Végleg átveszi a hatalmat a jobbszárny az AfD-ben?

A nyitóképen: Tino Chrupalla és Alice Weidel

Nem túlzás azt állítani, hogy a német rendszerkritikus jobboldali párt, az Alternative für Deutschland (AfD) beleszürkült a koronavírus-járványba. A párt nehezen jut szóhoz a védekezés dominálta politikai életben – a legfrissebb felmérések alapján korábbi támogatói majdnem harmada elpártolt az AfD-től az elmúlt egy évben –, ráadásul egyfajta damoklészi kardként továbbra is ott lebeg felette a nemzetbiztonsági megfigyelés fenyegetése is.

A párton belüli táborok között húzódó mély szakadékok, amik felett nyílt hatalmi harcok zajlanak, már csak ráadásnak számítanak – az AfD szempontjából talán nem is jöhetne rosszabbkor az idei Bundestag-választás, amit szeptember végén tartanak majd.

Az ég kék, az AfD széthúz

Miközben a nagy pártok már mind bejelentették kancellárjelöltjeiket – a CDU/CSU Armin Laschettel, az SPD Olaf Scholzcal, a Zöldek Annalena Baerbockkal az élen vágnak neki a kampánynak –, az AfD, aminek nincs reális esélye arra, hogy kormányfőt adjon, még nem tudott dönteni a listavezető jelöltek személyéről.

tartott pártnapon, és azt is eldöntötték, hogy a listavezetőket a párt tagságának kellene kiválasztania, méghozzá internetes szavazás keretében. Az online voksolás most hétfőn veszi kezdetét, és május 24-ig tart.

Ez első ránézésre akár még szimpatikus lépésnek is tűnhet, végül is az a legtisztább, ha a bázis dönt a kérdésben. De érdemes azért feleleveníteni azt is, hogy mi történt a szász fővárosban rendezett pártnapon. A „Németország. De normálisan” mottóval, személyes jelenlét mellett megrendezett találkozón újra és újra a pódiumra lépett Björn Höcke, a párt türingiai vezetője, az AfD elméletileg felszámolt szélsőjobboldali szárnyának, a Flügelnek az egyik alapítója. Ez egyáltalán nem jellemző Höckére: ő inkább a háttérből szeret irányítani.

az AfD szövetségi társelnökének, aki a párt mérsékeltebb, polgári szárnyának támogatását élvezi. És a radikálisabb csoportok mély utálatát is, ami ismét megmutatkozott az Elba partján, hiszen a rendezvény szombati napján a jobbszárny egy része be is nyújtott Meuthen ellen egy indítványt, ami a lemondását követelte. Az indítványt a résztvevők nagy többséggel elutasították – nyilván a benyújtók többsége sem számolt komolyabban azzal, hogy sikerrel járnak –, de jelzésnek azért elég egyértelmű volt a kezdeményezés.

Ilyen körülmények között aligha lehet meglepő, hogy Drezdában végül nem született döntés a csúcsjelöltek személyét illetően, csak abban állapodtak meg a résztvevők, hogy két listavezetőt választanak majd.

Verseny Chrupalláért

Annál is inkább, mert a csúcsjelöltség egyik legfőbb várományosa, Alice Weidel szövetségi parlamenti frakcióvezető már előre bejelentette, hogy Drezdában nem kíván indulni a jelöltségért. Azt viszont nem mondta a párt jobbszárnyához tartozó Weidel, hogy egy, a párttagság szélesebb körű bevonásával zajló online szavazáson nem méretné meg magát.

Alice Weidel – aki amúgy summa cum laude doktorival és bejegyzett leszbikus élettársi kapcsolattal rendelkezik, s ilyet külön-külön sem tudnak sokan felmutatni az AfD-ben, nemhogy együtt – az utóbbi időben mégsem az érdemei, hanem az esetenként állítólag kifejezetten gyenge frakcióvezetői teljesítménye és persze

Mindezek ellenére a negyvenkét éves Weidel rutinos politikusnak számít, 2017-ben is csúcsjelölt volt, akkor éppen Alexander Gauland akkori AfD-társelnök oldalán.

