Érthető az Európai Bíróság viszolygása a beruházásvédelmi választottbíróságokkal szemben – beszélgetés Arnaud de Nanteuil-jel

A New York Times egy régebbi cikke szerint az amerikai beruházók sehol másutt a világban nem tettek szert olyan jelentős befolyásra, mint Közép-Európában. Ezek az országok még a rendszerváltoztatást megelőzően szigorú beruházásvédelmi egyezményeket írtak alá. Számításba véve az ezen országok ellen azóta indított jogvitákat, milyen mérleg vonható meg?

Nehéz mérleget vonni alapos elemzés nélkül. Ugyanakkor jogi és politikai szempontból ezeknek az egyezményeknek fontos hatásuk volt: garanciát jelentettek a nyugati beruházók számára, akik a szovjet érából szabaduló országokban habozás nélkül kezdték meg üzleti működésüket. Másfelől pedig ennek révén

Meggyőződésem, hogy kulcsszerepet játszottak az országok külső imázsát érintően: egy beruházó sokkal kevésbé habozik egy zaklatott történelmi hátterű régióba országba települni, ha van védelmére szolgáló beruházásvédelmi egyezmény. 

A legújabb kutatások ugyanakkor arra mutatnak rá, hogy viszonylag gyenge a kapcsolat a beruházásvédelmi egyezmények és a tőkeáramlás között. Ezzel szemben a szabadkereskedelmi egyezmények például jóval erőteljesebben befolyásolják a beruházásokat. Mi a véleménye erről?

Szükséges megjegyezni, hogy ezeket a felméréseket nagyon nehéz elkészíteni, és végső soron csak a korreláció hiányát tudják megállapítani, nem feltétlenül az ok-okozati összefüggés hiányát. A gazdasági mutatókon túl nyilvánvaló azonban, hogy egy ilyen egyezmény aláírása hatással van az ország imázsára, hiszen jelzi a külföldi beruházások fogadásának a szándékát, valamint azt, hogy az adott állam ennek érdekében hajlandó áldozatot hozni. Nekem úgy tűnik, hogy a szabadkereskedelmi egyezmények is ugyanezt a logikát követik. Azt a különbséget látni kell ugyanakkor, hogy

Ha tehát egy országban nincsen telekommunikációs hálózat, akkor a beruházók az üzleti lehetőség érdekében beruházásvédelmi egyezmény nélkül is befektetnek. Ez a helyzet a természeti erőforrásokkal is. 

Az elmúlt időkben egyre többet hallani ezen egyezmények káros hatásairól. El tudná ezeket magyarázni?

E káros hatások egyfelől ezeknek az egyezményeknek a félreértéséből, másrészt pedig a meglévő hibák politikai célokra történő felhasználásából fakad. Harmadsorban pedig tényleg vannak hibái a beruházásvédelmi rendszernek. A beruházásvédelmi egyezmények jogot biztosítanak a vállalatoknak (beruházóknak) arra, hogy vitassák azokat az állami intézkedéseket, amelyek sértik a jogaikat. Ez azonban nem tartható azokban az esetekben, amikor az állam például környezetvédelmi vagy szociális intézkedéseket vezet be. A rendszer kritikusai ezt a feszültséget emelik ki. Emellett szintén kritika tárgyát képezik, hogy ezek az egyezmények egy „privát” választottbíróság eljárását teszik lehetővé, amelyben a felek jelölik a választottbírókat. Mindez pedig megnehezíti az állam saját területén végzett közérdekvédelmi tevékenységét, és

Milyen felfogásokkal, módszerekkel lehet orvosolni ezeket a káros hatásokat?

Szükséges megjegyezni, hogy a valóságban kevés olyan eset van, amikor ez a rendszer egy államot ténylegesen megakadályoz abban, hogy a közérdek védelmében hozzon intézkedést, vagy ilyen intézkedés miatt az állam felelősségét megállapítanák. Emellett pedig nem szabad eltúlozni a választottbíróság hibáit sem, amelyek valójában nem magánbíróságok, hanem nagyon is intézményesített bíróságok, amelyek az államok által létrehozott nemzetközi szervezeteken, és elfogadott szabályokon alapszanak. 

Ugyanakkor a kritikusok azt hangsúlyozzák, hogy nem is az államok, hanem a választottbíróságok alkották meg az általános alávetés szabályát 1990-ben. Nem az államoknak kellene erről dönteniük?

Szerintem nem ez a helyes megközelítés. Az alávetés az egyezményeken alapszik, amelyeket az államok tárgyaltak és ratifikáltak. Ami az 1990-es években megváltozott az az, hogy már nem követelték meg egy olyan külön szerződés meglétét, amely kifejezésre juttatja az állam alávetését. Vagyis a beruházásvédelmi egyezmény önmagában nem volt elegendő a választottbírósági eljárás megindításához, az állami alávetést egy külön szerződésben kellett rögzíteni. A választottbíróságok jogértelmezése azonban fokozatosan szakított ezzel a követelménnyel, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a beruházásvédelmi egyezményben foglaltak elegendőek az állami alávetés megállapításához. Itt azonban szükséges megjegyezni, hogy az államok módosíthatták volna az egyezményeket, hogy ezt megváltoztassák. Minden joguk megvolt ehhez. Ugyanakkor egyetlen állam sem reagált erre, és még a választottbírósági eljárások keretében sem vetették fel, hogy a külön szerződés hiánya miatt nem lenne érvényes az alávetés. 

