartozó – ANO 2011 nyerte meg a jelenlegi miniszterelnök, Andrej Babiš vezetésével. A párt a szavazatok valamivel kevesebb mint 30 százalékával tudott győzni. Mivel önszántából egy komolyabb párt sem szeretett volna koalícióra lépni vele, Babiš megpróbálkozott a kisebbségi kormányzással. Egy sikeres bizalmatlansági indítvány után újra kormányalakítási megbízást kapott Miloš Zeman köztársasági elnöktől, ezután pedig sikerült végül rávenni a Cseh Szociáldemokrata Pártot (ČSSD) a koalícióalakításra, a Cseh- és Morvaország Kommunista Pártját (KSČM) pedig a külső támogatásra.

Három párt kellett tehát ahhoz, hogy a kormánynak egyszerű többsége legyen a képviselőházban. Azonban az ANO 2011 – ČSSD –KSČM-trió sem bizonyult hosszú életűnek, már csak az alapvető ideológiai különbségek miatt sem. A Mandiner idén június 17-én megjelent számában részletesebben is foglalkoztunk azzal a belpolitikai viharral, amelybe tavasszal majdnem belebukott Andrej Babiš, és amely a koalíció felbomlását okozta.

De Andrej Babiš kormányon maradt, és örömmel folytatná is a kormányzást október után. 25 százalék körüli eredménnyel végezhet az első helyen,

ami mind az ANO 2011-nek, mind pedig az ellenzéki pártoknak új kihívásokat jelent.

Kalózok, polgárok és polgármesterek

A csehországi ellenzéki pártok ugyanarra a következtetésre jutottak, mint amivel magyarországi kollégáik próbálkoznak:

Mivel azonban sok párt van, amelyek részben talán még Andrej Babišnál is jobban utálják egymást, az összefogósdi Csehországban sem annyira egyszerű vállalkozás. A dolog tehát úgy néz ki, hogy a nagy összefogási lázból rögtön négy szövetség is szárba szökkent – úgy is hívják magukat, hogy a demokratikus ellenzék.

Az első szövetség a Cseh Kalózpárt (Piráti) és a Polgár­mesterek és Függetlenek (STAN) akaratából jött létre – jelenleg 20 százalék körüli támogatottságuk van. A kalózok egyfajta újbaloldali erőként működnek, a liberálisnak címkézett STAN viszont az Európai Néppárt tagja. Kezdetben a kalózpárt volt a domináns, de mára nagyjából kiegyenlítődtek az erőviszonyok, ami furcsa módon együtt jár azzal is, hogy a duó gyengébben szerepel a mostani közvélemény-kutatásokban, mint a tavasziakon.

a STAN első embere, Vít Rakušan kolíni expolgármester pedig alelnökként tevékenykedik. A Kalózok és Polgármesterek eddigi fénykora a késő tavaszi, kora nyári időszakra tehető, ekkor 25 és 30 százalék körül mozgott a népszerűsége – sokáig vezette is a tömörülések erősorrendjét. Ennek az időszaknak vége, valószínűleg részben azért, mert azóta az ANO 2011 is elkezdett kampányolni.

Időközben aztán a polgári pártok, vagyis a Polgári Demokrata Párt (ODS), a Keresztény és Demokrata Unió – Csehszlovák Néppárt (KDU–ČSL) és a Hagyomány-Felelősség-­Prosperitás (TOP 09) is bejelentették a maguk szövetségét, amit Együttnek (Spolu) kereszteltek el. Az ODS az Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsalád tagja, a másik két erő az Európai Néppártban foglal helyet. A szövetség leheletét a tarkóján érezheti Babiš: 23 százalék körüli támogatottsággal a második helyen áll a népszerűségi versenyben.

A Spoluban a polgári demokrata Petr Fiala a főnök, hiszen a korábbi mérések szerint a trió legnépszerűbb tagja az ODS. A párt egyébként a Václav Havel-féle Polgári Fórumból nőtt ki, Václav Klaus alapította 1991-ben, vagyis a cseh politika egyik régi motorosának számít – a ČSSD mellett, amelyet viszont Andrej Babiš lényegében bedarált az előző években.

vagyis minden bizonnyal ő alkotja majd a második legnagyobb képviselőcsoportot az ANO 2011 mögött az új képviselőházban.

Március legelején létrejött egy harmadik választási szövetség is a Trikolór Állampolgári Mozgalom, a Szabadságpártiak, illetve a Csehországi Földbirtokosok Pártja (SsČR) részvételével. Ezt a csapatot inkább a rend kedvéért említjük meg, hiszen az egyik legkülönlegesebb cseh politikai hagyományra, az euroszkepticizmusra bazírozó alakulatokat egyelőre nem fenyegeti a képviselőházba jutás veszélye. Még úgy sem, hogy egy új módosítás úgy korrigálta a választási törvényt, hogy most már kevésbé diszkriminálja a választási szövetségeket. Hasonló helyzetben van a Polgári Demokratikus Szövetség (ODA), az Agrárdemokrata Párt (ADS), a Nemzet Rendje (RN) és a Demokratikus Zöldpárt alkotta Szövetség a Jövőért (APB) is, amelyet szintén márciusban hoztak létre, és amely egyelőre szintén alulról vizsgálgatja a parlamenti bejutási küszöböt.