Alice Weidel

Sejthető volt, hogy Weidel előbb-utóbb megkörnyékezi indulási szándékával Tino Chrupallát, akit 2019-ben választottak az AfD szövetségi társelnökévé Gauland helyére. A negyvenhat éves szobafestő-mázoló Chrupalla sokáig ismeretlen figura volt a párton belül, aztán a 2017-es szövetségi választáson sokakat meglepve megverte Szászország későbbi kereszténydemokrata miniszterelnökét, Michael Kretschmert a görlitzi egyéni választókerületében, innen pedig már nem is nagyon volt megállás a csúcs felé vezető úton.

a szövetségi társelnöki székben, és természetesen a jobbszárny kedvence, listavezetői jelölése többé-kevésbé alapvetés a párton belül.

Csakhogy nem Alice Weidel az egyetlen, aki időközben bejelentkezett Chrupalla csúcsjelölt-társának. Hasonlóan tett Joana Eleonora Cotar is, aki a párt hesseni szervezetéhez és egyébként a Jörg Meuthen-féle mérsékeltebb táborhoz tartozik.

áll hivatalos életrajzában.

A család 1978-ban disszidált Nyugat-Németországba, Hessenben telepedtek le. Joana Eleonora az érettségi után politikatudományt és germanisztikát hallgatott Mannheimban, ebben az időszakban lépett be a CDU-ba is. Ezután rendezvényszervezőként és feng shui-tanácsadóként dolgozott, majd 2013-ban átlépett a frissen megalakult AfD-be, 2017-ben került be a Bundestagba.

Kacifántos életutakból egyébként sincs hiány a családjában:

a 2000-es évek végén olyan platformokba, mint a Facebook, az Airbnb vagy éppen a Spotify.

Joana Eleonora Cotar figyel

Sokat elmond az AfD-n belül uralkodó viszonyokról, hogy

– mint mondja, a társelnök teljesen figyelmen kívül hagyta korábbi megkereséseit. „Azt gondoltam, jó kombináció lennénk, mert az AfD összes táborát lefedjük. Nem ez történt. El kell fogadnom” – nyilatkozta Cotar csalódottan a Cicerónak. A politikusnő szerint nem volt naiv elképzelés együttműködést vizionálni a Meuthen-szárny jelöltje és a jobbszárny jelöltje között, elvégre az AfD-nek továbbra is az lenne a feladata, hogy legerősebb ellenzéki jelöltként politizáljon a Bundestagban, ehhez viszont össze kell fogni.

Hogyan tovább?

Weidel bejelentése után Cotar lázasan jelölttárs után kezdett kutatni, és hamarosan meg is találta az ideális partnert Joachim Wundrak személyében. Az olvasó értetlenül húzhatja fel a szemöldökét: ki az a Joachim Wundrak (és amúgy tényleg ki az a Joana Cotar)?

Nincs egyedül ezzel:

de szűkebb pátriáján kívül nem sokan ismerik, az ARD szerint többen még a neve helyesírásával is gondban vannak – mármint a saját párttársai közül.

Wundraknak eddig még nem volt választott tisztsége, egyedül a hannoveri főpolgármester-választáson indult eddig, de a hagyományosan balos városban nem volt túl sok esélye.

Egyrészt két elég ismeretlen politikus alkotja, akik ráadásul a kevésbé hangos Meuthen-táborból kerülnek ki. Másrészt mindketten nyugati tartományokból érkeznek, miközben a párt éppen keleten erős – bár Wundrak szerint ez nem akkora gond. „Ha az abszolút tag- és választói létszámot nézzük, akkor az egész Kelet csak akkora, mint Észak-Rajna-Vesztfália. Ennyiből a Nyugat is fontos szerepet játszik” – fejtegeti a hannoveri a Cicerónak. Hogy az egykori Kelet-Németország területén élő párttagoknak mennyire lesz szimpatikus ez az üzenet, majd csak jövő hétfő után dől el minden kétséget kizáróan.

A mostani szavazás viszont időszakosan rendezheti az erőviszonyokat az AfD-n belül. Meglepő volna, ha nem a Höcke-féle jobbszárnyhoz közeli jelöltek győzelmével zárulna ez a kör, de az persze kérdéses, hogy szeptemberben mire lesz elég ez az átrendeződés.

Nyitókép fotó: Ina FASSBENDER / AFP