A 2000-es évek elején végbement bővítés során több mint egy tucat kelet-közép-európai állam csatlakozott az Európai Unióhoz. Ennek eredményeként közel 200 beruházásvédelmi egyezmény úgynevezett EU-n belülivé vált. Az Európai Bíróság részben nem tartotta összeegyeztethőnek ezeket az egyezményeket az uniós joggal. Ön ezt hogyan látja?

Ez érthető az uniós jog logikájának szempontjából. Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy a beruházásvédelmi egyezményekkel kapcsolatos

az uniós bírói fórummal. Véleményem szerint sajnálatos, hogy az Európai Bíróság bár az Alapító Szerződés értelmezésével megtehette volna, mégsem nyitotta meg ezt a lehetőséget a beruházásvédelmi választottbíróságok előtt. Ugyanakkor rögtön hozzá is kell tennem, hogy az európai jog szempontjából nézve ez a megoldás logikus. Emellett helyzet iróniáját mutatja, hogy az Európai Bizottság ezen államok csatlakozási tárgyalása során végig a beruházásvédelmi egyezmények aláírása mellett kardoskodott, miközben jelenleg ugyanezen egyezmények megszüntetéséért harcol.

Hogyan látja az európai országok e szerződések megszüntetése érdekében tett jelenlegi erőfeszítéseit?

Az Európai Bíróság álláspontjának fényében ez elkerülhetetlen. Elvi értelemben tehát ez nem lehet kérdés, ez szerepel a 2020 májusában megkötött egyezményben is, amely megszüntette ezeket a beruházásvédelmi szerződéseket. Ugyanakkor szerepel benne pár kényes kérdés, így különösen az, hogy megszünteti azokat a le nem zárt választottbírósági eljárásokat is, amelyeket még korábban indítottak. Ez felveti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának kérdést, ugyanis elméletileg ha az eljárás egyszer már megindult, akkor az államok már nem vonhatják vissza az alávetésüket. Vagyis

Az Európai Uniót nemrég elhagyó Egyesült Királyság nem szüntette meg a közép-európai országokkal kötött bilaterális beruházásvédelmi egyezményeit dacára annak, hogy az uniós jogból ez következett volna. Az Európai Bizottság még kötelezettségszegési eljárást is indított vele szemben. Véleménye szerint mi a jogi státusa ezeknek az egyezményeknek?

Mindaddig, amíg nem szüntetik meg őket, formális értelemben érvényesek maradnak. Valójában az európai jogtól függetlenül működnek, mert a nemzetközi jog alapján jöttek létre. Még ha az Egyesült Királyságot el is ítélik (ami nem kizárt, hiszen még uniós tagországként követett el jogsértést), akkor is csak az uniós jogban ismert szankciókat lehet vele szemben alkalmazni, ugyanakkor nemzetközi jogi értelemben nem lehet arra kötelezni, hogy szüntesse meg ezeket az egyezményeket. Ezzel szemben

Ennél azonban fontosabb, hogy az Európai Unió ezen a fronton nagyban akar játszani azért, hogy ne kerüljön versenybe az Egyesült Királysággal. A veszélyt ezen a téren az jelentheti, hogy a harmadik országokból érkező beruházók az Egyesült Királyságban telepednek meg, majd onnan a britek és az uniós tagországok között még létező beruházásvédelmi egyezményekből hasznot húzva anélkül lépnek be az egységes belső piacra, hogy kedvező gazdasági hatást gyakorolnának az uniós tagországok gazdaságra, hiszen eszközeik az Egyesült Királyságban maradnak.

A nemrég megkezdődött „Európa Jövőjéről szóló Konferencia”. Hogyan kellene Ön szerint megreformálni vagy újjáépíteni az Európai Unió beruházásvédelmi politikáját?

Elsőként talán összhangban kellene hozni a közvetlen és a portfólió beruházásokra vonatkozó szabályokat; míg ugyanis az előbbiek az EU kizárólagos hatáskörébe tartoznak, addig az utóbbiak esetén a hatáskör meg van osztva a tagállamokkal. Ez az elválasztás az európai politikát kiszámíthatatlanná teszi. Emellett pedig még ha jogi és politikai szempontból egyaránt érthető az Európai Bíróság ilyen mély ellenérzése és viszolygása a beruházásvédelmi választottbíróságokkal szemben,

Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy a választottbíróságokat felváltó állandó beruházásvédelmi bíróság elképzelése mielőbb napvilágot láthasson és bizonyíthassa létjogosultságát. A veszélyt az jelenti, ha kiderül, hogy valójában ez a rendszer is nagyon hasonlít a választottbíróságra, ami azt a benyomást keltheti, hogy az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Mindazonáltal az is fontos, hogy az Európai Unió kitartson a zöld és fenntartható beruházások terén kialakított álláspontja mellett.