Piszkos foltok türkiz mázon

Greczula Levente László írása a Mandiner hetilapban..

Sebastian Kurznak lenni alapvetően nem tűnik a világ legkellemetlenebb elfoglaltságának. Az ember fiatal, tehetséges, közkedvelt, befolyásos, szépen alakul a karrierje, szerencsés a szerelemben, sok barátja van, akikkel közeli munkakapcsolatot is ápol. Persze, akad pár kellemetlenség is: vannak az embernek rosszakarói, gyakran stresszes a munka, és, úgy tűnik, elő-előfordulnak emlékezetkiesések is.

A helyzet ugyanis úgy fest, hogy az Osztrák Néppárt (ÖVP) kancellárja pártbeli kollégáival nagyüzemi jelleggel igyekezett minél több ismerősét, barátját jelentős vagyonokat kezelő állami vállalatok igen jól fizető vezetői pozícióiba juttatni – csakhogy erről mintha megfeledkeztek volna a botrányokat kísérő vizsgálóbizottsági meghallgatásokon.

Beváltatlan ígéretek
Habár Ausztria az európai kontinens legátláthatóbban működő országai közé tartozik, azért nem példátlan a történetében, hogy valakik jól jártak, amikor barátaik politikai hatalomhoz jutottak. Sebastian Kurz 2017-es felemelkedése a változás ígérete volt. A fiatal politikus szakítást ígért az addigi nepotisztikus gyakorlatokkal és tisztséghalmozással, és a külsőségek szintjén sikerült is hitelesen képviselnie ezt a tervet: nemcsak ő volt új ember, hanem bizalmasi köre is, amely addig jórészt ismeretlen technokratákból állt. Megváltozott az ÖVP-márka: kapott egy új nevet a formáció, most már Új Néppártnak is hívják, és a fekete helyett a fiatalosabb türkiz a színe. A választók elég jól fogadták a ráncfelvarrást és személyesen a pártvezetőt is: idestova négy éve, amikor a harmincesztendős politikust Linzben a szervezet elnökévé választották, az ÖVP népszerűsége meredek növekedésnek indult. Az Osztrák Néppárt azóta is rendre elöl végez a közvélemény-kutatásokban – pedig úgy tűnik, hogy a 2020. január óta kancellár Kurz mégsem ragaszkodik annyira a korrupció és a nepotizmus felszámolására tett ígéretéhez.

Erre nemrégiben kezdett csak fény derülni, a helyzet viszont súlyos: a kormányfővel szemben a gazdasági és korrupciós ügyészség is nyomozni kezdett május közepe táján. Sebastian Kurzot és kabinetfőnökét, Bernhard Bonellit azzal vádolják, hogy valótlan kijelentéseket tettek a részben állami tulajdonban álló piaci vállalatok állami tulajdonrészét kezelő Österreichische Beteiligungs AG (ÖBAG) felügyelőbizottságának összeállítását vizsgáló bizottság kérdéseire. Kurz ezzel újabb történelmi elsőségre tehet szert, hiszen ő lehet az első olyan osztrák kancellár, aki ellen efféle nyomozás folyik, aminek a végén akár három év szabadságvesztésre is ítélhetik.

Messzire csapnak az ibizai botrányok
Hogyan jutottunk ide? Minden, vagyis majdnem minden Heinz-Christian Strache és Johann Gudenus, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) politikusainak híressé vált ibizai videójával kezdődött (lád keretes írásunkat). A botrány szálainak, illetve az ÖVP–FPÖ-kormány esetleges további korrupciós ügyeinek felgöngyölítésére 2020-ban parlamenti vizsgálóbizottságot állítottak fel, amely, miután nagy nehezen hozzájutott a vágatlan videófelvételhez, először csak Strache viselt dolgai körül kutakodott. A szabadságpárti politikus természetesen tagadta, hogy bármi jogellenesről beszélgettek volna a kedvelt nyaralóhelyen, vagy hogy tudomása lett volna arról, hogy más pártok finanszírozása körül szabálytalanságok lennének. Tény, hogy a bizottság rendelkezésére bocsátott felvétel nem túl hízelgő Strachére nézve, akinek időközben egyéb zűrös ügyei is napvilágra kerültek – de a meghallgatások nem csak a botrányba belebukó FPÖ-vezérről szóltak.