Multikulti bevándorlásellenzők, leszalámizott kommunisták

A félig japán, félig morva származású Tomio Okamura által vezetett, egészen EU-szkeptikus és bevándorlásellenes Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) nevű párt viszont egyedül is megőrizheti 10 százalék körüli támogatottságát, és az új parlament stabil résztvevője lehet a következő ciklusban.

Érdekes, hogy mi történt az ANO 2011 két eddigi koalíciós partnerével. Sem a szociáldemokraták, sem a kommunisták nem vesznek részt egyetlen választási összefogásban sem, így az sem egyértelmű, hogy bejutnak-e egyáltalán a képviselőházba. Pedig a 2017-es választáson mindketten 10 százalékosak voltak, egyúttal az ország második és harmadik legjelentősebb politikai erői az ANO 2011 után.

A Babišsal való közös kormányzás viszont kíméletlenül ledarálta mind a két alakulatot, és ezen az sem segít sokat, hogy a KSČM április közepén besokallt, és otthagyta Babišékat. A szociáldemokraták maradtak, viszont egyre mélyebbre süllyedtek saját belső hatalmi harcaikban. Ez a két tényező is közrejátszott abban, hogy a rendszerváltozás utáni cseh politika egyik legrégibb pártja az októberi választáson akár ki is hullhat a képviselőházból, hiszen már hosszabb ideje a bejutási küszöb körül egyensúlyoz.

Orbán, a jolly joker

Andrej Babiš nincs valami nagy véleménnyel az ellenzéki összefogásról. „Azonkívül, hogy meg akarnak szabadulni tőlem, semmiben nem értenek egyet” – mondja a Mandinernek adott interjújában, amely szeptember 23-án jelent meg. Az ANO 2011 továbbra is a legnagyobb párt Csehországban, ami azt jelenti, hogy valahol 25 és 30 százalék környékén végezhet a mostani voksoláson, talán valamivel gyengébb eredménnyel, mint négy évvel ezelőtt.

A miniszterelnök apait-anyait belead a kampányba, aminek kulcsfontosságú része volt a múlt heti magyarországi látogatás is. Orbán Viktorral kampányolni afféle jolly joker Csehországban, mivel egy 2019-es felmérés szerint

Zuzana Čaputová szlovák államfő és Ferenc pápa után. Aki tehát a röszkei határkerítésnél Orbán oldalán leteszi a nagyesküt, hogy Csehország egy migránst sem fogad be, annak a cseh választók egy jó részénél biztosan nyert ügye van.

Az ANO 2011 kampánya egyébként is a szuverenitás kérdése köré szerveződik. „Ez az utolsó esély arra, hogy megvédjük nemzeti érdekeinket, kultúránkat és identitásunkat” – mondta a miniszterelnök egy kampánybeszédben. A Babiš-párt azt ígéri, hogy a migránsok mellett az eurót sem engedik be Csehországba, nem emelnek adókat, és – alighanem a Škodára gondolva – nem fogják betiltani a belső égésű motorokat sem. A nyugdíjasok viszont biztosan jól járnának, ha az ANO 2011 folytathatná a kormányzást, hiszen a miniszterelnök már most bejelentett egy hatalmas nyugdíjemelést, ami persze nem egyből a választás után kezdődne, hanem szép fokozatosan valósulna meg 2025-ig – vagyis a következő választásig.

Noha a jól hangzó ígéretek sok választót terelnek az ANO 2011-hez – elsősorban a vidéki és az időskorú lakosság köréből –,

(lásd keretes írásunk). Bár Csehország lakói köztudomásúlag euroszkeptikusok, a Kalózok és Polgár­mesterek szövetség azzal igyekszik mobilizálni a választókat, hogy ha nem váltják le Babišékat októberben, az ország könnyen elbukhat egy csomó uniós pénzt. Ez egyelőre nem hozta meg az áttörést, ettől függetlenül a miniszterelnök joggal tarthat attól, hogy a választás előtti néhány napban futni kezd a szekér az ellenzéknél.

Bár a két ellenzéki szövetség, az Együtt és a Kalózok és Polgármesterek közösen jóval több szavazatra számíthat, mint a Babiš-párt, kár lenne abban reménykedniük, hogy a bab is hús, elvégre a hiányzó parlamenti többség csak az egyik akadály, amit valahogy le kellene győzniük a választás után. A másikat Miloš Zemannak hívják. Zeman és Babiš különleges kapcsolatáról sok találgatás látott már napvilágot, hiszen

legalábbis politikai értelemben. A megosztó megnyilvánulásairól is ismert Zeman nemrégiben kijelentette, hogy ő csak egy pártvezérnek fog kormányalakítási megbízást adni, választási összefogások vezetőinek nem. Ez afféle huszonkettes csapdája az ellenzéknek, Babišnak pedig üdvözlendő hír.

Csakhogy van a dologban még egy csavar, jelesül a hetvenhét éves Zeman súlyos betegsége, amely miatt szeptember közepén kórházba is került. Bár néhány nap után hazaengedték, Babišnak számolnia kell azzal, hogy a köztársasági elnök nem mindig fogja tudni támogatni. Ez a forgatókönyv a legrosszabb esetben már a kormányalakítás alatt valósággá válhat. Mert kormányt alakítani most sem lesz egyszerűbb, mint négy éve: hosszú, zavaros átmenetre kell számítani, amelynek a végén sem biztos, hogy stabil kabinet lesz Prágában – akár Babiš nyer, akár az ellenzék.

Nyitókép: Shutterstock