Európa lett a vallástalanul vallásos kontinens
Mit is jelent manapság az, hogy keresztény Európa? És miért tiltakoznak ez ellen annyian?
Aggasztó a mítoszok és hagyományok visszaszorulása a nyugati világban, mert az általuk megtestesített bölcsességek alapvető támaszt jelentettek az ember mindennapi életében.
Joseph Campbell (1904-1987) az egyik legismertebb amerikai vallástörténész, aki élete során a vallások és mitológiák szertartásokban és jelképekben gazdag hagyományait kutatta. Főbb vallástörténeti és mitológiai műveit, így a Velünk élő mítoszok, Az ezerarcú hős, valamint A mítosz hatalma című könyvét magyarra is lefordították. Utóbbi könyv egy több száz oldalas interjú átirat, mely Bill Moyers újságíró, műsorvezető és Campbell közötti beszélgetést hivatott rögzíteni, akik az 1980-as évek során ültek le beszélgetni. Az interjúsorozat Moyers egyik legnézettebb műsora lett, hiszen Campbell olyan gondolatokat fogalmazgatott meg a modern világban zajló társadalmi folyamatokkal kapcsolatban, melyek ma is éreztetik hatásukat.
A nyugati világban a mitológia hanyatlóban van
Campbell úgy véli, hogy a nyugati ember folyamatosan rohan, nem szentel elég időt sem magára, sem másokra, ezért
A szerző szerint mindez azért aggasztó, mert a családi történetek, mendemondák és többezer éves mítoszok bölcsességeket, tanításokat és útmutatást jelentenek, amelyek nélkül az emberek boldogtalanná és céltalanná válnak. Ezt a boldogtalanságok tetézi a metropolisz, mint életforma, amely tönkretette a természet és az ember kapcsolatát. Pedig a környezet és a táj megszentelése a mitológia legalapvetőbb funkciója, a természet és a városiasodás közötti egyensúly felbomlása a mítoszokban rejlő spiritualitás elvesztését eredményezte.
Egyre több ember keveri össze a testi vágyakat a spiritualitással, a szerelmet a biológiával, amely végül a kapcsolatok felbomlásához vezet. A szerző arra emlékeztet, hogy a házasság intézménye spirituális gyakorlat, mely során két ember eggyé válik, hiszen mitológiai szempontok szerint a házasság nem más, mint két kettészakított fél újbóli egyesítése.
Campbell szerint
Ezek közé tartozik például a késsel-villával evés, illetve, hogy egymás szemébe nézünk, amikor beszélünk. Az Egyesült Államokban azonban probléma, hogy a multikulturális társadalmi háttér miatt nincs közös ethosz, a tengerentúlon a törvények tartják egyben a társadalmat. Vagyis az íratlan szabályok helyét szigorú törvényekkel ellensúlyozták, a közös megértés hiánya pedig a bűnözés melegágyává vált.
A mítosz maga a közösség, a közösség maga a mítosz
A szerző szerint a mítoszok célja a tudat és test összehangolása, hiszen a tudat hajlamos másfelé kalandozni, ezért újra össze kell hangolni az a testtel. A mítoszok ezt azzal érik el, hogy a társadalmi bölcseletek eszközével a közösséghez kapcsolják az egyént, vagyis a mítoszok középpontjában nem az individuum, hanem a közösségek fejlődése áll. Ugyanakkor fontos, hogy
Előbbi dinamikus, folyamatosan változik, és minden társadalomban más és más mítoszok léteznek. Utóbbi statikus, az intézményesített vallási szabályok fixek, a vallástörténetek emiatt képesek társadalmakon átívelni. Így lehet, hogy alapvető különbség van a papok és a sámánok között. A sámánok autoritása spirituális, pszichológiai tapasztalatból, vagyis személyes tapasztalatból fakad, míg a papok társadalmi funkcionáriusok, akik csupán közvetítő szerepet játszanak.
A szerző könyvében kétfajta hőstörténetet különböztet meg. Egyik a fizikai tett, amely megában foglalja egy hős történetét, miközben megmenti valaki életét. Campbell példaként Hans Solot említi, aki megmenti Luke Skywalker életét. A másik a spirituális tett, amikor egy hős megtapasztalja az emberi élet spirituális mélységét, ilyen többek között Don Quijote története.
mivel a hírességeket, sztárokat hősként tiszteljük. Ugyanakkor ezen emberek általában nem hősök, hiszen életük bemutatása önmagában nem jelet sem fizikai, sem spirituális bölcseletet.
A hőstörténetek elengedhetetlenek egy közösség számára, mivel a nemzetek csak velük tudnak önálló erőként működik. Ezen tanmesék iránymutatást adnak a nemzet tagja számára. A szerző szerint meg kell erősíteni a vallás és mitológia társadalmi helyzetét, így tudjuk visszacsempészi a közös megértést és a spiritualitást a nemzetekbe. Campbell ugyanakkor óva int az akadémiai filozófia túlzott előtérbe helyezésétől, meglátása szerint
Vagyis intézményesített filozófia helyett a közösség erejének megerősítésére van szükség, ami képes lehet a modern társadalmat visszavezetni a boldog és kiegyensúlyozott életet jelentő vallási és mitológiai történetek világába.
Joseph Campbell - Bill Moyers: A mítosz hatalma. 2019. Budapest: Helikon Kiadó.
Szemlézte Gergi-Horgos Mátyás
Fotó: history.com