Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Bődületes baromság, amit az ellenzék művel kormánykritika címén.
„– Gyurcsány házasodott be a befolyásos kommunista Apró-Dobrev családba, nem fordítva, az igaz.
– Persze, Gyurcsány a »vidéki fiú«, de mégiscsak ő volt már miniszterelnök. És valóban miatta mondom azt is, hogy Dobrev az előválasztást ugyan megnyerheti, de alkalmatlan lenne Orbánnal szemben. Ezt a házaspárt ugyanis nem lehet különválasztani a választók fejében.
– Az őszödi tán mégsem volt »igazságbeszéd«, ahogyan akkoriban a baloldali-liberális oldalon tálalták?
– Nem az volt a bajom vele, hogy kimondta, mennyit hazudoztak. A politikusnak hazudnia kell, afféle munkaköri kötelesség ez. Akárcsak a papnak: ha nem tudja megvédeni a gyónási titkot, csak hazugság árán, köteles megtenni. A politikus, ha másképp nem tudja megvédeni az államtitkot, szintén.
– Mondjuk ott nem államtitokvédő kegyes hazugságokra derült fény, de ha nem ez, mégis mi baja Gyurcsánnyal?
– Főként az, hogy nem tartotta be, amit annak a beszédnek a végén mondott. Hogy ugyanis ha nem sikerül, amit akar, akkor lelép és ír majd »kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról«. Írhatott volna persze rosszakat is. Megírtam volna róluk, hogy rosszak, de nem lettem volna rá dühös. Így viszont az lettem. Le kellett volna lépnie, miután megbukott. Hogy ezt képtelen volt belátni, nem bírta visszafogni magát, az számomra alkalmatlanná teszi a vezető szerepére. Pedig nem lehetetlen, hogy az ember megtartsa, amit ígért. Vona Gábor például képes volt betartani az ígéretét, hogy ha nem nyer, lemond.
– És a Fidesz nem tudná betrollkodni az előválasztás győztesének Dobrevet.
– Így van. A jelenlegi előválasztási rendszerben viszont be tudná. És nagyon meg is érné a Fidesznek egy ilyen hekkelés. Én legalábbis úgy gondolom, hogy Dobrev Klára nem tudná legyőzni Orbán Viktort.
– Mert?
– Nem a saját képességei miatt. Azokkal szerintem semmi baj nincs. Kétszer is beszéltem vele, előadásom után jött oda hozzám és teljesen értelmes kérdéseket tett fel. Nem politikáról beszéltünk – evolúcióról. Arról szólt az előadásom is. Azóta mindenesetre jobban odafigyelek rá és meggyőződésem, hogy ez a nő szerelmes a férjébe. Ezért mondjuk nehéz lenne elítélni egy feleséget…
– Mégis, milyen volt belülről megélni, amikor a pesti liberális értelmiség hirtelen elkezdte szeretni Vona Gábort?
– Nem vagyok ám nagyon belül. Ismertem persze azokat, akik később az SZDSZ-t alapították, még gyerekkoromból. Volt olyan is, hogy Demszky Gábor ugyanazzal a lánnyal járt, akivel én – ugyanakkor, ráadásul. Mégsem tartoztam szorosan ehhez a csoporthoz. Fiatal koromban is riasztott valami ebben a társaságban.
– Mi?
– Ahogyan az észt osztották. Az. Szóval nem léptem be a Szabad Kezdeményezések Hálózatába sem, meg később az SZDSZ-be sem. Amikor meg ‘94-ben összeálltak az MSZP-vel, azzal nagyon nem voltam kibékülve. Nem éltek vissza a kétharmadukkal annyira, amennyire a Fidesz most, de az MSZP-nek egyedül is megvolt a parlamenti többsége, indokolhatatlan volt számomra az a koalíció.
– Tehát nem bánta meg, hogy kiszállt a Magyar Narancs szerzőgárdájából, amikor a lap Hitler-bajszos Orbán-címlapot közölt?
– Nem bántam meg, de most már talán el lehet mondani, mi volt az oka annak a címlapnak. Bojtár B. Endre főszerkesztő hosszú évek után először elment akkor nyaralni. Nem volt otthon a macska, cincogtak hát az egerek – és nagyon túltolták. Bojtár is így látta egyébként. Mondtam is neki aztán, hogy ha a Narancs bocsánatot kér és belátja, hogy tévedés volt az a címlap, onnantól írok oda tovább. Ez aztán mégsem történt meg. Bár azóta még annál is rosszabb véleményem van Orbánról, a nácizás, fasisztázás butaság. Akinek csepp ép esze maradt, nem gondolhatja, hogy holnap lágerbe viszik vagy jön érte a fekete autó. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy Orbán velejéig romlottá vált.
– Van ilyen pszichológiai kategória?
– Nincs. Ezt nem is pszichológusként mondom, hanem íróként és állampolgárként. És nem is ez a legérdekesebb benne.
– Hanem?
– Hanem a szélkakassága. Az ugyanis különleges. Nem arra fordul, amerre a szél fúj, hanem arra, amerre holnap fújni fog. Ez azért nem semmi. Nagyjából be is jött neki eddig. Csakhogy egy ilyen szélkakas is éppen annyit forog, mint egy igazi. Ugyanolyan kiszámíthatatlan a partnereinek. Nem lehet rá építeni, de mégsem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról. Persze nem csak ilyen gondjaim vannak vele. Az is például, hogy egyetemgyilkos lett. Hogy kirúgta a CEU-t és hozza a Fudant. Szóval megharagudtam rá.”
Fotó: MTI Fotó: Mohai Balázs