ő azt nyilatkozta, hogy „egy lépésről lépésre történő jogi Polexit folyamatában vagyunk”.
Mindeközben azonban Bodnar alkotmányos helyzete sem egészen tiszta: az ombudsmant 2015-ben az ellenzéki Polgári Platform, a kommunista utódpárt, a Demokratikus Baloldali Szövetség, illetve a Lengyel Néppárt támogatta, mandátuma azonban tavaly lejárt. Jelenleg azért van hivatalban, mert a lengyel törvényhozás két háza nem tudott az utódjáról megállapodni, azonban így is kétséges, e pillanatban jogszerűen gyakorolja-e hivatalát: idén áprilisban a lengyel alkotmánybíróság úgy döntött, hogy Bodnar ideiglenes ombudsmanként rövid időre, legfeljebb három hónapra maradhat hivatalban. (És bár a brüsszeli sajtó Stanislaw Piotrowiczról, az Alkotmánybíróság elnökéről gyakran hangoztatja, hogy a PiS színeiben volt parlamenti képviselő, Bodnar esetében megfeledkeznek arról a tényről, hogy ő pedig a PP ombudsman-jelöltje, emellett 2001-ben a CEU-n szerzett jogi mesterdiplomát, és 2011-ben a lengyel LMBTQ-szervezetek Tolerancia-díjjal tüntették ki.)
Az ügyben a Polgári Platform elnöki székébe frissen visszatért volt miniszterelnök és Európai Tanács-elnök, Donald Tusk is megszólalt. Az EU-ból való kilépés eleddig semmivel alá nem támasztott feltételezésére utalva Tusk úgy nyilatkozott, „nem Lengyelország, hanem Kaczyński és a pártja hagyják el az EU-t”, és jelezte, hogy „csak mi, lengyelek, tudjuk azt sikeresen megakadályozni”.
Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter azonban úgy fogalmazott,
ez az ítélet „elítéli az európai testületek törvénytelen beavatkozását és a tőlük kiinduló jogi agressziót”.