Walter Ulbrichtra jóval kevesebben emlékeznek, mint utódjára, Erich Honeckerre. Van azonban egy Ulbricht-mondat, ami talán örökre kitörölhetetlen marad a németek – és Európa – emlékezetéből. „Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten”,
azaz: senkinek sem áll szándékában falat építeni.
Ezt 1961. június 15-én, egy sajtótájékoztatón mondta a keletnémet állampárt, az SED akkori első embere. Alig két hónappal később, augusztus 13-án azonban betonkeverők és építőmunkások zaja ébresztette a berlinieket: hatvan éve, hogy a Német Demokratikus Köztársaság vezetése egyoldalúan megkezdte a Kelet- és Nyugat-Berlin közötti határ lezárását. A berlini fal a hidegháború és német megosztottság legkézzelfoghatóbb jelképévé vált.
Walter Ulbricht – vagy ahogy a köznyelv emlegette a falépítés után: Malter Walter – és társai szívük szerint nem vártak volna 1961-ig a falépítéssel. Berlin, az egykori főváros, teljes egészében a szovjet megszállási övezetben feküdt, de az ország egészéhez hasonlóan felosztották a megszálló hatalmak között. Csakhogy a nyugati – amerikai, brit, francia – hatalmak és a szovjetek között egyre szaporodni kezdtek a nézeteltérések Németország jövőjét illetően, a szovjetek pedig fokozatosan kiszorultak a közös döntéshozatalból. A nyugati övezetekben – egyoldalúan – végrehajtott márkareform nyomán
a szovjetek 1948 és 1949 között teljes egészében blokád alá vették Nyugat-Berlint,