Mit szeretne Biden?
A demokraták progresszív szárnya egyértelműen a filibuszter teljes megszüntetése mellett kampányol. Joe Biden ennél árnyaltabb álláspontot képvisel, mondván, hogy a teljes kivezetéssel kapcsolatban vannak ellenvetései, bizonyos változtatásokra azonban nyitottságot mutat.
A Szenátusban szűk többséget szerző demokraták a filibuszterhez azért nyúlnának hozzá, mert az obstrukció révén a republikánusok a számukra fontos törvényjavaslatokat bármikor blokkolhatják. Márpedig
a Biden-kampány gyökeres változásokat ígért különösen a migrációs politika, a társadalmi igazságosság, az adózás és a klímavédelem területein.
Egyelőre mégis úgy tűnik, hogy Joe Biden a maga részéről az úgy nevezett „felszólaláshoz kötött filibuszter” („talking filibuster”) mellett tenné le a voksát.
„Nem hiszem, hogy teljes mértékben meg kellene szüntetni a filibusztert; oly módon kellene módosítani ennek szabályait, ahogyan azt annak idején, a régi időkben csináltuk. Ekkor az embernek ki kellett állnia, és folyamatosan beszélnie kellett ahhoz, hogy obstruálni tudjon.”
Hogy ez mire kínálna megoldást, arról alább olvashat.
Mi az a filibuszter?
A parlamentáris rendszerekben az obstrukció a képviselői jogok nem rendeltetésszerű használatát jelenti, amelyhez a politikusok a tárgyalás elhúzása, illetőleg a határozathozatal meghiúsítása céljából folyamodnak. Ezt Amerikában filibuszternek (filibuster) nevezik, és a 19. század eleje óta használják.
A Szenátusban ez rendszerint úgy történik, hogy a kisebbségben lévő csoport – de ez lehet akár egyetlen politikus is – az általa kifogásolt szabály elfogadását ügyrendi javaslatok folyamatos beterjesztésével, vagy akár véget nem érő felszólalásokkal igyekezett elodázni.
Emlékezetes például, hogy 2013-ban Texas állam szenátora, Wendy Davis nagyjából 13 órás felszólalásával kívánta blokkolni az abortusz korlátozásáról szóló javaslatot. A rekordot Strom Thurmond, Dél-Karolina egykori szenátora tartja, a maga 24 óra 18 perces felszólalásával az 1957-es Civil Rights Act kapcsán.
Megjegyzendő, hogy az ókori Róma történetéből is hozhatunk példát: Julius Caesar politikai ellenfele, az ifjabb Cato egy több órás szenátusi szónoklattal kényszerítette a sikeres hadjáratából hazatérő Caesart arra, hogy a diadalmenetről lemondva, egymaga lépjen be Róma területére. Caesar ugyanis a köztársaság legfontosabb közjogi pozíciójára, a consuli címre pályázott, amelyre csak személyes jelölés nyomán tehetett volna szert – ugyanakkor a hosszadalmas szervezést igénylő katonai diadalmenetről sem mondott volna szívesen le. Caeasar kérelme éppen ezért arra irányult, hogy a távollétében is jelölhetővé váljon a pozícióra. Ifjabb Cato az erről szóló szenátusi szavazást torpedózta meg szándékosan hosszúra nyújtott beszédével.
Mit lehet ez ellen tenni a mostani szabályok szerint?
A Szenátus a filibuszter ellen az elmúlt évszázadok során többször is fel kívánt lépni. A legegyszerűbb megoldás, ha az összes képviselő a vita lezárásáról határoz. Szintén rövidre zárhatja a vitát, ha a Szenátus a költségvetés kiigazítása mögé bújik („reconciliation”). Ha ugyanis a Szenátus képes megindokolni, hogy a filibuszterrel érintett javaslatnak költségvetési vonzata van, egyszerű többséggel határozhat a filibuszter megtöréséről és a javaslat elfogadásáról. Csakhogy a Szenátus egy tárgykörrel (bevétel, kiadás, államadósság) kapcsolatban évente csak egy kiigazítással élhet, a költségvetést pedig összesen háromszor lehet kiigazítani egy költségvetési év során.