Nekiment egy fekete apuka a woke ideológiának

Egy amerikai, illinoisi iskolai tanácsülésen Ty Smith, egy egészségügyi végzettségű rádiós hosszú monológban ment neki a kritikai fajelméletnek és mindennek, ami most szerinte csak rombol és feszültséget szít az Egyesült Államokban.

A máris mémmé vált videóban Smith többek között arról beszél: a kritikai fajelmélet „gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyerekeknek azt tanítják, hogyan gyűlöljék egymást. Azt tanítod szándékosan a gyerekeknek, hogy itt melletted a fehér gyereknek azért jobb, mert ő fehér? És a fehér gyereknek szándékosan azt mondod, hogy »oh, a feketék mind el vannak nyomva«. Hogyan van nekem két egészségügyi végzettségem, ha elnyomott lennék?”

Úgy folytatja: „Két egészségügyi végzettség. Se anyám, se apám nem volt. Végigdolgoztam az utamat a főiskoláig, leültem és végigseggeltem a főiskolát. Azt mondod nekem, hogy a fehérek megakadályoztak engem ebben? Komolyan mondod? Soha egy fehér nem mondta azt nekem, hogy »nos, fiam, erre soha nem leszel képes, mert tudod, a feketék...«”. 

Smith elmondja, ő erről beszél mindig a saját közösségében, „mert a feketék mondják a feketéknek, hogy »oh, semmire nem leszel képes a világban, mert azok a fehérek nem engedik meg, a fehér el fog nyomni téged«”.

Kirohanását úgy folytatja: „Engem ki nyomott el? Az utcáról dolgoztam fel magamat oda, ahol most vagyok, és most itt ülsz velem szemben és a kritikai rasszteória hazugságát mondod? Hogy a feketék a fehérek miatt nem jutnak előre? Viccelsz? Ezért vagyunk itt? Nem is hiszem el, hogy erről kell beszélni”.

Ty Smith emlékezteti a közönséget: „Martin Luther King azt mondta, hogy azt akarja, gyerekei egy olyan világban nőjenek fel, ahol őket mi alapján is ítélik meg? A karakterük alapján. Nem a bőrszínűk alapján. Ha most ezt a cuccot tovább terjesztik, akkor pontosan az ellenkezője fog történni, mint amit King akart; szóval ha jön a február, ne beszéljetek Martin Luther Kingről. Ha jön a február, ne beszéljetek a fekete történelem hónapjáról, ha gyakorlatilag a sírjára vizeltek ezzel a nonszensszel. Mert pontosan ez fog történni.”

Végül arról beszél: „Erről a dologról naponta beszélek. Ott vagyok a szomszédságban, ott vagyok a közösségekben, ott vagyok, az emberek arcába beszélek, ezt csinálom, amióta 18 éves lettem, a feketéknek beszélek. És tudjátok, egyik sem veszi be ezt a nonszenszt.  Egyikük se. De ha ezt be akarjátok vezetni az iskolai tanrendbe, garantálom, hogy halálom napjáig ott leszek, ezt a cuccot leleplezve, rombolva; hadd tudják meg, hogy azt is csinálhatják, amit én csináltam, és eljuthatnak ugyanide, ha munkához látnak... és egy fehér ember sem fogja őket távol tartani az előrejutástól.”